Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 50-52. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhlSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, eiűhzetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP 1SJVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay pál dr., v Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára: } Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: Karácsony, szózat. Dr. Visontay József. — p. — II. cikkZwingli Ulrik. Vitkóczy. — III. cikk: Egyház. Magyar protestánsok utja. — Hivatalos rész. Politika, p. — IV. cikk: Testvéri •— Pályázat. — Hirdetések. Karácsony, Szomorú karácsony! Ezeréves országunk körül falánk ellenségek és mi lenyűgözve, bénán, árván és elhagyottan nézünk bele a sötét jövőbe. Volt-e valaha nagyobb okunk csüggedésre, bánatra, mint most, ennek a szomorú esztendőnek végén?! Az ágyuk elhallgattak, de itthon, úgy érezzük, még titokzatosan, vésztjóslóan morajlik valami lábaink alatt. Alig-alig tudunk kibontakozni a sötét, leverő gondolatok lenyűgöző öleléséből. De mégis nem szabad egy'pillanatra sem megfeledkeznünk arról, hogy van karácsony, van megváltás, van minden emberi értelmet felülhaladó békesség és minden bánatot elűző öröm. Épen most, mikor olyan sötét és szomorú körülöttünk minden, kell kimennünk a mezőre és leülnünk azoknak sorába, akik feledve a bús jelent, vágyakozó és várakozó szívvel néztek a jobb jövőbe. Mert csak ha ilyen hitünk, ilyen váradalmaink vannak, láthatjuk meg mi is félelmeink és aggodalmaink között is. az Ürnak fénylő dicsőségét, hallhatunk mi is égi bátorító szózatokat. Valóban érezzük, hogy most van szükségünk igazi karácsonyra: az újjászületés, a megváltás édes üzeneteit hozó ünnepre; most vágyunk igazán meglátni angyali seregek sokaságát és hallani karácsonyi szent himnuszokat. Mi is lenne velünk, ha nem tudnánk gyermekies, odaadó hittel és bizalommal ünnepelni szent karácsonyunkat? . . . Az egész teremtett világ most valóban egyetemben nyög és fohászkodik, mint az apostol mondja. Érezzük erőtlenségünket, semmiségünket, de itt a karácsonyi bizonyosság Isten örök szeretete, gondviselő, övéit bizton megtartó kegyelme félők Vannak gondjaink, félelmeink, de most érezzük át igazán, hogy van mindezeknél nagyobb, értünk élő, égő, terheinket hordozni kész virrasztó szeretet. Csak menjünk, mozduljunk a kies mezők felé, oda, ahol minden lépten-nyomon ^balzsamos füvek, új életet illatozó virágok vannak a híven kereső, alázatos lelkek számára. Eddig nem gondoltunk: reájok; a kevélység, elbizakodottság útjait jártuk, bíztunk „szekereinkbe' és lovainkba", de most megnyilatkoztak szemeink a láthatatlanokra, most csodálatos szépségeket látunk azokban, amelyek mellett eddig hideg közönnyel elmentünk. . . . Az alázatosoknak adja az ő kegyelmét. I^ehet-é nagyobb megalázódásra. bűnbánatra felhívó ünnep, mint a karácsony; lehet-e hatalmasabb isteni jeladás a teljes prostrációra, mint az, amely ott Betlehemben tárul a megváltást kereső lélek elé? Aki nem tartotta ragadománynak azt, hogy Istennel egyenlő, ime, hogy megüresíté magát! Miért? Azért, hogy-krisztusi indulat, alázat és ebből folyó odaadó, szolgálni tudó szeretet szülessék a sötét, haragvó, kevély emberi szívek ölén. Van karácsony és lesz még szebb, fehérebb, ragyogóbb karácsonyunk. És azért nem bánkódunk úgy, mint.' akiknek reménységük nincsen. Szegények és. árvák vagyunk? Igen, de épen ezért nekünk, különösen nekünk szólnak a felséges Ígéretek, bíztatások, amelyek a kicsiny Betlehemből hangoznak. Karácsony most jöjj teljes fényeddel, örömöddel, hogy lássanak nagy világosságot azok, akik a siralmak völgyében ülnek és csodás fényességet azok is, akik a halálnak árnyékában járnak! P-Zwingli Ulrik, „Szava Zürichből félvilágra szólt S bár halni látta a Kappelni-tér: Szavára álhit mind a köd oszlott S fölemelt zászlója égig ér" 1919. januárius hó első napjaiban lesz négyszáz éve annak, hogy Zwingli Ulrik a zürichi nagytemplom szószékébe lépett. Itt kifejtett munkássága olyan áramlat, nak kiinduló pontja, melynek hullámai egészen hozzánk érnek; észrevétlenül, de állandóan befolyásolják a gondolatokat, amelyek intézményeinket formálják. És ez a