Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 50-52. szám

meg. A közszellem tökéletes átalakításáról van szó. És bármekkora változásokat okozott is az ötödféléves háború, félő, "hogy e változások egy része csak múló hangulati jelenség. Örök emberi ösztönöket, évezredes öröklött érzéseket egy világfelfordulás sem téphet ki gyökerestől, még enyhítésükhöz, átformálásukhoz is hosszú, lelkes, öntudatos nevelőmunkára van szükség és ez az Önök feladata lesz. Ma mindenki pacifista, a háború borzalmainak, saját szenvedéseinek közvetlen hatása alatt. De senki • se áltassa magát azzal, hogy az igazi pacifizmusra való nevelés most már fölösleges, vagy akár csak könnyű munkává is lett. Az ember alaptermészete, az önzés, akaratunk másokra erőszakolásának ösztönszerű vágya egy hajszálnyit sem változott. Csak alkalom kell, hogy az egyéni — vagy csoport — önzés ismét véres eszközökkel keresse kielégülését. A régi iskola nem is próbálhaiott őszintén és fenntartás' nélkül harcolni ez ösztön ellen, mert amit az egyénnél megrótt, azt dicsőítenie kellett, mint az állam cselekedetét. Az új iskola sem olthat senkibe absolut önzetlenséget, de a természetes önzést kell abba a józan irányba terelnie, hogy saját érdekét másokkal való békés, kölcsönös megegyezésben keresse. Nyesegetnie keil a nemzeti hiúság kinövéseit, mert ezek más nemzetek jellemének, nyelvének, kultúrájának lenézésével akarják a magunkét dicsőíteni. A nemzeti önérzetet nem a harci erényekre, de munkára kell alapítani; a nemzeti sajátosságokat nem szabad arra használni, hogy kínai fal gyanánt válasszanak el más nemzetektől. Az új iskola ne csak a hazának, de az egész emberiségnek is neveljen jó polgárokat. Ma mindenki köztársasági érzelmű, de mennyi nevelőmunkára van szükség, mig a köztársaság eszméje a maga tiszta valóságában, teljes jelentőségében belegyökeredzik a lelkekbe. A végtelen kiterjedésű emberi léleknek két ellentétes ösztönével kell itt megküzdeni. Egyik a féktelenség, a szabadsággal való visszaélés. Ha nehezen is, de meg kell értetni azokkal, akik a köztársaságban saját ösztöneik korlátlan felszabadulását látják, hogy az igazi emberi szabadság csak addig a pontig tart, ahol embertársunk szabadsága, joga kezdődik. A köztársaság nem jelent felszabadulást a társadalom kötelékei alól, sőt még szorosabbra fűzi ezeket, azzal, hogy a többé-kevésbbé kiváltságolt osztályokat megszünteti. Csakhogy ezeket a kötelékeket örömmel viselhetjük, épen mert mind egyformán viseljük; mert a gyengébbet megvédik az erősebb túlkapásaitól és végül — itt ismét természetes önzésre lehet hivatkozni — mert a köztársaságot szolgálva, nem idegen érdekeknek, de önmagunknak szolgálunk. A másik köztársaság-ellenes ösztön a szolgaság, a- bálványimádás ösztöne. A bálványdöntés nem ellentéte ennek: természetes velejárója. Nevelni kell a népet az önálló gondolkozásra, a jogokkal járó felelősség tudatára: annak a kötelességnek a felismerésére, melyet a választójog rótt reá. Ne esküdjék senki egyes személyekre, ne várja tőlük a világ megváltását, ne bízza rájuk az egész gondot, .az egész felelősséget. Ennek a monarchikus 'világból származott ösztönnek meg . kell változnia. Vegyen részt mindenki a munkában és vállalja a maga részét a felelősségből. Ez az igazi köztársasági szellem, erre kell Önöknek az ifjúságot és a népet nevelniök. Ma mindenki demokrata, de tudjuk, hogy a cím, a rang, születés, vagyon tisztelete sokkal mélyebben gyökeredzik a hagyományos érzésekben, semhogy egyszerre meg lehetne semmisíteni. A külsőségek nem fontosak : hiába töröljük a címeket, ha az érzés meg nem változik. Önöknek a munka embereinek sajat érdekükben is arra kell törekedniük, hogy a tekintély egyetlen alapja a végzett munka legyen, hogy egyéb jogcímen senki se tartson igényt semmiféle előnyre vagy megkülönbeztetésre. Ez is a nevelés feladata lesz ! Ma mindenki liberális — de a felekezeti, faji elfogultságok, melyeket az eddigi hatalmak oly soká élesztgettek és így az embereket egymásra találni nem engedték: ezek sem szűnhetnek meg őszintén és igazán egyik pillanatról a másikra. Önöknek őrködniök kell, hogy semmiféle izgatás lángra ne lobbantsa ezt a pillanatnyilag kialudt tüzet. Ne engedjék, hogy a vallást, az emberszeretet hirdetését bárki is a gyűlölet fegyveréül használhassa fel. Járjanak elől jó példával a más felekezetüekkel való barátságos érintkezésben, ott, ahol máig még társadalmi választófalat jelentett a felekezeti különbség. Az elfogulatlan érintkezés más felekezetű, fajú, nyelvű embertársainkkal a legbiztosabb eszköze a megértésnek, az ösztönszerű idegenkedés leküzdésének. Nagy vonásokban ezek azok a kötelességek, melyeket az új Magyarország javára teljesíteniük kell. De hogy e kötelességet teljes erejükkel eredményesen teljesíthessék, annak első feltétele, hogy az iskolát mai leromlott állapotából kiemeljük. A nagy közös munkának e részéhez kérem első sorban segítségüket. Állítsák helyre az iskola belső rendjét, szervezzék meg azt a komoly és öntudatos munkát, azt a fegyelmet, melyet az ifjúságtól mai igőkben elvárhatunk. Bármi történjék is a múltak bűneiért vérző hazánkkal, erőseu hiszem, hogy ilyen szellemben irányítva és nevelve becsülettel fogja megállani helyét a népek eljövendő békés szövetségében. És ebben a hazában Önök is megtalálják megérdemelt helyüket. Budapest, 1918. évi november hó 27-én. Lovászy Mártpn s. k. Ezen körlevélben foglalt felhívást, mely a mi egyházunk evangeliumi demokratikus szellémével általánosságban nem ellenkezik, Esperes és Középiskolai igazgató úrak, egyszersmind a Tanító és Tanári testületek figyelmébe ajánlom. Budapest, 1918. december 12. Petri Elek 4 püspök. Pályázat. A Protestáns Országos Árvaházban betöltendő egy nevelőtanítói állás. Pályázhatnak ref. és ev. vallású, nőtlen tanítók. Kötelessége: osztálytanítás és a fiúk egyik csoportjának vezetése. Javadalma: évi 1200 K és teljes ellátás. A Protestáns Országos Árvaegylet választmányához intézett kérvények alulírotthoz küldendők 1919. évi január 10-ig. Brocskó Lajos igazgató Budapest, VII., Szegényház-tér 1. Hibaigazítás. „Budapest" cimű cikkünkben több éltelemzavaró sajtóhiba maradt. A főbbeket itt javítjuk: 364. oldal I. kolumna 18. sor : visszhangolóan helyett: visszamenő ; sürgetik h. sürgetjük ; II. kolumna 4. sor: állókat h. állók; 17. sor: infkúó h. infekciónak; 26. sor: sajó h. saját; népes h. képes; 27. sor: közönség h. közösség; .45. sor: testére h. testében; 365. oldal II. kolumna 27. sor : büszkeségben h. budgetben.