Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-04 / 30-31. szám

már nem egy-két ember személyes vállalkozása, 'hanem az egész egyház ügye lett! Ha megszűnnék, ez a közvéleményben, az áldozó protestáns közönségben összetörné azt a hitet, hogy nálunk protestáns irodalmi dolgokra áldozni érdemes. Valóban sajnálatos lenne a bukása éppen most, amikor a prot. irodalom támogatására alakult Sajtó-Egyesület kezdi működését; mikor a Bethlen nyomda gépei kitűnő üzleti eredményről kattognak. — A Sajtó-Egyesület választmánya foglalkozott a Magyarság átvétele kérdésével, de — sajnálatosan — elutasította azt, mert sok anyagi áldozattal járt volna a lap fenntartása.*) Yalami olyan tragikus és komikus lenne most a Magyarság bukása, mint amikor az édes anyának, — aki a gyermekvédő egyesület elnöke, sok elfoglaltsága miatt — elzüllik a saját gyermeke. El sem tudjuk képzelni, hogy a Sajtóegyesület azoknak iaz életre való vállalkozásoknak, amelyeknek kifejlődéséhez sok idő és most a nehéz viszonyok között segítség kell, oda ne nyújtsa kezét. Sajnos jelenség, hogy, egyházaink adminisztrációjában gyakran érvényesülnek rideg üzleti szempontok is; mint a nagy bankok, úgy ezek is csak morzsákat adnak altruisztikus czélok oltására. Nem gondoljuk, hogy a Sajtóegyesület vezetőségét ilyen szempontok irányítanák és épen ezért kategorikus imperativus számára felvállalni, még talán a kudarcz esélyével is, a Magyarság ügyét. Hiszen ha elejtené, akkor ép úgy elvesztené létalapját, mint — hogy aktuális példával éljünk — az eredetileg a drágaság ellen alakult árdrágító központok. Különben is egyházigazgatásunk ideálnélküli üzletszerűsége bizonyult a legrosszabb üzletnek, mert a legbecsesebb, roppant tőkét: az emberek szívét és lelkesedését nem tudta kamatoztatni. Vájjon nem lehetne-é a Magyarság ügye az első pozitiv tette az egyesületnek? Keni kellene-é két kézzel kapnia az alkalmon, mikor egy kész lapot írókkal és lelkes közönséggel kaphatna a legolcsóbb áron — ingyen? Hiszen a legtöbb ilyenfajta lap ráfizet a háború alatt, mert bizonyos abban, hogy csak egy kicsit is normálisabb viszonyok bővebb kárpótolják ezért a hét-szűk esztendőért. És azt az üzleti eshetőséget, mit tisztán rideg számokkal dolgozó vállalatok vállalnak, nem tudná megkockáztatni egy eszményi czélok patentjével elláított szövetkezés? Mert elvégre is nem tarthat soká ez az állapot, hogy — mint ma, — milliók helyett két-három ember tegyen eleget; adakozzék, dolgozzék a keresztyén életet realitássá tegye — a többiek helyett. A Magyarság ügye egyetemes egyházi ügy már. Azzá lett azáltal, hogy a hivatalos egyházi sajtó a magáénak vallotta, hírét vitte, saját maga hangsúlyozta a lap missziói fontosságát. Megtehette volna a hivatalos egyház és sajtó, hogy mint túl merész és nem reális vállalkozástól megtagadja erkölcsi támogatását a Magyarságtól. Ez esetben bátran sorsára bocsáthatná most. De ha eddig kézen fogva jött vele, úgy tetszik — erkölcsi lehetetlenség, hogy most - — *) Nem végleg. A tárgyalás fonala nem szakadt el, amit az is bizonyít, hogy a sajtőegyesület tehetségéhez képest már eddig is adott segítséget. Hisszük, hogy az alig több, mint félév óta működő egyesület már a legközelebbi jövőben ugy megerősödik, hogy egyéb kitűzött nagy czélok mellett a már meglevő Magyarság megmaradását is biztosithatja. A fődolog: verbuváljunk minél több pártfogó cs alapító tagot és értessük meg közönségünkkel, hogy a sajtóegyesületnek nem is százezrekre, hanem milliókra van szüksége, hogy a kiáltó nagy szükséget kielégíthesse ! Szerk. amikor inogni kezd. elengedje a kezét, ahelyett, hogy erősebben megfogná. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy nyilvánvaló értékeink s elsűlyedését ölhetett kézzel vagy legföljebb olcsó részvéttel szemléljük a partról. A Magyarság a protestáns magyarság gyermeke volt, mely eddig semmibe sem került neki. mely nőtt, fejlődött az anyagi segítés minden hiánya mellett is. Most. amikor a keresztyén sajtó támogatására egyesület alakult, most pusztuljon el a keresztyén s-ajtó? — Nem lenne-e ez hasonló ahhoz az esethez, mikor a Gyermekmenhely üres bezárt épülete előtt pusztul el a kicsukott gyermek? Muraközy Gyula.. Igehirdető egyházi beszédek gyűjteménye. Kiadják: Révész János ev. lelkész és Soltész Elemér ref. lelkész szerkesztők. Az augusztusi szám tartalma: Vargha Sándor: Ne félj kicsiny .sereg! — A világháború kitörésének negyedik évfordulóján. Vincze Elek; Meg kell változni. Beyer Fülöp: G-amáliel tanácsa. Bucsai László: A felüdülés idei. Duszik Lajos: A nagy vacsora. Vargha Kálmán: Az Ur gondot visel. Dr. Tóth Lajos: A mindennapi kenyér. Előfizetés egész évre 24 K. EGYHÁZ. ERTESITES. A szerkesztők s belső munkatársak a nyári szünidő két hónapját vidéken töltik. A felelős szerkesztő tartózkodási helye Dunaszentgyörgy (Tolna megye), aki onnan intézi a szerkesztéssel és kiadással járó teendőket. Kérjük tehát a lapot érdeklő összes leveleket, megkereséseket mostantól kezdve augusztus 3í-íg oda irányítani. Ugy erre, mint a súlyos anyagi helyzetre való tekintettel lapunk a nyár folyamán kéthetenként egyszer, lehetőleg ÍV2

ívnyi terjedelemben jelenik meg. Az előfizetési díjak és hátralékok mielőbbi beküldését kérjük. Lelkészbeiktatás. Július 21-én volt a veresegyházi református egyház új lelkipásztorának. Őry Lajosnak beiktatása nagy gyülekezet, több vidéki küldöttség, lelkészek. tanítók, minden felekezetbeli szép közönség jelenlétében. Nagy Ferencz esperes hatásos beszéd kíséretében nyújtotta át az új lelkésznek iá bibliát, pecsétnyomót és templomkulcsot, mely után áldó kívánsággal ajánlotta őt a gyülekezet szeretetébe. Majd a megjelent lelkésztársak, név szerint: Földváry László, Mocsy Mihály. Sáfár Béla, Szabó Balázs, Labancz László, Balogh >

Ferencz, Olasz Sándor és Marton Imre segédlelkész (a beiktatott lelkész öccse) mondottak áldást, üdvözletet. melyre hatalmas visszhangként csapott- föl a gyülekezet erőteljes éneke: „Megáldjon téged az Isten . . ." Az I. Kor. 4 : 1—2. alapján tartott székfoglaló beszéd igéret, fogadalomtétel volt a Krisztus nevében való szolgálattételre, pásztorkodásra, amit szívesen hallgatott az egész nép, mely most, e háborús időkben, ,,el van gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok." (Máté 9, 36.) A leányok énekkara után a gyülekezet énekelte az 1-ső dicséret 7. versét s végül a Hymnuszt. Az üdvözlő küldöttségek fogadása után délben 60 terítékű közebéd volt, melynek hangulatát csak emelte a várva-várt áldásteljes nyári zápor, melyre az esperes pohárköszöntője is felhívta a figyelmet, azzal a jókívánsággal. hogy az új lelkész tanítása, munkája, élete, mint a jó nyári eső, jelentsen áldást a. veresegyházi népnek. Lelkészbeiktatás. Július hó 28-án volt az öcsénvi gyülekezet Czeczéről egyhangúlag meghívott új lelkipásztorának, Szilágyi Bélának beiktatása, amelyet esperesi megbízásból Babay Béla sárpilisi lelkész, egyház-