Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 42-43. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési ós hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Qyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress jenö. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi.tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szára ára 50 fillér. TARTALOM. I. cikk: A Egyház. — Iskola. -megpróbáltatás napjai, p. — XI. cikk: Egyházmegyéink jegyzőkönyvéből. - Gyászrovat. — Pályázati hirdetmények. — Hirdetések. Irodalom. A megpróbáltatás napjai. Megnehezült az idők járása felettünk! Gyors egy­másutánban rohannak az új világtörténelmi korszakot alkotó események. Évtizedek óta nem volt ilyen sötét a láthatár nemzeti, egyházi, egyéni életünk felett, mint most, a nagy kétségek, hirtelen való elragadtatások, bi­zonytalanságok és megpróbáltatások napjaiban. Sejtel­mes, nyomaszító előérzetek nehezednek reánk, viharok közeledtét érezzük. Nagy idők tanúja a mi nemzedékünk; tanuja most ezekben a napokban, fájdalom, különösen annak, ami annyiszor lett nyilvánvaló a múltban is, hogy milyen árva, elhagyott a nii nemzetünk, hogy mennyire körül van véve életére, épségére törő ellenségek légiójától. — Mélyen átérezzük most, hogy ezekkel szemben, milyen kevesen vagyunk. És amire ezzel kapcsolatban önkénte­lenül is gondolunk, az, hogy mi a közel-multban nem ellenség kezétől, hanem saját vétkes mulasztásaink és bűneink miatt vesztünk és pusztultunk. Százezernyi erős kéz, amelynek védő munkájára most olyan nagy szükségünk lenne, szolgál most azok­nak segítségül, akik a, mi romlásunkra kovácsolnak fegy­vereket. Háta mi fogyó, pusztuló magyar falvaink, ame­lyekben az utolsó félszázad alatt a sarjadó életek ezrei­nek nem volt szabad e világra jönniük a bűnös „rend­szerek" miatt! ügy látszik, nem mult el — újból jön a bűnhődések, vezeklések ideje árva nemzetünkre! Hát egyházunkra?! Mert, tisztában vagyunk azzal, hogy nem érheti egyet­len ütés, méltatlan megszégyenítés, vagy legparányibb kissebbítés nemzeti életünket és integritásunkat, amely nem érné fájdalmasan a mi magyar egyházunk testét. Miért járnánk-kelnénk struccmada rákként most ezekben a napokban, amikor nagy, talán évszázadokra kiható dolgok vanna készülőben, amik mellett most minden más olyan elenyésző kicsiségnek tűnhetik fel! Odame­gyünk borongó gondolatainkkal, aggodalmas érzéseink­kel különösen azok felé, akik távol a központtól tekin­tenek nagy kétségek között abba a jövőbe, amelyet a minket, ezeréves történetünket, szenvedéseinket, jövő fel­adatainkat megérteni nem tudó és -akaró és bosszúra vá­gyó indulatok eszelnek ki számunkra. Ni nos jogunk és szándékunk e lapnak hasábjain po­litizálni; a most annyira divatos bűnbak-keresés sem le­het foglalkozásunk ebben a, nagy zűr-zavarban, de most a próbái-tatások napjaiban fájó érzéssel gondolunk arra, amit a jó, derült napokbait elmulasztottunk az egység ápolása, belső erőink fejlesztése, egyéni és nemzeti éle­tünk egészségének fenntartásai és edzése körül. Szomorú szívvel gondolunk arra az ősi -turáni átokra, amelyet az egyenetlenkedés, kishitűség alakjában zúdítottunk önön fejünkre. De ezek mellett nem szabad megfeledkeznünk az egy szükséges dologról, a munkáról, amely a közelgő sú­lyos időkben egyházunkra vár. Ha jönnek majd a nagy megrendülések, átalakulások, új alapokra való helyez­kedések. ezek egyházunkra nézve is nem a kétségbeesés­re, züllésre, hanem fokozott munkára hajtó erők kell, hogy legyenek. A múltban is akkor csendült, fel a leg­nagyobb erővel az egyház ajkain a vigasztaló, bátorító ige, amikor nemzetünk megtépett, ezernyi sebből vérző testtel állt a létért való iszonyú küzdelemben. így a mos­tani megpróbáltatásban is kell, hogy a mi evangéliumi egyházunk anyai keble a legmelegebb ós legtáplálóbb és a megfáradtakat, '.szenvedőket hivogató szózata a legéde­sebb legyen. Olvasunk a jelekből: látjuk, hogy jönnek a nagy háborúságok és próbatételek napjai, a napok, ame­lyekről az apostol prófétál: hogy a mi külsőnk megromol, de érezzük, hogy ugyanakkor igaznak kell bizonyulnia annak is, amelyről így szól: a belső napról-napra újul. Ha jönnek a lemondás, talán a nélkülözés napjai, jönnie kell a hosszútűrés, a nagy erőfeszítések és kifejtések idejének is. És majd jön az, ami most, fájdalom, nincs: az együvé tartozásnak, az igaz atya-fiságnak mély meg­értése és átérzése, majd akkor talán újból nagy erővel

Next

/
Thumbnails
Contents