Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 47. szám

\ PROTESTÁNS YH AZtal SKOL At LAP Megjelenik minden vasárnap.x Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utCjsa 28., a hová a kéziratok, elöiizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó. A KALVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő B1LKE1 PAP ISTVÁN. Belső munkatarsak . Marjay Károly, Muraközy üyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: Advent. Marjay Károly. — II. cikk: A nagy fordulat esj Krónika. — Egyház. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetesek. ' — ~~ ••-'- - - —- f egyházunk jövője. Bocsor László. — Advent. Öíiálló, független, szabad, demokratikus és8

szociális népköztársaság vagyunk. -Bizony idő kellett sokaknak, míg ezt a nagy változást egész jelentőségében, szélességében-hosszúságában, mélységében-magasságában végig tudták gondolni. A magyar reformátusság \úgy látszik kezdi már megérteni, hogy a múlt elmúlt egészen, legfeljebb, ha kísérteni jár vissza. A múlt,- ha 400 éves is, ha olyan szép, véres, könnyes, dicsőséges is, mint a miénk, nem alkalmas arra, hogy belőle, mint el nem fogyó tőkéből, éljünk s visszaverődő fényében sütkérezzünk. Boldog örömmel, megértő lélelkkel olvastuk el' sok ezren, a hozzánk intézett „Felhívás"-t. Szeretnénk sokszoros visszhangot adni rá, mint a tihanyi echó. Az „Országos Református Tanics"-nak ezt feleljük: a szivünkből szóltatok, testvérek, ismerős a beszédetek, kibontott zászlótok alá egy sziv-vtl és egy lélekkel mindnyájan oda sorakozunk mi magyar reformátusok. Kiéreztük a szavatokból, hogy szeretitek és féltitek ezt a népet és drága, 400 éves örökségét, s mivel féltőn szeretitek: jövendőt akartok készíteni a mi magyar kálvinista anyaszentegyházunknak. Megköszönjük a jóságtokat. Legyetek áldottak, ti Urnák szolgái mindnyájan! Nem állunk meg a köszönésnél, a hálálkodásnál. Megyünk veletek. Legyetek - a vezéreink, mi hűséges katonák leszünk. Sereggyüjtésnek ideje Van most. Már az indulásnál boldog'án mondogatjuk: „Az égi l 'r; velünk vagyon, Igéje fegyverünk. A szentek serege arra járt, Amerre most megyünk . . Jól tud,iuk azt is, hogy nem mindenki beszél így, bátorítóan. Lesznek majd, akik „csúfolódók székébe" ülnek, hangzani fognak ellenkező szavak is. Kérdezni fogják, kinek vagy kiknek a megbízásából szolotok? Kétségbe Vonják illetékességét az Orsz. 'Ref. Tanácsnak. Hivatkozni fognak arra, hogy a ref. egyház törvényadta orgánumai funkcionálnak most is, mi szükség ez új alakulásra? A gáncsoskodók holmi sérelmét is felhozhatják autonómiánknak. A féltékenység, a hatalmat féltő hiúság, a meglevő s megcsontosodott tehetetlenség „egyházi közvéleményt" fog emlegetni. A rémlátók s a kézösszetevő heverők a jövendőtől félnek majd. Az öregek szerénytelen és bőrükbe beleférni nem tudó „hatatok" ellen tüzelnek. 1 Ezekhez is szeretettel keli szólnunk, nagy megértő és őszinte szeretettel. Nézzetek körül, testvérek. Milyen lázasan szervezkedik a legkisebb fajtájú . egyesülete, pártja is hazánknak. Mindenki újonnan építi meg a kereteket, az épületet, amelyben gazdagabb és igazabb életet akar élni. Tekintsetek a róm. kath. egyházra. Mi-' lyen imponáló erővei és bátorsággal állott sarkára az ú. n. alsóbb papság! Átható, érces hangjukat rokonszenvvel hallgatja az egész ország felekezeti különbség nélkül. Proklamációjuk, amelyben csatlakozásra hívják társaikat, egy valóságos reformációnak a kezdetei Utt vannak a nemzetiségi egyházak, a Wilsoni elvek alapján népük legerősebb támaszai, micsoda sürgés-forgás van ott a püspöki aulától le a falusi pópa paróchiájáig. Szóljunk még őszintébben. Egyházunk, a nagy és sokat emlegetett autonomia ellenére is, már régen oda kötötte a maga kocsiját az állam szekere után. fia húztak bennünket: haladtunk; ha megállt az állam szekere; mi i». Mozdulatlanság, tehetetlenség lent és fent, kívül és belül. A régi értelemben vett államnak vége. Meg kell értenünk, hogy a tengődésnek vége. Vagy van bennünk „élni jog s 'erő"1

, akkor: miénk a jövő, vágy nihes.'Égy új, gazdagabb és igazabb életre való ejjtészülés alkalmi a kezünkbe adatott. Még ínöst. liívnak bennünket, számítanak képességeinkre, ajsátos értékeinkre. Még most időnk van, liá nem túlságos bőven is. i Akik a történelem tanítását akkor is megértik, amikor az a kárunkra szól, igazat adnak Eötvös József br.nak: „Az oly vallást, melynek a világi hatalom támaszára van szüksége, semmiféle államhatalom nem tart-