Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3-4. szám

Kifogásolja bíráló az 1. zsoltár 1. sorának utolsó ütemében látható s az ezzel megegyező sorzáró képleteket, de nem azon okból, a mit a zeneteoretikusok hirdetnek, hogy a sorzáró hangot lehetőleg a legjobb ütemrészen kell felléptetni, hanem összhangosítási okból. Okfejtése a következő: „Az idézett helyen hangsúlyos ütemrészen áll a skála subdominanteja vagyis a D-dur hangnem második lépcsőfoka. Harmóniailag ez dominánsra (ötöd) épített hetedhangzatot kíván. Az összhangzattannak pedig egyik legelemibb alapvető szabálya az, hogy dominánsra épített hetedhangzat hangsúlyos iitemrészen nem lehet." Vegye elő bíráló az 1895-ben kiadott Psaumes et Cantiques czímü franczia énekeskönyvet, melynek harmonizálása az előszó szerint Ooudimeltöl való. A kifogásolt képletet s a subdominántét hangsúlyos ütemrészen domináns hangzattal meg fogja találni mindjárt a könyv elején a III. zsoltár 3., az V. zsoltár 5., a VIII. zsoltár 1., 2., 4., a XV. zsoltár 5., a XIX. zsoltár 6., 8., 12. sorainak végén. A domináns heted-hangzat helyett domináns hangzat áll, de ez onnan van, mert azon időben még csak hármas hangzatokkal harmonizáltak s a diszszonáns hangzatokat még a legindokoltabb helyen a záró hangzat előtt is kerülték. De ott vau a közelebbi korban Bach Sebestyén, a korál-összhangosítás legnagyobb mestere. Choralgesange czímü művében nyolcz különböző összhangosításban is megtaláljuk a XLII. zsoltár dallamát s az első sor végén (áttérve a domináns hangnemébe) mindenikben ott látható a bíráló által kifogásolt képlet, a submediante jó ütemrészen domináns hetedhangzattal. Hibásnak tartja bíráló a Próbaénekeskönyvet a kizárólag páros tagú ütemezés (f, f) miatt is. Szerinte páratlan tagú ütemezést is (f, f) kellett volna használni, így például az I. és VI. zsoltároknál, s ezzel a súlyos zenei hibák legnagyobb része elmaradt volna. Hogy milyen zenei hibák maradtak volna el a páratlan tagú ütemezés által, erre nézve nem világosít fel bennünket. így csak annyit mondhatok, hogy sem a franczia hangjegyzésekben, sem a debreczeni revideált énekeskönyvben páratlan tagú ütemezés nincs. Igaz, hogy páratlan tagú ütemek nagyon ritkán magyar népdaloknál is előfordulnak, de nem az egész dalon keresztül, hanem a páros tagú ütemek közé beékelve. Most f, majd j. Valamikor régebben népdalaink tanulmányozása közben rájöttem, hogy ezen nagyon különös és sajátságos alakzat leginkább gúnyolódó és incselkedő népdaloknál fordul elő. Rá kell mutatnom még egy feltűnő ellen mondásra. Bíráló egyik helyen ezt írja: „Ebben a tekintetben a hangjegyzés, az ütemezés tekintetében tudniillik egyedüli lehetséges és elfogadható megoldás volna, ha felkutatnék a dallamoknak legrégibb, irodalomtörténetileg is kiválóan becses hangjegyeit és azokat adnánk ki gyűjteményünkben. Jelen alakjában az énekeskönyv Istentől ihletett lelkű szerzők remekműveinek meghamisítása, tudománytalan elferdítése." Másik helyen ezt írja : „Örömmel állapíthatjuk meg, hogy illetékes tényezőink megtalálták a helyes megoldás útját, mikor megmaradtak a korális stílus mellett.0

Kíváncsiak lehetünk ezeknek olvasása után, hogy bíráló, ha reá bíznák az új énekeskönyv dallamainak hangjegyzését s ütemezését, melyik írásmódot választaná. A régit-e, vagy az újat? * Valahányszor változtatásról, újításról van szó: konzervatívizmus, liberalizmus és radikálizmus mindannyiszor harczra kelnek egymással. Én nagyobb liberalizmusnak voltam híve a dallamoknál, a milyen az új Próbaénekeskönyvben megnyilvánul. Evekig harczoltam a mellett, hogy minden dallamunk a magyar ütemes versekhez sokkal jobban illő ^-es ütemezésű legyen. De a zsinat határozata előtt meg kell hajolni s a kevesebbel is beérni. A haladás így is jelentékeny. Haladás, hogy az elavult, ódon hangjegyzést modern hangjegyzés váltotta fel. Haladás, hogy a magyaros énekléssel össze nem férő felütések mellőztettek. Haladás, hogy az új dallamok s a temetési énekdallatnok a magyar ütemes versekhez illő £-es ütemezést nyerték. Dallamszaporodás is van: 21. Közöttük 17 magyar. Ezen haladással és dallamszaporodással szemben azt mondani, hogy a „mostani Próbaénekeskönyv zenei tekintetben a legkifejezettebb dilettántizmas képét mutatja s igazán beszélő bizonysága kálvinista puritánizmusunk zenei szegénységének" : a legmerészebb és legigazságtcdánabb állítás. Végül. Az új Próbaénekes zenei része jogosan és igazságosan két szempontból bírálható el. Először, hogy az a zsinat által kitűzött zenei elvek alapján és betartásával van-e elkészítve ? Másodszor, hogy az az általános zenei követelményeknek megfelel-e ? Meggyőződésem, hogy mind a két kérdésre csak igenlőleg lehet válaszolni. Szügyi József. BELFÖLD. Dr. Kenessey Béla püspök temetése. F. hó 8-án cl. u. 7*4 órakor hagyta el Erdély nagynevű püspökének fenkölt, Istennel, emberrel megbékült lelke meggyötört testének sátorát. Haláláról a gyászoló család és az igazgatótanács adott gyászjelentést. A részvétiratok százai érkeztek az igazgatótanács és a gyászoló családhoz. Őfelsége a király is kifejezte kabinetirodája útján részvétét. A háznál a család körében, 10-én d. u. dr. Ravasz László mondott néhány meleg búcsúszót a Zsid. 13.8-9 alapján és imát. Ravatalát a theol. fakultás dísztermében állították fel. Koszorút, virágot csak a legközelebb állók küldtek. De koszorúváltság czímén a temetés napjáig már több, mint 8000 K érkezett a kolozsvári leánynevelőintézet Kenessey-alapjára. (Kerületünk 300, főgondnokunk, Szövetségünk 100—100 K-t küldött.) 12-én d. e. 11 órakor, szép, verőfényes télinapon volt a temetés. A fakultás díszterme a résztvenni óhajtók számához képest nagyon is szűknek bizonyult.