Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-21 / 28-29. szám

PROTESTÁNS EGYHAZId SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre ; 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. ozikk: Az Absztinens Protestáns Lelkészek Egyesülete. K. — II. ezikk: Internátusok, köztartások, p. III. ozikk: Uj társadalom nevelése. Dr. Patay Pál. — Belföld: Pesti bajok. Muraközy Gyula. — Irodalom. — Egyház. Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Absztinens Protestáns Lelkészek Egyesülete. A vallásos alapokon nyugvó mértékletességi mozgalom magyarországi híveinek mezőtúri konfereneziájával kapcsolatban július 15-én megalakult az Absztinens Protestáns Lelkészek Egyesülete. iBár csöndben, zajtalanul alakult meg, mégis meg kell áliauunk néhány perezre ennél az eseménynéL Egy-két évtizeddel ezelőtt még bajos lett volna lelkészeink előtt absztinencziáról akár csak beszélni is. 7 ö éve is, amikor először hallottak róla külföldi lelkes apostoloktól és a mozgalom magyarországi híveitől, a legtöbben megmosolyogták. Ma már ott tartank, hogy lehet erről a nagyfontosságú egyháztársadalmi kérdésről beszélni; sőt lelkészeink között egyre többen vannak, akik hajlandók ennek az érdekében cselekedni is! Nem voltunk sokan, akik az újszülött egyesület böl * csőjét körülállottuk. De akik ott voltunk, mindannyiun kat az az erős hit hatott át, hogy Isten a kicsiny kezdetet is nagy eredményekkel áldja meg, s az Ö mindenekre elégséges kegyelme ezt a mustármagnyi kezdetet is erőteljes fává növeli. Fölelevenedik lelki szemeink előtt a tavaly elhunyt kiváló genfi lelkésznek és nagy emberbarátnak, L. L. tiochat-nak a példája. Cossonay-i segédlelkész korában, 1877. augusztus 21-én reggel, mint ő maga is elbeszéli, világossá vált előtte, hogy valamit kellene tenni a mérték letlenség egyre harapódzó pusztításai ellenében. Sokáig tusakodott önmagával és Istennel. Nem, Uram, nem én: valaki más kezdje el ezt a munkát! — kiáltott föl. Én követem, támogatom készséggel, de hogy kezdjek én, igénytelen segédlelkész, ilyen nehéz munkát?! Sokáig viaskodik a lelkével, míg végre megérti, hogy Isten erre az elhagyott munkamezőre küldi őt. Lélekben megalázkodva mondja: Jól van, Uram, ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te akarod. íme, itt vagyok, hogy a Te akaratod cselekedjem. Felöltözködik, íróasztalához ül és levelet ír Ch. Fermaud-nak, a Genfi Keresztyén Ifjúsági Egyesület akkori elnökének. Hallotta felőle, hogy szintén absztinens. Fölszólítja, alakítsák meg ketten a Svájczi Mértékletességi Egyesületet. Az egyetlenegy Fermaud n, ezen a hazánkban is többször megfordult derék és ma is élő férfiún kívül senki másról nem tud, aki kívülük Franczia-Svájczban absztinens lenne, mégsem habozik! Fermaud magáévá teszi az eszmét. Annak megvalósítása érdekében az az év szeptember havában (ienfben „az erkölcsök megreformálására" rendezett kongreszszussal kapcsolatban nyilvános gyűlést tartanak ,,Az iszákosságról és annak igazi gyógyszeréről". Kétség és remény közt lesik szeptember 21-én este, hogy lesz-e hallgatóságuk? Csa'k gyéren szállingóznak a terembe a résztvevők. A két szervező beszéde és néhány külföldi bizonyságtétele után egy 72 éves öreg genfi kereskedő föláll és kijelenti, hogy kerek félszázada, az Urvacsorát kivéve, sohasem ivott bort. A nagy föltűnést keltő vallomás nem marad hatás nélkül. 27-en vállalkoznak a jelenlévők közül, hogy ők is próbát tesznek. Az absztinencziára vállalkozók közül többen meg szegik fogadalmukat, de néhányan hívek maradnak ahhoz halálukig. A kis tábor rendkívül lassan gyarapodik. Évekig egyetlenegy iszákost sé tudnak jobb útra terelni. A lelkészek is hűvösen fogadják az új mozgalmat. Mindössze egy lelkész csatlakozik hozzájuk. Tíz év múlva, szinte hitét vesztve, fölhívja Rochat lelkésztársait, ne hagyják magára nehéz küzdelmében. Erre a fölhívásra három újabb lelkész csatlakozik mozgalmához. Ebből a valóban mustármagnyi és küzdelmes kezdetből nőtt ki a mai hatalmas arányokban működő Kék-Kereszt Mértékletességi Egyesület. Az alapítástól számított négy évtized múlva, 1917. tavaszán, már egymagában Franczia-Svájczban 569 fiókja és 32.141 tagja volt, kik közül 7143-an voltak azelőtt részegesek. Ugyan-