Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-04 / 30-31. szám

szabad óhajainkat az alábbiakban közölnünk: Szeretnénk biztosítást látni arra nézve, hogy 8 félév lehallgatása és alapvizsga után megfelelő alkalmaztatást nyerünk és lelkészi vizsgára is bocsáttatunk. Óhajtjuk megnyerni a lelkészi oklevelet, amely munkánkban megfelelő tekintélyt és ezáltal segítséget biztosít számunkra. Mint már fentebb jeleziik, nem óhajunk paróchiális lelkészek lenni. Hogy ez kívánatos-e, szükséges-e vagy felesleges, annak megítélésére az Atyák bölcsesége van hivatva. De ennek ellenében kérjük, hogy ne gördíthessék semmi akadály az elé, hogy a theologiával kapcsolatban egy más fakultást is végezhessünk, ami lelkészi munkánknak is csak előnyére lehet, amennyiben az inkább gyakorlati belmissziói irányú, ebben is egy meghatározott ágnak (tanítás v. kórházi lelkészség, v. nőegyesületi teendők") a művelése, nem pedig parochia keretében való lelkipásztorkodás, amelyre való készületnél a kettős munka esetleg káros lehet, vagy pálya változtatást vonhat maga után; sem tudományos theologiai búvárkodás, ami" majd csak egy távolabbi békés jövő örvendetes fejlődése lehet a nőtheologusra nézve (s akinek ez a czélja, az bizonyosan nem is Végez emellett mást). A kezdőkre más teendők várnak. A végzett nőtheologusok munkájának a fenti értelemben első sorban a főváros és a középiskolákkal biró nagyobb városok adnak teret. Kétségtelen, hogy a többoldalú képzettség nagyobb és mélyebb hatást vált ki úgy a tanítás, mint az egyesületi propaganda munka terén. Hasonlóképen amely kórházi női lelkész mint orvos is közeledik a beteghez, sokkal inkább és eredményesebben férkőzhet a szenvedések miatt talán még skeptikusabbá vált lélekhez. Ha mélyen átgondoljuk a dolgot, igazán eredményes kórházi lelkészi munkát orvos-lelkész gyakorolhat. Élénken tanúskodik emellett, épen a testet és lelket együtt gyógyító Jézus példája. Hisszük, hogy Isten segítségével gyakorlatban bizonyíthatjuk majd be, hogy a theologiánkon a velünk szemben alkalmazott okszerű tanszabadság az ügynek és munkánknak kárára nem lesz. Ennyit magunkról. Ami az utánunk jövő társainkat illeti, őszintén kívánjuk, hogy őket is az Isten iránt való hála és hivatásérzet vezesse theologiánk tantermeibe, ne pedig az újság ingere, vagy egyéb mellékczél. Fontos lenne szerintünk, hogy a nőtheologusok valamelyik evangéliumi egyesület tagjai legyenek, ahol a reájuk váró gyakorlati munkával ismerkednének meg, közelebbről a munka azon ágával, amelyhez kedvet, hivatást éreznek, pl. vasárnapi iskola és bibliaolvasókör vezetése, szegények, betegek látogatása, toborzás szóval és írásban stb. Az I. és II. évf.-on a vasárnapi iskolai tanítást, a IJJ—IV. évf.-on a hitoktatást legalább heti 2 órán kötelezővé lehetne tenni, vagy ha kórházi lelkésznek készül az illető, egy kijelölt kórházban a nők látogatását. Ha Isten segítségével munkánk megfelelőnek, pályánk a komoly női lelkek előtt vonzónak bizonyulna és sokan jönnének, ami segédlelkészekül való alkalmaztatást vonna maga után, a nő számára tanácsosabb akkor is a gyakorlati munkakör megjelölése. Nóvák Olga és Katona Viktória. Codex jurís canonící. , . . ^ * Ez a czíme a római katholikus egyház új törvény.könj'vének, melynek szerkesztését X. Pius 1904. márc. 19-én rendelte el. A nagy gjmjtemény 13 évi munka után készült el, XV. Benedek 1917. május 27-én erősítette meg s hatályba lépését 1918. pünkösd napjára (május 19.) tűzte ki. A codex eredeti példányai, a háború miatt, csak nagy nehézséggel és késedelemmel — Sehweizon át — szerezhetők meg hazánkban. Kivonatos ismertetése azonban, már életbe lépése előtt, több szerzőtől megjelent. Én a dr. Schmöger Alajos st.-pölteni theol. tanár- Salzburgban kiadott művét birom és használom. A mintegy 500 lapra terjedő vaskos törvény gyűjtemény a következő öt könyvre (liber) oszlik: I. Normae generales. II. De personis. ITT. De rebus. TV. De processibus. V. De delictis et poenis. Első tekintetre látható, hogy egy-egy főezím alá nagyon sokféle tárgy van összefoglalva, úgy hogy e felosztást valami nagyon szerencsésnek és áttekinthetőnek a legjobb akarattal sem mondhatjuk. A mi magyar református egyházi törvénykönyvünk sokkal áttekinthetőbb. Igaz. hogy ebben csak 601 §. van, míg a Codex 2414 §-t foglal magában. E számozás elejétől végig vonul, tehát az idézés és hivatkozás igen egyszerű és világos; nem úgy, mint a régi Corpus juris canoncibán. "Római kath. kanonisták szerint ez az új codex egész szellemével arról tanúskodik, hogy az egyház feladata az állammal és általában véve a külvilággal szemben a középkori, feudális, hűbéri rendszerbe foglalt elveit, előretolt állásait és így nyert szabadságát benső erőinek koncentrációjában, papjai szellemi és erkölcsi erőinek emelésében, általában a modern lelkipásztorkodás szükségleteinek kielégítésében használja fel. Az új kor eszméinek és törekvéseinek, a demokratikus és szocziális gondolatnak is kellő méltatás és szerep jut az új törvénytárban. Azonban épen nem így van igazában. Az eretnekégetés, igaz, már nincs meg az új codexben; de az most is hangsúlyozva van, hogy a pápa hatalma absolute független minden emberi tekintélytől; az egyetemes zsinat jószerint csak „koronatanács" a pápa mellett, illetve alatt, épen úgy, mint a megyei zsinat a püspök alatt. Tagadhatatlan, hogy a codex rendkívül nagy súlyt helyez a modern lelkészképzés és lelkipásztorkodás kér-