Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-17 / 32-33. szám

dély aranykorában a kálvinista keresztyén fejedelmi politika eligazodott a szövevényes területen. Milyen keresztyén politika vezet a mai Magyarországon ezé! hoz? Itt van a szekularizáczió nagy problémája. Ki meri keresztyénietlennek bélyegezni azt, aki sürgeti keresztülvitelét, és ki meri keresztyéni kötelességül feltüntetni az egyházi vagyon védelmét? Probléma van elég, több mint elég nálunk. Lehetséges-e prot. keresztyén emberre nézve más megoldás, mint az, hogy keresztyén lelkiismerete szerint foglaljon pártállást, s bármelyik politikai párt kötelékébe tartozzék is, az igazi ker. etika törvényei szerint cselekedjék ós azt meg ne tagadja semmiféle pártfegyelem miatt? Hassa át, tisztítsa meg, alakítsa át a közéletet a keresztyénség egyéni képviselőin keresztül, biztosítsa intézményesen a jézusi elvek diadalát; ez lehet minden keresztyén embernek a kívánsága és életczélja. Hogy ezt külön keresztyén párt alakításával, napilap indításával érhetjük-e el jobban, vagy pedig úgy, hogy a meglevő pártokba és lapokba több krisztianizmust viszünk bele, arra nézve eltérhet a prot. keresztyének véleménye. A r. kath.-ok bizonyos kérdésekben egyöntetűen járnak el. Nem agyrém egységes kath. világpolitikáról beszélni, végelemzésben az irányítást Rómában keresni. Nem kisebb tekintély, mint Harnack, vallja a lehetőségét annak, hogy az infallibilitás után újabb dogma keletkezhetik a kath. egyházban: „die weltliche Herrschaft des Papstes und sein Recht, den Kiatholiken die Politik zu diktiren." Ha a dogma formulázásától távol vagyunk is még, előzetes hatását megfigyelhetjük. Ez az egység és a maga nemében páratlan szervezetű „változhatatlan" egyház csodálatra, vizsgálatra indította Macaulay-t is, aki megfigyeléseit saját koráig nem közölte és mint történetíró a jövőre nézve következtetést nem akart vonni. Nem árt, ha felújítjuk megállapításait a múltra nézve. A XVIII. században „az igazán hatásos fegyvert, mellyel a filozófusok az evangélium hitét megtámadták, az evangélium erkölcstanaiból kölcsönözték. Az evangélium erkölcsi és dogmai részét szerencsétlenül egymás ellen fordították; — a vallástalanság, történetesen emberszere. tettel társulva, diadalmaskodott egy időre a valláson, mely történetesen politikai és társadalmi visszaélésekkel társult." A XVIII. sz. felvilágosodásának eszméi mint élő energiák ma is hatnak. Ilyen a türelem eszméje például. A római kath. egyház soha többé máglyát nem gyújt, eretnekeket gályarabságra nem küld; viszont az evangélium etikai elveit a keresztény szoczializmus szervezeteivel' társadalmi úton is igyekszik megvalósítani. A szabadgondolat hívei között mintha a jobb belátás nyerne tért; épen egyik vezetőijük és a „Világ"-ban bátor tollú czikkírójuk a vallás erőinek lekicsinylése, számításon kívül való hagyása ellen emelt szót. Jól tudom, ez még nem keresztyénség, még a jézusi etika 'hangoztatása sem az, de már nagy haladás ahoz a felfogáshoz képest, amely szerint „a vallás olyan, mint az alkohol, öl, butít, aljasít"; vagy ahoz a volterianus meggyőződéshez képest, amely szerint a katholizmus és protestantizmus ugyanazon babonának két formája. Talán optimistábbak vagyunk, mint Prohászka Ottokár, aki főrendiházi beszédében csak gyűlöletet és ellenszenvet állapított meg a szabadgondolkodók és szoczialisták részéről a keresztyénség iránt. A jézusi elvek hangoztatása a Világ részéről talán más módszert fog jelenteni a jövőben, mint amilyen a XVIII.' század filozófusaié volt; talán az evangélium etikája mellett a keresztyénség hitelveit is meg fogják becsülni, annyival inkább, mivel elfogulatlanul nem lehet olyan -nagy mértékben vádolni a XX. sz. ker. egyházait politikai és társadalmi visszaélésekkel, mint a XV1JI. századét. Ha tényleg van felpanaszolni valójuk, panaszolják fel jóindulattal, az egyházak pedig lássák be alázattal és a reformálás készségével. A mi református keresztyén társadalmunknak kellene példát adnia abban, mire képes az a keresztyénség, amelynek dogmatikai és etikai elvei nem mondanak ellent egymásnak a politikai és szocziális életben sem. Remélünk egy szebb, dicsőbb jövőt, amelyben ez az egyetemes vágy megvalósul. Hiszszük, hogy elközelget az istennek országa, — hogy bibliai szóhasználattal éljünk; — a jelenben azonban, daczára a hírlapi nyilatkozatoknak, daczára a beszédeknek — keresztyén tetteket nagyon gyéren látunk, úgy a politikai, mint a társadalmi életben, ezért aggódunk, hogy a látszat most is csak csal. Dr. Patay Pál. BELFÖLD. Levél a Szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ür! Utóbbi időben becses lapjában és .az „Egyházi Értesítő"-ben is — daczára annak, hogy ez utóbbi a budapesti ref. egyház hivatalos lapja, amelynek nem hivatása magánvéleményeket közölni — gyakrabban olvasunk javaslatokat, -terveket és kritikákat a budapesti református egyházra vonatkozólag. Távol' legyen tőlem, hogj? a magánvélemény megnyilvánulását hibáztatnám, vagy épen ellenezném; sőt magam is azt szeretném, hogy egyházközségünk dolgaival minél több hívünk törődne és ezúton az egyházunk iránti áldozatkészség is nagyobb legyen, mert e nélkül nincsen haladás és fejlődés, pedig sok a tennivaló, főleg ha tudjuk, hogy az egész 1

ország református lakossága a budapesti egyházra tekint, ós állandó törekvésünk is az, hogy a budapesti ref. egyház vezető egyház maradjon. Az említett czikkeknek jóakaratú tendencziája mellett mintegy lappangva kirí az, hogy az egyház vezetőségében rejlik a hiba, amiért az egyház fejlődése megakadt és nem halad a ezikkírók által kívánt mértékben. Minthogyha minden czikk azt mondaná, hogy éh termelem az eszméket, a gazdagok adják megvalósításához a pénzt. Ezek a kifejezések, mint például „a gazdasági hivatal nem pesti bank", vagy az egyháznak ki kellene