Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-13 / 2. szám

A MI ÜGYÜNK. A mi nyomdánk. Szövetségünk körében is évek óta többször szóvá tétetett a református egyházi körökben szinte évtizedek óta kifejezett óhajtás egy budapesti református nyomda létesítése iránt. A Protestáns Irodalmi Társaság már régebben konkrét mozgalmat indított ez ügyben s a Szövetségünkhöz intézett felhívásra a t. választmány dr. Kováts István theol. akad. tanár, titkár úrral együtt engem bízott meg a nyomdaügyben összehívott bizottságban való részvétellel. A bizottság azonban a háború utánra halasztotta ezirányú akcziójának megindítását. Én azonban úgy voltam meggyőződve, hogy egy nyomda létesítése most sokkal kecsegtetőbb, mint a háború után, a mikor a nagy pénzbőség szinte lázas törtetéssel fog elhelyezkedést keresni mindenféle ipari vállalkozásban. A t. választmány is magáévá tette ezt a felfogást s az alapítandó ref. nyomda előkészítési teendőivel az elnökséget s a titkárokat bízta meg. S mivel különben is régi és sokszoros tapasztaláson alapuló meggyőződésem, hogy reális alkotáshoz nem bizottsági tárgyalások kellenek, a melyeken az ügyhöz nem értők csak akadályozzák és nem előbbre viszik a megvalósítást, hanem energikus cselekvésre van szükség: miután szakértők meghallgatásával megállapítottam, hogy a mai viszonyok közt is lehet 100,000 K költséggel oly kisebb, de eléggé üzemképes nyomdát összeállítani, mely czéltudatosan továbbfejlesztve majdan kinőheti magát az egyházunk igényeinek megfelelő nagyobb vállalattá: a ,református nyomdának, melyet Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai r.-t.nak neveztünk el — 200.000 K alaptőkével részvénytársasági alapon leendő létesítésére előkészítettem a részvényaláírási feltételeket és a felhívást, melyeket fölkérésemre Szövetségünk elnöke Bernát István, alelnöke Petri Elek püspök úr, Ballagi Aladár, György Endre és dr. Németh József urak voltak szívesek mint alapítók aláírni-Részvényjegyzésre legelső sorban budapesti egyházunk tehetősebb tagjait kértük fel, mintegy kétszáz vagyonosabb egyháztagot külön írott ajánlott levélben s — őszintén mondva — úgy reméltem, hogy ez a 800— 1000 egyháztag rövidesen jegyezni fogja a szerényen megszabott alaptőkét. Ez az optimizmusom volt az oka, hogy a részvényjegyzési határidőt igen rövidre, október 30-ára szabtam meg. Csakhamar sajnosan kellett azonban tapasztalnom, hogy a budapesti egyháztagokba vetett reményem csalóka volt s ezért a határidő lejártának közeledtével az egész ország kálvinistaságának s különösen az összes ref. egyházaknak és lelkészeknek szánt újabb felhívásban, a mely az alapítók közé kívánatosnak mutatkozott a személyes befolyásukat és tevékenységüket az ügy rendelkezésére bocsátott dr. Kováts István és Sebestyén Jenő urakat, Szövetségünk agilis titkárait is bevonni — a részvényjegyzési határidőt f. é. deczember 30-ára állapítottuk meg. Ezt az újabb felhívást elküldtük az összes református lelkészeknek külön körlevél kíséretében, majd külön fölkértük a lelkész urakat, hogy egyházközségük intelligensebb és vagyonosabb tagjainak jegyzékét velünk közöljék: az erre beérkezett több ezer czímre zárt levélben küldtünk felhívásokat, majd mintegy 600 vagyonosabb egyháztanácsnak külön levéllel küldtünk aláírási felhívásokat. Mindezt a nagyterjedelmű agitácziós levelezést csak úgy voltunk képesek aránylag rövid idő alatt végrehajtani, hogy ebbe a munkába beállítottam az elnökletem alatt álló Magyar Adria-Egyesület gyakorlott munkaerejét, mely nélkül úgyszólván lehetetlen volna a sok körültekintést és preczíz munkát igényelő levelezést lebonyolítani. Ezeken kívül Fiers Elek, utazótitkárunk Kecskeméten, Nagykőrösön, Miskolczon, Kisvárdán, Abonyban, Mezőtúron személyesen eljárt a részvényjegyzés gyűjtése végett és pedig igen örvendetes eredménnyel, mert a helybeli egyházi vezető urak lelkes buzgólkodásával Kecskemétről több mint 30,000 K, Nagykőrösről mintegy 22,000 K, Miskolczról 5000 K, Kisvárdáról 7800 K jegyzés érkezett. Dr. Kováts István a budapesti Kálvin-téri és a fasori templomban, Túrkevén és Okécskén ismertette a hívekkel a református nyomda ügyét, ő és 'Sebestyén Jenő, barátaik és ismerőseik körében a vidéken is sikeres propagandát csináltak közérdekű vállalkozásunknak. A részvényjegyzés czéljából megindított akcziónknak mindjárt a kezdetén igen- kedvező ajánlatot kaptunk egy régen üzemben lévő jó hírnevű nyomda megvételére. A nyomdát — melyben többek között a Földrajzi Társaság is több 'mint 20 éve nyomatja a folyóiratát — mint a Társaság választmányi tagja, évek sora óta ismerem : tudtam, hogy úgy ez a Társaság, mint az ugyanott dolgoztató m. kir. Földtani intézet, a Gyermektanulmányi Társaság és sok más kulturális intézet nagyon meg van elégedve a nyomdával, tudomásom van róla, hogy tulajdonosa 30 év előtt csekély tőkével kezdte a nyomdát s ebből fejlesztette mai elismert nagy színvonalára s most azért kíván tőle megválni, mert teljesen belefáradt, — maga • is mint gépmester működvén a nyomdában. A nyomda fölszerelésére egy jó hírnevű budapesti grafikai szaküzlettulajdonos szerzett opcziót s ő ajánlotta fel a nyomdai fölszerelést 140,000 koronáért. Az így felajánlott nyomdai fölszerelést az általam rég személyesen ismert megbízható szakértővel, Bozsik István nyomdásszal, a Franklin-Társulat Vármegye utczai nyomdájának a vezetőjével együtt alaposan megvizsgáltam s nevezettel megbecsültettem, a ki írásbeli részletes szakvéleményében a fölszerelést 145,500 koronára becsülte s a megvételt a legnyomatékosabban ajánlotta. Ezt a becslést fölkérésemre szíves volt a legtekintélyesebb budapesti nyomdavállalat műszaki igazgatója fölülbírálni s írásbeli véleményében kijelentette, hogy annak értéke az ezidőszerinti árak alapulvétele mellett a 140,000 korona értéket jóval túlhaladja s hozzáfűzi, hogy külön értéket képvisel még a nyomda üzlete, mely mai keretében is rentábilis üzemet biztosít.