Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 46. szám

nek rövid időn belül, szinte egyszerre való megoldását kimondhatatlanul komplikálják a liánom véres, könnyes, nehéz öröksége, az államforma radikális megváltoztatása, beláthatatlanul nagy és. fontos gazdasági, szociális .világnézletei- osztályuralmi, esetleg véres osztályharc, a nemzet birtokállományának megcsonkítása, kezünknek, lábunknak amputálása, a magyar református egyház egységének erőszakos megszüntetése, esetleg több darabba való szétszakítása, vagyona tekintélyes részének elvétele, dédelgetett, féltve ápolt iskoláinak nemcsak elvétele, hanem ezek jórészének, mint ellenségnek szembefordulása, hiveink, papjaink idegen uralom alá kerülése ... és még a jó Isten tudná elsorolni . . . Szegény magyar kálvinista egyház, mondd, az Ur Isten szent nevére kérlek, hogyan akarod te mindezt a rengeteg, Szinte erődet felülmúló nagy problémát mind megoldani napilap nélkül? Mondd! Hisz láthatod, egyházi közvéleményed, az nincs. Az egyetemes papság, üresen kongó frázis. Az egyház egyetemének legvitálisabb kérdéseire néped már régen ezt mondja: ez a papok dolga. Világi uraid között mennyi a hitetlen, intelligenciád ha nem nyílt, ellenséged, hát közönyös. Előkelő uraid, mihelyt nem ieszel politikai karriereknek lépcsőfoka: elhagynak. Kikre számitasz? Az államhatalom kezelőinek jóindulatára ne számíts, ha akarnának is, nem törődhetnek veled, ezernyi más gondjuk lesz. Építkezni fog a fundamentumtól kezdve a tetőig az ezeresztendős magyar állam is. Azután gondolj a francia kultúrharcra, a francia állam bánásmódjára. Ha erős közvélemény teremtésével nem tudod egyházunk ügyeit, jövendőjét minden jóérzésű református ember közös ügyévé tenni: jaj neked! Hiveid áldozatkészségének minden fillérét, minden mozdítható vagyoirod, most mind, mind ebbe az egyetlen csatornába kell összegyűjtened: független, bátor, erős, modern napi sajtó. Már nem esztendők, csupán hónapok állanak rendelkezésedre e feladat elvégzésénél. Nézd, mindenki, áki csak élni, megmaradni akar, az ólombetűk hadseregén keresztül beszél a forrongó, átalakuló világhoz. Válaszd ki legjobb, legértékesebb fiaid, mentsd föl őket: minden más munka és kötelesség alól, hogy minden erejűkkel, minden idegükkel, minden idejükkel ennek a legsürgő-. sebb, égető feladatnak dőljenek neki és teremtsék meg a föld alól is azt a szócsövet, amelynek szavára felfigyel az egész izgatott magyar közélet. Magyar kálvinista egyház, reád a magyarságnak soha sem volt ilyen nagy szüksége, mint most. Ha«eddig csak mondogattuk, hogy te vagy a „jövendő egyháza ma, e demokratikus világban elérkezett ez a jövendő, sőt már jelenné is vált, amelynek legbensőbb, legigazabb lényegedből kifolyólag .,ízt, illatot, lelket" adó egyházává neked kell lenned! ' A jövendő évszázadokat ezekben a napokban fogod meghódítani, vagy elveszíteni. A leghatalmasabb, a legtöbb fiadhoz, leányodhoz elható eszközödről nem mondhatsz le! Bizonyára nem is akarsz lemondani? Marjay Károly. KRÓNIKA. \ \ Megalakult Budapesten az Országos Ref. Tanács. Hazánk és ref. egyházunk sorsa jóban és rosszban egybeforrt. Október 31-én, a reformáció emlékünnepén a magyar forradalom 400 esztendős béklyót pattantott szét. Az események árja dagadt, magával ragadta a református egyház híveinek, lelkészeinek zömét is. A ref. egyház hajójának kormányzói, mint utólagos és kisb'é elkésett nyilatkozatából kitűnt, nem rosszhiszemüleg, pillanatnyilag szembefordultak az árral. Véleményük nem volt azonos a reformátusság meggyőződésével. Református egyházunk mindenkor felismerte az idők jeleit, aminek bizonysága az, hogy már október 27-én tanácskozott egy kis lelkésztársa&ág az egyház korszerű megreformálásáról. Tanácskozásának eredményét pontokba foglalta. A pesti ref. egyház lelkészei november 15-én értekezletet tartottak. A délelőtti tanácskozáson határozati javaslatot fogadtak el, melyet a Nemzeti Tanácshoz testületileg vittek el. Határozott állásfoglalás volt ez a demokratikus köztársaság mellett, fogadástétel a forradalom nagyszerű vívmányainak megtartására. A délutáni értekezleten alakult meg az Országos Református Tanács, amely egységesen szervezni és irányítani akarja azt a mozgalmat, amelynek célja a magyar ref. egyház szervezetének és szellemének kálvinista keresztyén irányban való átalakítása, az új idők követelményeihez való idomítása. Az Országos Református Tanács lelkészelnöke. Haypál Beanő budai lelkész, a világi elnök helye még üres. A magyar ref. egyházban egyházi és világi elem között nincs különbség. Az egyházkormányzatban paritás elve az uralkodó, éppen azért nem „Papi Tanácsot", hanem Református Tanácsot szerveztünk, melynek kiegészítése folyamatban van. Az egyházi forradalomnak, vagyis az új reformációnak is lobogó lelkesedéssel kell a zászlaja alá állanunk. Néhány nap alatt táborunkba kell szállniok mindazoknak a lelkészeknek, theologiai tanároknak, theológusoknak, tanítóknak, ezek testületeinek, világi híveinknek, férfiaknak és nőknek egyenkint és gyülekezetenként, valamint belmissziói egyesületeinknek, akik azt akarják, hogy egyházunk, úgy idehaza, mint külföldi testvéreink előtt is megbecsült és rokonszenves legyen. Hkzánk határainak végleges rendezésénél, a békekonferencián, két hatalmas világszövetség jóindulatától várhatunk sok mindent: az egyik a szociáldemokrata, a másik a kálvinista internacionálé. Kapcsolatunk az utóbbival megvolt és meglesz. De bizalmunkat csak a gyökeresen, új reformáción átment egyház nyerheti meg. Lapunk mostani szerkesztősége is örömmel csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, hiszen ebben hű marad a lap nagy tradícióihoz. Kossuth Lajos buzdítására indult meg a forradalmat előkészítő nagy időkben, 1842-ben. Immár két forradalmat és két köztársaságot ért meg és eleitől kezdve hordozója volt annak a belső missziói mozgalomnak, amely egyházunk