Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-15 / 36. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Lapttilajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. _ Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. czikk: Az új iskolai év. Dr. Patay Pál. — II. cikk : A lelkészi és tanítói díjlevelek ideiglenes rendezéséről. Dr. Kálmán Jenő. — Belföld. A törvény szentsége „Mária országában". B. Major János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Pályázati hirdetmény. — Hirdetések. Az uj iskolai év, Inter arma zendült meg a „Veni Sancte" immár az ötödik háborús tanév elején. Az áldatlan viszonyok kö­zött áldanunk kell az Ür Istent, hogy nemzeti és egy­házi életünknek ez a fontos tevékenysége: az iskolai ta­nítás ós nevelés, ha hiányosan is, de mind a négy hábo­rús esztendőben megnyilvánulhatott. Új alkalom nyílik most is az építésére, a jövendő megalapozására. Milyen sokat lehet tenni egy esztendő alatt! De milyen sok teendő is vár ránk ebben a tan­évben! A Középiskolai Tanáregyesület mult tanév végén tartott gyűlésén Palágyi Menyhért hangoztatta, hogy undort, utálatot kell fölkeltenünk növendékeinkben a mai becstelen úton való meggazdagodás mohó vágya, eszközei és egyéb visszataszító jelenségekkel szemben. Hát, van is rá szükség; de ez maga édes-kevés. Negatí­vumokkal nem sokra megyünk, határozott vonzó élet­ideált kell a növendéksereg lelki szemei elé állítanunk. Lehet-e ez más, mint az igazi, hódító keresztyén élet? Református egyházunk tekintélyes számú iskoláiban, kezdve az óvódákon, fel egészen az akadémiákig külö­nös buzgalommal és felelősségérzettel kell minden neve­lőnek végezni a krisztiánizálás munkáját szóval és élet­tel. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a krisztiáni­zálás alatt nem felekezeti gyűlölet szítását értein, hiszen egyik a másikat kizárja. Micsoda hatalmas lendületet venne egyházi életünk, ha iskoláink minden vonalon igazán református keresz­tyén szellemben nevelnék, irányítanák az ifjúságot. Régi pedagógiai elv ós tapasztalat az, hogy a vallásos nevelés, a vallástanítás csak akkor érheti el, vagy köze­lítheti meg a czélt, ha a nevelő testület minden tagja öntudatosan, jó 1 szívvel, sőt felelősségérzettel együtt munkálkodik ennek érdekében a vallástanítóval. Ne lepjen meg senkit, hogy a vallás-erkölcsi nevelés fontosságát hangsúlyozzuk, nem kívánjuk egyetlen egy tantárgynak az értékét, fontosságát, képző hatását ki­sebbíteni. Annak a meggyőződésnek kívánunk kifeje­zést adni, amely napról-napra szélesebb és szélesebb kö­röket hódít meg, t. i., hogy társadalmi, egyházi, nem­zeti életünk újjászületése, jövendő megmaradásunk attól függ, mily mértékben tudunk tiszta fejű, tiszta szívű, tiszta kezű, kötelességtudó embereket nevelni. Ilyen em­bereket pedig csak negativumokkal vagy ismeretek köz­lésével nevelnünk nem lehet. Foglyává kell tennünk az egyént Jézus Krisztusnak, hogy szabad lehessen a de­moralizáló hatásoktól. Állami iskoláinkban látszólag nehezebb a helyzet, kevesebb a segítőtársa a vallástanítónak. A református szellemet, életfelfogást, meggyőződést a ref. vallástanár van egyedül hivatva növendékeibe oltani. Általában el­mondhatjuk, hogy hivatalos úton nem gördítenek aka­dályt ez elé. Nemes büszkeségünk az, hogy az igazi ma­gyar kálvinista keresztyén karakter és az általános pe­dagógiai ideál ha egymást nem is teljesen fedő, de nem i.s kizáró fogalmak. A ref. vallástanár munkája harmo­nikusan illeszkedik bele az egész nevelő testület munká­jába. Végtelen kár, hogy a még mindig rendezetlen hely­zet ós viszony következtében félig idegenek egyházunk ezen képviselői a tantestületekben. Talán az új tanévben ilyen irányban is történik javulás. Sokat vár társadalmunk és egyházunk a tanító-ne­velő munkásaitól. A szülők a szükséges ismeretközlésen kívül atyai bánásmódot, szeretetteljes nevelést, irányí­tást várnak gyermekeik számára tőlük, az állam becsü­letes polgárokat, kötelességtudó hazafiakat, az egyház hívő keresztyén egyháztagokat. Kevés testület van. amellyel szemben ekkora igényeket támasztanak. Váj­jon lesz-e még lelki, szellemi és fizikai erő ós ideáliz­mus tanítóinkban, hogy ezen igényeknek megfelelhesse­nek négy háborús év küzködése, nélkülözése után? Váj­jon az igényt támasztók meghallgatják-e, kielégítik-e az ő jogos igényeiket is? Ad-e tiszteletet, megbecsülést a

Next

/
Thumbnails
Contents