Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-16 / 24. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési ós hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. czikk: „Isten szántóföldje." — II. czikk: A pályaválasztás. Turi Károly. — Belföld: A sárospataki konferencia. mk. Fejfa és kereszt. E. Szabó Dezső. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. „Isten szántóföldje/' Ilyen czímen -szerkeszti Mészáros János laskói reí. léikész gyülekezeti lapját, amelyből eddig két szám je-Ient meg. .Ez a szépen megirt, nagy gonddal és szeretettel szerkesztett lap méltó annak az ősi gyülekezetnek nagy múltjához és a szerkesztő eddigi irodalmi működéséhez. Minden sorából a gondos lelkipásztor mély felelősségének aggódó s munkás szeretete tündöklik felénk. Itt e helyen emlékezem meg erről a lapról és tüntetem fel ennek információi alapján a laskói gyülekezet helyzetét, az ott folyó munkát, mert abban a véleményben vagyok, hogy minden, amit a szerkesztő egyházáról közöl, az mutatás mutandis nemcsak a laskói gyülekezetre vonatkozik, hanem szélesebb körökben is figyelmet érdemlő. Már maga a keret is ügyesen választott. Főbb fejezetei a következők: a lelkipásztor, mint a nagy gazda szolgája széttekint, a szántóiöiüön, beszámol az év (1917) termésérői, reámutat a vetésben levő fájó és biztató foltokra és végül feltünteti a talajművelő eszközöket. A. beszámolóban oivassuk a népmozgalmi, vagyonügyi adatokat és ami a legérdekesebb, a beszámolót a hitélet mélyítésére irányuló munkákról, a falusi cura pastoralisról és belmisszióról. Látjuk, hogy Laskón a lelkész minden pénteken az iskolás gyermekek részére bibliai órát tart (ez ott a „Vasárnapi iskola"); november elejétől kezdve március közepéig minden csütörtökön volt vallásos estély, a tanító, az ismétlő-iskolás fiúk és leányok közreműködésével; Csikesz Ferencz rektor vezetésével volt női énekkar; a múlt évben alakult meg a gyülekezeti nőegyesület, ennek körében folytak le azok az érdekes hitvédelmi előadások, „beszélgetések", amelyet a lelkész „Harangszó után" cz. könyvében közrebocsátott. A fájó foltok a vetésben cz. fejezetben a lelkész reámutat a gyülekezet bajaira. Közérdekű voltánál fogva és főleg mert sok gyülekezet magára ismerhet ebben a tükörben, ebből nagyobb részletet közlünk. „Lapályos helyeken fekvő, vagy mint Laskón mondják; réti földjeinken gyakran megtörténik, hogy nagyon esős, vizes években, mikor a szép vetést nemcsak megfutja, de meg is fekszi a sokáig rajta maradt víz, a földek egy-egy része csak ritka, vékonyszálú és csenevész gabonát hoz, melynek rövid kalászában alig van egykét sovány mag. Aratáskor a gazda ilyen helyeken fáradt sóhajjal, sőt bosszúsággal jár. És az itt learatott kalászok termését nem teszi félre — vetőmagnak. Ilyenforma földet látok én a laskói reform, egyház háznépei között az egygyermekes, vagy egyre szaporodó gyermektelen házasoknál . . . . . . Mikor íSztáray Mihály majd 400 évvel ezelőtt, a török hódítás zivataros napjaiban a drávamenti magyarságot a pápás egyház tévelygéseinek hínárjából egyházunk evangyélioimi tanításának kies folyóvize mellé vezette, az általa alapított 120 reform, egyház családjaiban, — több évszázadon keresztül — sok volt a gyermek. Akkor az egyház is biztosan, gyönyörűen nőtt, mert ha a török a községet többször fel is dúlta s ha a háborúk viharában és a menekülés nyomorúságában sokan el is hullottak, de az új családok ismét sok hajtást hajtottak és a veszteség gyorsan kiegyenlítődött. így volt ez 300 éven át ... 70 év óta azonban az előbb népes családokban csak két gyermek születik, sőt 50 év óta — szomorú rendszerességgel — csak egy. A gyermekkorlátozó franczia nép bűne, mint valami szenynyes mocsárvíz, a legelsők közt az ormánysági és dunadrávaszögi reform, nép családjait lepi meg, mely anyagi jólétre és kényelmes életre törekedvén, 20 év óta azoknak a házastársaknak számát növeli, kiknek az elhalt egyke után több gyermekük nem született, vagy akiknek egyáltalán nincs, nem születik gyermeke. És az egygyermekrendszerrel, vagy gyermektelenséggel feltűnő családokkal, itt a Duna-Drávaszögben a laskói reform, egyház foglalja el a szomorú elsőséget. A francia nép meddőségi bűnének mocsárvize a mi családjaink szívét lepte el legelébb és családi életünk vetésén régóta időz-