Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-24 / 8. szám

íme: egy neves öreg katholikus szerzetes-pedagó­gus, a ki „örvend mindannak, a mi jót (a protestantiz­mus) tett, igazat cselekedett és hasznosat létesített (961. í.}, hogy túl tudja kiabálni a legútszélibb „szabadgondolko­zás" közismert kiszólásait is az első konkrét próbánál, mely elé „elfogulatlansága" állíttatik! Mert azt nem hisz­szük, hogy még az annyi gyűlölettel tárgyalt Szervet­kérdésben is sok rikítóbb és vakmerőbb nagyotmondás hangzott volna el ennél háromszáz esztendő óta, Az em­ber megdöbben tőle s önkéntelenül is a „calumniare audacter" szomorú elvére gondol. Komolynak látszó em­ber komolynak látszó helyen, komolynak látszó formá­ban ilyet még tudtunkkal nem állított Kálvinról, így még arczul nem verte a történelmi igazságot ebben a ma mái­igen tisztán álló kérdésben. Vájjon mit gondol Platz, vagy mit akar elhitetni a M. K. olvasóközönségével: pá­pája vagy CaraÖaja volt Genfnek az a prédikátor? sőt még százszorta különb zsarnoka amazoknál, mert hisz' még a legczinikusabb VI. Sándorok s a leglelkiismeret­lenebb vérbírák sem mertek Justizmord-okat elkövetni a jusztícziának, tehát a bírói eljárásnak legalább a látszata nélkül! ? Ha sajnálja a fáradságot, hogy beletekintsen a Szervet-ügynek most már magyarul is kitűnő összeállí­tásban együtt kapható eredeti okmányaiba, ám elég föl­nyitnia csak egy olyan, tudományos mázzal kérkedő, Kálvin iránti gyűlölettől lihegő szabadgondolkozó ponyva­terméket is, a minő pl. az Auguste Dide (a Fin des Religions hírhedt szerzője) újabb könyve: Michel Ser­vet et Calvin (Paris, Fiam marión) s ott se nézzen meg egyebet, csak a fejezetek "czímeit: „Leproces, nouveaux interrogatoires ..." De nem ! Platz Bonifácz tankerületi főigazgató, dr. phil.-nak, sajnos, sokkal alantabb kell kezdenie még a • történelmi iskoláztatást: á kalendáriumon. Mert hogy az 1566-ban Bernben kivégzett Gerdilis Bálintot hogy fejez­tethette le Genfben, az 1564-ik évben elhalt Kálvin János : azt ő bizonyosan összevont szemöldökkel kérdezné alka­lomadtán valamelyik szepegő kisdiáktól, de magának el­felejtett számot adni róla. Érdemes-e tehát megpróbál­nunk jobb meggyőződésre juttatni őt a szóbanforgó mé­lyebb, . elvi és történeti kérdések felől: affelől, hogy „azon kor felfogása és jogi elvei" igenis, a legszorosabb összefüggésben állottak a hivatalos katholikus igazság­fogalommal, állam- és társadalomtannal, sőt azonosak voltak velük, hogy a protestáns toleránczia történelme is ép azért olyan Janus-arczú,. mert nehezen és nagyso­kára tudott csak szabadulni a katholiczizmus szellemi örökségének e részbeli óriási nyomása alól; hogy Kálvin János ós az ő hatalmas, de nem kizárólagos szellemi irányítását követő genfi állam fájdalmasan erőszakos mó­don és szánalmasan emberi formában ugyan, de keresz­tyén hitünknek és világnézetünknek a katholiczizmussal máig közös legszentebb sarkkövét védelmezte a szeren­csétlen dilettáns theologus spanyollal szemben, nem pe­dig a saját „hitbeli törvényeit...?" Mindezt, félek, a történettudomány e neofitájának magyarázni még kissé korai s épen ezért egészen hiú dolog volna. Tehát csak maradjunk a kalendárium színvonalán. „Hogy a hugenották legyilkolása 1572-ben, az úgy­nevezett Bertalanéj, a politikai bosszú müve volt, azt ma már mindenki tudja, A Guise herczegek ugyanis bosszút akartak állni Collignyn (sic!) és hívein, a kik a Guise herczegek atyját, Lotharingiai Károlyt meggyilkoltatták s átengedték az angoloknak Dieppe-et ós Havre-t. A ka­tholikus egyháznak ehhez ismét semmi köze.'1 , (964. 1.) Előttem fekszik a sorok írásakor egy finom kivitelű érem gipszöntvénye. Egyik oldalán öldöklő angyal jár­kél diadalmasan, kezében kereszttel és karddal, emberi holttestek között; a másikon szakállas papi arcz. Amott a körirat: Ugonottorum Strages 1572 ; emitt: Gregorius XIII. pont. max. an. I. (Az érem részletes leírása meg­található különben Bonanni Fülöp jezsuita klasszikus Numismatá pontificum cz. művében is, Róma, .1689.) Ennyire nem volt tehát köze a katholikus egyháznak, mint ilyennek, a Bertalanéjhez! „Cobbet William, a protestáns történetíró „Historv of the Protestant Reformation" czímű könyvében azt írja, hogy Erzsébet királyné uralkodásának egy éve alatt több katholikust végeztetett ki, mint a mennyi áldozata volt a spanyol inkvizícziónak összesen ! ;. . A szintén protestáns Styrpe (sic!; szerint Erzsébet minden évben legalább is ötszáz katholikust végeztetett ki." (965. L) A súlyos tekintélyként idézett Cobbet-féle mű egy semmiféle komoly történelmi gondolkozás előtt számba nem jöhető, forrásértékkel abszolút nem bíró s még hozzá százesztendős, gyalázkodó férczmunka, egy eléggé zűrzavaros szabadgondolkozó fő megbízhatatlan, elfogult ponyvaterrnéke (valószínűleg ultramontrán körökből eredő magyar fordítása: „A' protestáns reformátio' históriája Angliában 's IrJandban. Polgártársai felvilágosítására folyó levelekben írta C. V." megjelent .1834. Nagyvára­don). És Platz nemcsak hogy komoly képpel hivatkozni mer erre a hamis „százesztendős jövendőmondóra" (a kitől, gyanakszom, meríti a Bertalanéjre vonatkozó ha­mis tudományát is!), hanem még rádupláz igazmondá­saira (igazán kérdésbe kell tennünk, vájjon csak puszta figyelmetlenségből-e?). A Cobbet munkájában (III. füzet 156—157. lapok) idézett Strype (így van helyesen írva) szerint Erzsébet „egy esztendőben több mint ötszáz go­nosztévőket kivégeztetett" (azaz, mint a contextusból első tekintetre világos, útonállókat, tolvajokat stb., a kik a Cobbet vádjai szerint az Erzsébet alatti nagy népnyomor következtében szaporodtak el), ezekből azonban a Platz keze alatt már esztendőnként kivégzett katholikus ötszá­zak lesznek „legalább is" ! Az újdonsült történész e legnevezetesebb portyá­zásai után azon már meg sem ütődünk, a mikor a részeg­hajdúk és vérszomjas kuruczok XVII. századi katholikus­papgyilkolásai mellé bizonyos büszke önérzettel állítja oda azt a tényt, hogy „a gályarabságra ítélt kálvinista papok közül (mely ítéletnek „embertelen" voltát egyéb-

Next

/
Thumbnails
Contents