Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-22 / 38-39. szám

kiadások fejében az eddigi 2000 K helyett 1918. január 1-től számítva évi 7000 K-t szavaztak meg, a. pénztáros, á fő- és aljegyző, a tanügyi előadó tiszteletdíját pedig kétszeresére emelték. , . * Az 1919. évi költségelőirányzat előterjesztése után a Ref. Sajtóegyesület támogatásának a kéfdése került napirendrefA vendégként jelenlévő dr. Kóváts Istvánnak a sajtó fontosságára rámutató rövid szavai után Takács József meleg szavakkal ajánlotta a fontos ügyet a jelenlévők ügyeimébe. Hivatkozott arra, hogy a czeglédi egyház is elhatározta legutóbb, hogy 1000 K-val belép az Egyesület pártfogó tagjai sorába. Dr. Iíetessy Kálmán előterjesztésére az egyházmegye kimondotta, hogy 1000 K-val belép a Sajtóegyesület pártfogó tagjai sorába, a kebelbeli egyházakat, leikészeket és híveket is fölkéri, hogy anyagi erejükhöz képest lépjenek be abba tagokul, Advent második vásárnapjá/i pedig sajtóvasárnápot rendezzenek. Az egyházmegye tagjai közül nyomban beléptek 24-en 100—100 K-val alapító tagul, a már előzőleg belépetteken kívül. Vajha minden egyházmegyénkből ilyen lelkesedéssel- és ilyen szeretettel sietnének lelkészi es világi híveink táborunkba! A nagykőrösi Kalocsa Balázs-alapítvány nehéz ügye szerepelt még a délelőtti tárgysorozaton,- azután az egyházmegye tagjai 'ünnepi lakomára vonultak a KossUth-sfeálló hatalmás termébe. Mondanunk sem kell, hogy itt is lelkes felköszöntők hangzottak el. Ezek köztil éz alkalommal is kitűnt Lévay Mihály cz. püspök beszéde, ki megkapó elismerő szavakkal ünnepelte a kecskeméti egyházmegye jól szervezett hadseregét, az evangélium lelkes lelkészi és világi apostolait. Szép bizonyságtétel volt Kiss Zsigmond esperes beszéde is a Krisztusban való egységünk mellett. D. ti. 1

/2

5-kor folytatta az egyházmegye közgyűlését és estig be is fejezte azt. Az este az ifjúság örömünnepe volt, amelyre áz egyházmegyén kívülről is sokan sereglettek össze nők és ifjak egyaránt. Szép és külsőleg, belsőleg egyaránt napsugaras volt a beiktató ünnep. Ezekből a ragyogó sugarakból marad-Jóh ég^r

-egy a meginduló mnfika és küzdelem napjaira is derek új (esperesünk számára . . . (K:) Díjlevelek ideiglenes rendezése. Dr. Kálmán Jenő, külsősömóigy ügyésüe napfényre "hozta e lap 36-ik számá"ban a külsősömögyi bíróság határozatának indokolását. — Ez indít arra, hogy még a kerüteti bíróság ítélete előtt e kérdés pertraktáltassék, — 3s külsőkömogy amaz itélöte — mely elismeri és ki-t fejezetten kíttióndjá: jöga volná a belh i vatalnokoknak a terményben megszabott díjlévdleiket követelni, — mégis nem ítéli meg — hanem az eddigi normál költségvetés tételei háromszorosának kifizetésére kötelezi a gyüle'közéteket. , . i Teíjes&i aláírtam cikkíró véleményét, a III. tcz.hez fűzött felfogását, de amint a való élét, a felsőbb .egyházi hatóságok határozata, a háború és az • általa előidézett rendkívüli helyzet a bíróságot kény szeri,tette, hogy eltekintsen a III. tez. intenciójától, úgy az eltekintés ne siklás leit volna lefelé, hanem emelkedés felfelé; a. jogilag követelhető helyes cél. a díj levelek etikai értékéinek, megóvása felé., Ennek megóvását czikkíró elenr ged-hetetlen kötelességnek ismeri. De — ma? —; nem. mert. végzetes következésűnek mohdja!.,Én is, de a belhiyatalnokokra nézve. Mert a III. tez..: meghozásától és életbeléptetésétől kezdve sehol se lett kereszti! Ivive, tehát ha a múltban nem okozott lelkiismereti kérdést meg nem valósithatása, ugyan ma, okozhat-e, midőn a való élet az egész TIT. tez A illiizóriussá tette! Végzetes csak a gyülekezetekre nézve — nem lehet. Nem is lesz! Mert a nép maga csák azt a kérdést várja megoldani, hogy: kell-e ? Mindenki mondja; ha kell, szívesen, de ha: nem kell, minek? A bíróság elé nem azért került a dolog, mert a terménykiszolgáltatásra a nép nem érzi képesnek magát, hanem á±ért, mert, inért nem érzi kötelesnek! Ez óriási különbség! Szóba se jöhet, a képesség — ma! Erről felesleges szŐlhi is! Oly képesség, amivel népünk ma rendelkezik — minden képzelő erőt meghalad! Csupán azon fordult meg az ügy, hogy nem érzi kötelesnek magát a terményjárandóság kiszolgáltatására. És mi a bíróságtól nem is kértünk mást, mint e kötelezettség kimondását! — Arra ugyanis nem is gondoltunk, hogy az egyházm. bíróság jogbt vegyen magának arra, hogy sub titUlo „méltányossági' a búza árát 33 fillérben s á bor árát 90 fillérben állapítsa meg, — az összes terményekre húzott háromszoros á.rral, —r

mert ez lett az eredmény! Lássuk, hogy fest ez -a méltányosság! A 17—1918. •sz. ítélet 1 m" fa fuvarjára e megállapítás szerint 16 korona esik. Megítélnek tehát 9 m3

fa fuvarjára eső 54 koroméban a lelkésznek fizetendő -arányt. De mivel a 'lelkész az 1918. e. m. 20. sz. határozat szerint meghozatta a 9 ms

fát, 314 koronát fizetett a gondnok előlegképen reá. Ezt a lelkészitől visszafizetni ítélte. A lelkész teliárt kap 54 koronát e részben, de ugyané szolgálat kiegyenlítéseképen visszafizet 314 koronát. így tönkretétetik a díj levél értéke is, de a díjlevelet élvező anyagi és erkölcsi élete is! A hiba az, hogy díjle Velünk egy tételét semmiben sem honorálták, ami -pedig a legértékesébb: azt t. i., hogy ,,köteles az egyház!" Szívesen megmaradunk a normál költségvetés mellett is, de ezt a kifejezést ne töröljék'ki díjleveleinkből! — Tartozzék e 6 koronáért meghozni a fát, t&rtozzék a 2.40 fillérért felvágni, és a megítélt összegért beszolgáltatni — mindent! ígen! — de mikép lehet ez? — Alkalmazandó a TII. tcz. vagylagos adókulcsá. Ebben a 'keftHíben öMHaitámeg n péJfszám ut&n való fizetés kí£üs2tfbölé&e! fehékHntenciója, ttgyaaais az,-hogy