Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 34-35. szám

fálta szép szavakban, majd dr. Bakonyi Kálmán kúriai bíró, az e. m. érdemes tanácsbírája, azt a szomorú változást ecsetelte megkapó szavakkal, ami falusi népünk lelkivilágában megy végbe. Az utána fölszólaló ár.Kováts István rámutatott ennek a mélységesen elszomorító változásnak az igazi okaira s a régi jobb állapotok viszszaállításának elengedhetetlen eszköze gyanánt a nagyhatalmú sajtót állította oda. A megindult^ ref. sajtómozgalom erőteljes fölkarolására buzdította végül a jelenlevőket. A nyomban megindított gyűjtés valóban meglepően szép eredménnyel végződött. A kicsiny: 20 ezer lelkes egyházmegyéből nyomban beléptek 24-en alapítótagokul, többen rendes tagokul. 2522 korona gyűlt öszsze a Ref. Sajtóegyesület javára ott mindjárt. Ezenfelül a Bethlen nyomda részvényeiből is jegyeztek. Ha ilyen lelkesedéssel karolnák föl minden egyházmegyében a Ref. Sajtóegyesület ügyét, hamarosan valóra lehetne váltani az annak zászlajára írt nagy terveket. Az egyházmegyei közigazgatási bíróság nem kevesebb, mint 16 díjlevél-ügyet tárgyalt. A nagy arányokban megváltozott terményjavakra tekintettel, a bíróság kötelezte a bíráskodó gyülekezeteket, hogy a normálköltségvetésnél szerepelt terményárak háromszorosát fizessék hivatalnokaiknak, vagyis az eddigieknek 200%--kai magasabb összegét. Az -ügyek, az érdekeltek fölebbezése folytán, az őszi egyházkerületii bíróság elé kerülnek. A nagyérdekű kérdéssel az egyházmegye derék ifjú ügyésze, dr. Kálmán Jenő külön czikkben kíván lapunk legközelebbi számában foglalkozni. (K.) A Madas-árvaház ügye. A kecskeméti Madas-árvaház és leányinternátus igazgatótanácsa nemrégiben ülést- tartott; az ülés egyik határozata egyházterületi fontosságú s így nagyon is figyelemreméltó. Az igazgatótanács ugyanis azon indítvánnyal fordul az egyházkerülethez, hogy a Madasárvaház jelenlegi telke mellett eladásra kerülő két házat, a 800 négyszögöles telekkel, vegye meg az egyházkerület a Madas-alapból, s így vesse -meg az alapját másfélholdas telken (az eddigivel együtt) egy nagyobbszabású leányárvaháznak. A leányárvaháznak eddig kijelölt telek és a két ház rajta — u. i, a kecskeméti egyház adománya. Ez a két ház azonban túlságosan kicsiny és szűk egy ilyen szabású intézmény számára, mint a leendő árvaház. Mert, hogy a szomszédos gyönyörű telek és két hatalmas épület eladásra kerül, itt lenne a szerencsés pillanat, hogy az egyházkerület ezt az intézményt egyszerre kiragadja a kisszerűségből és szinte a város közepén legalább századévre megvesse az alapját egy nagyszabású, égető fontosságú leányárvaháznak. Ha ez az alkalom kisiklik a kezei közül, vagy el kell előbb-utóbb adnia a jelenlegi, egymagában alkalmatln ingatlnt is; vagy egy jelentéktelen, fejlődésképtelen intézményt szervezni ott, mely miniatűr arányaival sem helyi, sem kerületi igényeket nem elégítene ki. Maga a kecskeméti egyház annyira el lesz foglalva a részint egyházkerületi tanítónőképző felállításával és építkezései okozta anyagi terheivel, hogy többet az árvaházért nem tehet; de többre nem is kötelezte magát. Az egyházkerületre hárul tehát a feladat, hogy a közel 2000 holdas Madas-alapítványt valóban átadja rendeltetésének, s pozitiv jótétté változtassa át. És mikor lesz éppen nagyobb szükség árvaházra, mint most, amikor egyre nő az árvák elhagyott, szomorú serege? Ki tudná megmondani, mennyit veszít egyházunk évente csak az által, hogy a ref. leányárvát a szülő vagy a gyám az apáca-zárdákba helyezi el, tisztán csak azért, mert a saját egyházának nincs ilyen intézménye. — És ezek a szomorú, kopott feketeruhás, kis vértanúi a világégésnek mindig többen kopogtatnak félénken az egyháznak ajtaján. S ha helyet nem kapnak, tovább mennek csöndesen, s egy-egy zárda homályos kapuáljában eltűnnek mindörökre . . . A Madas-árvaház igazgatótanácsa ezért emelte fel most a szavát. Ez az indítvány ősszel kerül az egyházkerület elé s az erre adandó határozat fog dönteni a még meg sem született intézmény jövője fölött. — Amennyiben nem sikerül kibővíteni a jelenlegi helyét, hosszú időre valószínűtlenné válik a megvalósulása; ha pedig valóra válik az igazgatótanács terve, úgy egy csapásra egy nagy jövőjű, hatalmas intézet tárhatja ki kapuit a háború és az élet legsúlyosabb sebesültjei, — a leányárvák előtt. (m. gyJ EGYHÁZ. ÉRTESÍTÉS. Lapunknak ez a száma még kettős; a legközelebbi szám folyó hó 15-én jelenik meg. A felelős szerkesztő és a munkatársak szeptember első napjaiban térnek vissza Budapestre és igy most már az összes postai küldemények IX. Báday-utca 28. cimre küldendők. A második genfi levél. A L. E. vezető helyen közli azt a levelet, amelyet a genfi protestáns nemzeti egyház lelkészeinek társasága a prot. lelkészek békekonferenciájának tárgyában az O. R. L. E. második levelére dr. Baltazár Dezső püspökhöz, mint lelkészegyesületünk elnökéhez küldött. íme a levél: ' ' Elnök úr, tisztelt Testvér! A genfi lelkészek tiszteletes társasága hálás meghatottságot érez 1918 áprilisi levelük és azon bizalmuk miatt, melyet ősi egyházunk iránt tanúsítanak. De mi megmaradunk amellett, hogy nem hisszük lehetőnek ebben az órában azt a testvéri összejövetelt, amelytől önök a békességre való előkészítést várják. ,,Mi nem törvényszék elé akarunk állani" — mondják Önök, — de a tervezett összejövetel törvényszék lenne, amely előtt a különböző pártok ügyvédjei védbeszédeket •Tartanának. Csak azok a ,,membra disjecta" volnának láthatók, melyek Apollósra, Kéfásra vagy Pálra hivatkoznának, de nem a Krisztus teste, melyet az emberi bolondság e pillanatban láthatatlanná tett. Inkább a bensőséges és gyakori imádságok órája ez, amelyekkel minden szalmafödeles viskóból és minden