Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-10 / 44. szám

többször a helyes fejlődési vonal eltolódását eredményezte, mért éppen az ő javaslatára sokszor oly dolgokat h elfogadtunk, amelyek csak halványan tudták megvalósítani vagy néha el is homályosították az eredeti kálvinista ideált, (Pli a dogmák, a theol. liberálizmu® kérdési-, államsegély, a Habsburgokkal való megbarátkozás sfb.). - ' Egy dologban azonban szinte tökéleteset alkotott, t. i. abban, hogy teljes szépségükben-mutatta £g)l a kálvinista férfi-lélek legnagyobb jelentőségű vonásait, amelyek ebben az összetételben ilyen szellemi tehetségekkel párosulva, egy században talán csak egyszer születnek. Tragédiájához talán az is hozzájárult, hogy ilyen világban kellett élni. amelyben élt s mindenek felett a magyar közszellemnek abban a hallatlanul elmaradott megromlott levegőjében, ahol az elveiért alig követték néhányan egész életében. Szikla volt, amely önmagában ugyan szilárdan állt, de nem volt képes arra. hogv az őt állandóan körül nyaldosó vagy csapdosó hullámok szemetjének és szennyes habjának biztos fundamentumot teremthessen. Most búcsúzunk 1 öle. úgyis, mint egyházunk puritán életű egyszerű fiától. Lelkének arcképét pedig akkor helyezzük el a legjobban, ha nem az egyházkormányzók és egyházpolitikusok, hanem a határozott kálvinista jellemek. sajnos, még nagyon kicsiny der méhen függesztjük fel azt. egy oly kor számára,, amely már nem a politikáján keresztül vizsgálja a. lelke értékeit, hanem csak a lelke értékei alapján, történelmi távlatból a. jellemét, az életét. T)r. Sebestyén Jenő. KRÓNIKA. \ Gyökeres reformáció. Eoclaesia semper reformjari debel —• de sokszor leírtuk. elmondtuk, hangoztattuk! 1918-ban ú.j értelme'legyen e mondásnak! A reformálás eszköze, normája: a szentírás. Ügy hisszük, hittanunkat, illetőleg ennek lényegét, dogmáink tartalmát érintetlenül kell hagynunk, dogmáink formájának, keretének bontogatására sincs most sem idő, sem megfelelő alkalom, sem égető szükség. Annál nagyobb szükség van a reformációra erkölcstanunk terén. .Tézusi alapra kell azt helyeznünk, vagyis inkább az ,,emberi találmányoktól" megtisztítanunk, igen kevés ember merte a harcias világban őszintén megmondani azt; ne kerteljük, a hegyi beszédet, a ker. morált. arcul vertük, beszéljünk a hegyi beszéd moratóriumarol. Igen sokan a bibliából akarták" igazol ni a háborút. Hagyjuk a multat, törődjünk a jelennel és a jövővel. A jelenben arra legyen gondunk, hogy a forradalom vívmányait megtartani segítsünk. A demokrácia a református keresztyénség édes gyermeke; ha már születésénél nem voltunk ott. neveljük fel keresztyén szellemben! Itt az alkalom, hogy magyar ref. egyházunk újra a nemzet kincsévé, szemefényévé, népegyházzá váljék. A i közjogi viták, amelyek református egyházunk vezéreit •sokszor olyan nagyon elválasztották, hogy alig-alig tudták egymás kezét megszorítani — eltűntek. Népünk abszolút többsége, dacára Tisza István személves varázsának, sőt az államsegélynek, függetlenségi meggyó'ződésű volt. Itt az alkalom, hogy papjaink a nép vezetői legyenek újra. Ne a politikát vigyük be az egyházi gyűlésekbe és munkákba, hanem ref. keresztyén szelleműnket politikánkba, szeretetet szociális életünkbe. Elszomorító társadalmi jelenség az, hogy fővárosi munkás még koporsót sem volt hajlandó vinni állítólag Tiszának. Akasztófát annál jobban. Ennyire nem volna szabad elfajulniok a politikai és társadalmi ellentéteknek. Be kérdem, kicsoda ment mi közülünk a szervezett munkásság táborába, ki állt élére a kisemberek mozgalmának? Ki mondotta nekik, hogy a szeretet — ami nem gyöngeséget, megalkuvást, alkalmazkodást jelent -— nagyobb társadalomformáló és átalakító erő, mint a gyűlölet? Nem ment eddig senki közülünk. Ki megv vájjon ezután? Vaj 1 ásta n ításu nkl>a n, egész nev el ésii rendszerii nkben a valódi bibliai alapra kell helyezkednünk, ahogy tettük ezt az utóbbi időkben már: a szociális kötelességek tárgyalására, a pacifízmusra nagyobb súlyt kell helyeznünk. ,' Megjegyezzük egyébként, hogy ilyen irányban reformálni egyházunkat, forradalom nélkül is kellett volna. Salus ecclaesiae suprerna lex esto ! A pesti egyházmegyei tisztújítással és annak eredményével kapcsolatosan mondjuk ezt. A régi esperes: Xagv Ferenc egy szavazattál győzött Forgács Gyula péceli lelkésszel szemben. A két tábor majdnem egyforma erős volt; bármilyen érzelmek keljenek az eredmény hallatára a két tábor tagjainak lelkében, az uralkodó érzés ez legyen: Az egyház java mindenekelőtt! A két tábor tagjai között sokaknak, de bizonyára a két jelöltnek fáj leginkább az, hogy két olyan kiváló erő közül kellett az egyiknek buknia,.mint Nagy Ferenc és Forgács Gyula, akiknek esperesi szolgálata nyereség volíla bármelyik egyházmegye számára. A két tábor, amelyet szétválasztott az egyéni szimpáthián kívül az egyház érdeke is, bizonyára egyesül a munkára az egyház érdekében. A téstvéri szeretet, az anyaszentegyház java, a. kormányzói bölcseség, az úri tapintat egészen bizonyosan mégtalálja az útját, módját az esetleges ellentétek kiegyenlítésének. EGYHÁZ. A protestáns ügyek kormánybiztosa, Dr. Kováts István budapesti ref. theol. tanárt a .vallás- és közokt. miniszter a protestáns egyházak jogos érdekeinek fnegvédésére irányuló intézkedések előkészítésére és foganatosítására a protestáns ügyek kormánybiztosává kinevezte. Hivatalos helyisége a kultuszminisztériumban van