Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-02 / 22. szám

egyenletesen 128-ra apadt le az összes hallgatók száma. Fontolóra vették tehát a jelentkező nötheológusok kérelmét és egy meglepő formában került a probléma tárgyalás alá; a zsinat u. i. a választójog szempontjából fogta fel a kérdést, és pedig — a németalföldi ref. egyházban nem lévén nőknek szavazati joga — ilyen formplázással: megadható-e nőknek az aktiv és passzív választójog? Az előbbinek természetszerűleg meg kellene előznie az utóbbit, azonban — érdekes —- a nők ügyének propagálói egyszerre kívánják a kérdés mindkét részének végleges megoldását, mert attól félnek, hogy az első megadása esetén maguk a nők akadályoznák meg az utóbbinak keresztülvitelét. Azonban már maga a zsinat túlnyomó nagy többsége ellene volt a nők lelkészi vizsgára való bocsátásának s elvető törvényjavaslatának törvényerőre való emelkedéséhez már csak az egyháztartományi gyűlések consideratioja szükséges. A németalföldi ref. egyház tehát a' maga iniciati vajából nőpapok képzésére semmi lépést nem tett. a fölmerült kérdéssel szemben igen húvös-tartózkodóan viselkedik, s csak a liberális irányú lelkészek és egyháztanácsok egy részénél van meg a hajlandóság arra, hogy nőket is bocsáséon a szószékre. I ' Ugyancsak ezen egyház kebelében, konkrét eset kapcsán merült fel a kérdés, hogy alkalmazható-e lelkészjelölt. aki az egyetemen akár a theol. doktori fokot is megszerezte, katecbetai vizsga letétele nélkül hitoktatásra. A tárgyalások odavezettek, hogy a törvényhozás még a hitoktatói vizsga tárgyainak egy része alól sem dispenzálta őket. pedig ez a vizsga nem áll magas tudományos színvonalon, a tárgyai: holland nyelvtan, bibliai és egyháztörténet, ker. hit- és erkölcstan. — és bármely 23 évet betöltött egyháztag leteheti. Természetes, hogy e törvény éle a gyakorlatban a női lelkészjelöltek ellen fordul s aJVban a konkrét esetben is egy nőtheológus ügye volt szőnyegen, mert férfifheológus nem kényszerül arra., hogy egyetemi tanulmányai után elemi iskolai tanítók mellé kisegítő tanerőnek menjen el. A két lutheránus egyház sem nyitotta meg nők számára theol. tanintézetének kapuját, de e kérdés kapcsán női egyháztagoknak egyházkormányzó testületekbe való beválasztását az egyházközségek számára fakultatívvá fefte s vannak is egyes gyülekezetek, melyek e joggal éltek. Ha Hollandiában a női lelkészjelölt czélt akp érni, lelkész akar lenni, akkor baptista vagy remonstráns felekezet szolgálatába kell lépnie, mert ez a két felekezet hajlandó a nőket ugyanolyan föltételekkel, mint a férfiakat. lelkészül alkalmazni. A magyarázata e körül mén vnek nem a. netaláni theológushiányból folyó kényszerűségben, hanem másutt lelhető meg. A baptisták liberális theologiai irányuknál fogva u. i. bibliai akadályát nem látják annak, hogy gyülekezeti életükben a nőknek u. a. jogokat adják még, mint a férfiaknak (pl. női presbiterek: női elŐimádkozók stb.), sőt mivel a templomlátogatók többsége nő, női lelkész alkalmazását előnyösnek is Ítélik, Továbbá az egyházközségeik központi, felettes egyházhatóságok nélkül, independens módon állanak egymás mellett s így ha azok többsége nem kívánja is a női lelkészek alkalmazását: a kisebbségre nézve azért azt meg nem akadályozhatja, Tudni kell azonban, hogy mind a két egyházközösség kicsiny Hollandiában. A baptisták" 121 egyházközsége összesen 64.200 lelket számlál s 128 lelkészi állást tart fönn, továbbá papjai képzésére egy szemináriumot 2 tanárral. A remonstráns-reformátusoknak pedig ma 28 egyházközségük van, 29 lelkészi állással s 17.047 lélekkel s egy szemináriumuk egy tanárral. Maguk a női lelkészjelöltek meg vannak arról győződve, hogy lelkészi szolgálatuk a férfiaké mellett a gyülekezetre nézve kívánatos, mert ezzel a maga jogához jut a férfi elem is, a női elem is úgy a gyülekezet, mint a lelkészek részéről; hogy együtt kiegészítik egymást s több készültséggel építhetik a Krisztus testét. Magyar református egyházunk most került szembe e kérdéssel először, olyan időben, amikor érezzük, hogy történetének egy fordulópontjához jutott. Belső életének jövendő kialakulását ma kiszámítani nem lehet, törvényhozásunk által e kérdésben most hozandó döntés mégis e jövő számára, történik. Ha zsinatunk e kérdésben kiindulási pontjául azt választaná, hogy a rendkívüli hallgatóként beiratkozott nőtheológusokat rendes hallgatókká erősíti be: akkor ilyen állásfoglalásának messzemenő konzekvencziái lehetnek. Döntését ez elvi és gyakorlati területre kiható kérdésben bizonyára annak mérlegelése után fogja meghozni, hogy vájjon a már beiratkozott rendkívüli női hallgatóknak van-e szükségük új, törvényben megállapított rendelkezésre, avagy az egyháznak valamelyik munkaterületén szüksége volna, az új munkásokra. Utrecbt. Tantó -János, IRODALOM. Dr. Kováts Lajos: Magyar dicséretek. A legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk minden olyan törekvést,. ainelv protestáns vallásos énekirodalmunk felfrissítését célozza. Népünk énekes, daloló kedvű; szép dalai. ,,virágénekei" mellett nagy szeretettel énekli kedven ez zsoltárainak, dicséreteinek, sokszor nehéz, idegenképzésű koráldallaunait is, melyeket nemcsak a templomban és a téli esték áhítatában, meghitt otthonában, hanem még a „természet templomában", mezei munkája közben is hallhatunk ajkán megcsendülni. Kiváló zenei hajlamával — sajnos — akár a „daliás hadsereg", akár a ..kultúra ' (gramofon)*) révén a kedélyét, lelkét megmételyező, erkölcsi bkzirtságot árasztó faji „sláger-zenét" is elsajátítja, amellyel veszélybe kerülhet szép dalainak, balladáinak romlatlan, derűs tisztasága is. Ezt a veszedelmet látta meg dr. Kováts Lajos és azt a távolságot, amely a- túlkomoly, túlnehéz egyházi zenénk és könnyed magyar népköltészetünk között még üresen tátong. Ennek a távolságnak az áthidalását kezdi meg keresztyén. mély hitű lélekből fakadó szövegű és magva*) Itt sem ártana egy kis eeenzura! . . .