Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-01 / 34-35. szám
gyar egyházközségeknek, magyar iskoláknak és magyar egyesületeknek jogállását, oly módon, amely biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a romániai magyarság nemzeti és vallási szükségletei a jövőben teljes ós zavartalan kielégítésre fognak találni. Á kiegészítő szerződés 14. czikke öt pontot foglal magában. 1 • "• 1 '' ' Az 1. pont kimondja, hogy „a bukaresti és a jassy-i katholikus püspökséget, a romániai osztrák egyházközségeket és a magyar egyházközségeket (katholikus plébániákat és református lelkészségeket), úgyszintén a romániai osztrák iskolákat ós magyar iskolákat (katholikus ös református iskolákat) Románia jogosan fennállóknak (jogi személyeknek) és arra. jogosultaknak ismeri el, hogy jogaik érvényesítése végett a bíróságok előtt felléphessenek; mindenféle ingatlant is szerezhetnek, abban ya kiterjedésben, amely ezéljaikra szükséges". Ugyanezen jogok biztosítvák az osztrák és a magyar egyesületeknek is, amelyek — mondja a szerződés — a Romániában élő osztrákok és magyarok nemzeti és vallási szükségléteinek gondozásával foglalkoznak: '< Ezeknek az intézkedéseknek nagy hordereje akkor tűnik ki, ha az új szerződéses jogállapotot összehasonlítjuk az eddigi tényleges állapotokkal. Még a török uralom idején keletkezett egyházaink a román királyságban c-sak tűrt intézmények voltak; új egyházközségek alapítása, ha elvileg talán lehetséges volt is, de gyakorlatilag kivihetetlen. Űj iskolák létesítése oly szoros feltételekhez volt kötve, hogy gyakorlatilag egyenlő volt az a- lehetetlenséggel. Egyházaink és iskoláink nem voltak jogi személyek, saját maguk perben nem állhattak', ingatlant nem szerezhettek. Egyházi és iskolai ingatlanaink de facto azonban mégis voltak, de hogy ezeknek nyilvánkönyvi viszonyait mily össze-visszaságban kellett kényszerűségből tartanunk, alig lehetne elmondani. A 2. pont biztosítja romániai egyházainknak és iskoláinknak, hogy új jogaikon felül megmaradnak mindazoknak a jogaiknak a birtokában, melyekkel a háború előtt bírtak s adózás tekintetében is biztosíttatott számukra a román intézetekkel szemben az egyenlő elbánás. Eddig — mondanunk is fölösleges — a román tanintézetek teljes adómentességben részesültek, a mi iskoláinkat pedig súlyos adókkal sanyargatták. Az eddigi tarthatatlan állapotokkal szemben a 3. pont intézkedései lényeges könnyítéseket hoznak. Egyházaink és iskoláink önállóan szabályozhatják a jövőben saját igazgatásukat, lelkészeik, iskolaigazgatóik és tanítóik alkalmazását, tekintet nélkül ezek honosságára. Az iskolák pedig ezenfelül saját belátásuk szerint állapíthatják meg tannyelvüket, tantervüket és egyéb iskolai szervezetüket. Eddig mindezeken a téreken a legszorosabb állami agyonszabályozásnak voltunk alávetve. Lelkész, igazgató, tanító csak állami személyi ~ autorizáczióval működhetett. Ilyet csak az kapott, aki az állami tanfelügyelő előtt román nyelvből sikeres vizsgát tett. A tanórák egy részét — és pedig állandóan növekvő tendencziával — románul kellett, született románokkal megtartatnunk. Tanterv, tanóraterv, tankönyvek engedélyezése, iskolák felszerelése a legapróbb részletekig állami beavatkozás tárgya volt, természetesen csupa olyan túlzott követelményekkel, amelyek az ottani állami iskolákkal szemben egyáltalán nem szolgáltak zsinórmértékül. Csak ízelítőül álljon itt egyetlen adat a tankönyvengedélyezések köréből. Elemi iskolai olvasókönyvet nem engedélyeztek e sor miaitt: „Hazádnak rendületlenül, légy híve oh magyar!" Ennek a 3. pontnak rendelkezéseit valóban örömmel kell üdvözölnünk, mint ame\ 7 lyek súlyos béklyóktól szabadítják meg egyházi és iskolai autonómiánkat. A 4. pont eléggé nem méltányolható előrelátással biztosítja egyházaink, iskoláink és egyesületeink részére a legnagyobb kedvezménynek megfelelő elbánást ós pedig nemcsak nemzetközi, hanem felekezetközi viszonylatban is. • • . . ; ».Végül az 5. pont a háború által szenvedett vagyoni jóvátét^féről gondoskodik, kötelezvén magát Románia, hogy egyházaink ós iskoláinknak a tőlük elvett vagyonértékeket visszaadja, vagy ha ez nem lehetséges, megtéríti. Éppenséggel nem akadémikus jelentőségű rendelkezés, ha meggondoljuk, hogy visszatérő papjaink ós tanítóink működésük régi színhelyén alig találtak mást a puszta falaknál. Az osztrák-magyar-román jogi és politikai kiegészítő szerződés 15. czikk ében is találunk iskolai vonatkozású rendelkezést. A szerződő felek kölcsönösen kötelezettséget vállalnak arra, hogy iskoláikban csak oly tankönyveket engedélyeznek, melyek semmi olyat nem tartalmaznak, ami ,a másik fél területi épsége, törvényes rendje, biztonsága vagy az ottani közcsend ellen irányul. Megemlékezik a békeszerződés, illetve a kiegészítő szerződéshez kiadott „Feljegyzés", a mi moldvai csángó-testvéreinkről is. Románia részéről megállapítást nyert, hogy már most is megvan a lehetőség arra, hogy a csángók Romániában magyar nyelvüket az iskolában megtanulhassák és az egyházi életben használhassák. Ha ez a jogi biztosítás a jövőre nézve a magyar nyelv egyházi és iskolai használatára nézve román honosokká lett fajtestvéreinknek csak annyi ténybe'1- lehetőséget nyújt, amennyit az eddig is meglevőnek állított jogi lehetőség a múltban adott, úgy a román részről adott egyoldalú nyilatkozat aligha egyéb lyukas mogyorónál. A békeszerződés XII. czikke is érinti református egyházunkat. Itt ugyanis az átengedett határszéli területek egyházi viszonyainak rendezése tartatik fenn külön megállapodásnak. Ez a külön megállapodás nem régiben létre is jött, de minket csak távolabbról érint, amennyiben az átengedett területen sem egyházaink, sem híveink nincsenek s így mindössze arról lehet szó, hogy az átengedett területet az erdélyi és tiszántúli ke-
