Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-28 / 17. szám

Az Egyetemes Konvent gyűlése f. hó 24—26. volt. A tárgysorozatnak 135 pontja volt. Részletes tudósítást a jövő számban adunk. Elitélés. A Prot, Szemlében egész terjedelmében megjelent Zoványi-féle felolvasást egyházi lapjaink egyértelműleg elitélik. Az erdélyi Református Szemle ezt mondja: Mi ebben a felolvasásban a szerző szempontjából nem látunk egyebet, mint egy évtizedek óta leplezetlenül vallott, egyébként igen hiányos és egyoldalú theologiai világnézet éje történetfelfogás quintessentiáját; la ireformátus egyház szempontjából nem látunk egyebet, mint egy, az egyház szellemi életében legalább fél-, sőt háromnegyedszázad óta, tartó lassú theologiai általában jellembeli enerválódásnak egyik különösen fanyar, de egyáltalában nem első és nem egyedülálló gyümölcsét; végül a debreczeni tudományegyetemi református theologiai fakultás szempontjából, mely erre az ünnepi felolvasásra, a Zoványi meg nem változott szellemiségének kétségtelenül teljes tudatában, alkalmat adott, nem látunk egyebet, mint egy alig érthető botlást a tapintat terén. — A Sárospataki Lapokban Svingor Jenő Ismét a Zoványi-ügy" cz. czikkét ezekkel a szavakkal végzi: Tessék kijönni k. tanár úr a gyülekezetekbe és megnézni a mi munkánkat, akik itt harcolunk a magyar nép testét és lelkét fenyegető ezer veszedelemmel, a kevélységgel, a paráznasággal, a pénzimádással, a szoczi ál izmus elfajulásaival és már leroskadnánk az irtózatos teher alatt, ha azokból a mélységekből, amiket a keresztyénség felséges dogmái a méh ükben hordanak, de amikre a tanár úr úgy tekint, mint holt csontokra, nem lángolnának elő örök igazságok, amelyek világítanak előttünk, isteni erők, amelyek legyőzhetetlenné teszik a mii gyönge munkánkat. És emellett be kell temetkeznünk a tudományos könyvekbe is, nemcsak azért, mert ez élvezet és lelki szükség, nemcsak, mert tudós ellenségei is vannak a keresztyén egyháznak, hanem mert a lelkünk legdrágább kincseit, hitigazságainkat még a magunk tanáraival szemben is meg kell védelmezni. Ami valóságos tragikomédia!" — A Lelkészegyesületben a főszerkesztő. Baltazár Dezső püspök ezt mondta a Zoványi-ügyről: ,,A tanügy egyetemessé tétele megköveteli, hogy az egyetemes egyház befolyása kiterjedjen az oktatási intézetek minden fokozatára, a nevelés és tanítás egész rendszerére. Ebből (természetesen az egészséges autonom jogok séreelme nélkül) a debreczeni királyi tudományegyetem református theologiai fakultását sem lehet kivenni. Elvégre azzal a nagy áldozattal szemben, amit az egyház a fakultás anyagi fenntartásával évrőlévre visel, igen vékony ellenérték volna az a dísznél alig többnek mondható valami, hogy egy theologiai fakultást ' az állaim reformátusrak nevez. Az egyház előtt, de a szerződést becsületesen értelmező állam előtt sem lehet közömbös, hogy ez a fakultás azt a célt szolgálja-é, amire alapíttatott. Ez a cél a kálvinizmus erősítése. Ha ezt a célt a fakultás elveti magától, akkor a semminél százszorta, rosszabb lett s akkor nem hogy áldozni volna érte érdemes, hanem sietve szabadulni kellene tőle. A debreczeni egyetem ref. theologiai fakultása, a magyar református keresztyénség elveit, érdekeit, tudtományát, hitét, egyházát köteles szolgálni. Ha nem ezt szolgálja, akkor nincs többé alatta az az erkölcsi alap, amelyből az egyházra nézve anyagi áldozatbeli, a fakultásra nézve pedig a specziális egyházi czél szolgálatának becsületbeli kötelezettsége származik." — A mult héten megjelent debreczeni lapokban is hasonló elitélő czikk eket olvastunk. Dr. Kun Béla „A tanszék szabadsága" cz. czikkét így végzi: A professzor nem veheti magára a felelősséget, hogy a keze alól kikerülő tanítványokat az életben a választott életpályára alkalmatlanoknak, képteleneknek nyilvánítsák és így a jóhiszemű s tanulni vágyó fiatal embereket önhibájuk nélkül a proletárságba döntse. — Yargha Zsigmond kollégiumi tanárnak a Zoványi bibliai kritikájára vonatkozó czikke így végződik: . . . zárjuk le e pont felett is a vitát azzal a bizonyossággal, hogy az ily tudománytalanságok a legélesebb megrovást érdemlik, kellő megvilágítás után hatástalanságukat önmagukban bírják s az egészséges fejlődés ügyének abszolúte semmit sem ártanak. — Dr. Varga Jenő a L. E.-ben, szólva a Z. „tüntetéséről", ezt mondja: Vagy gyűlöli Kálvint, vagy nem. Ha nem gyűlöli, akkor nem nehéz színt vallania, amire nézve elérkezett a tizenkettedik óra. Ha pedig gyűlöli, akkor morális kötelessége levonni a konzekvencziát, mely nem lehet más, mint áttenni támadásainak színhelyét olyan területre, mely kívül esik az általa veszélyeztetett körön. Ez pedig nem más, mint a kívánt értelemben vett visszavonulás. — A debreczeni ref. egyházmegye a bárándi lelkészi körnek lapunkban is közölt memorandumára úgy határozott, hogy kéri az egyházkerületet a II. egyháztörténeti tanszék felállítására, amelynek főtárgya a reformátorok és főleg Kálvin működésének ismertetése lenne. Addig is. míg ez megvalósulhat, kívánatosnak tartja, hogy minden lehető megtörténjék arra nézve, hogy a szabad kutatás ezégére alatt a krisztusi eszmék, ker. hitigazságok zsinórmértéke, a biblia és a Kálvin-tanítások arczul ne veressenek. Ezzel lezárjuk a lapunkban közölteket igazoló utóaktákat. Ruhasegély. Nem pénzben, hanem ami ennél többet ér, természetben is kapnak lelkészeink, s. lelkészeink, theológusaink, az özvegyek és árvák ruhasegélyt. Mint Ősik esz Sándor, az (). R. L. E. ügyvezető titkára jelenti. 2275 rn. férfi-szövet, 2733 m. női-szövet, 300 öltözet fiú-és 280 öltözet leányruha áll rendelkezésre és kerül kiosztásra mérsékelt árakon. (Női-szövetek: 25—12, férfiszövetek: 66 K). A szükségelt mennyiségnek csak 1

/4 része lett kiutalva s ígv most a legjobban rászorultak fognak kapni a készletből. A névsort az (). R. L. E. elnökének felkérésére a püspökök, illetőleg theol. igazgatók állítják össze. Adományok. A vakok bibliájára a gyuró-kuldói gyülekezet 25, az abauj-szinai 82.30, a fehérvár-csurgói 18.03, a skót misszió nószövetsége 50 K-t, a ref. sajtóalapra a XX. hadtest ref. katonái Kovács Benedek tábori lelkész útján 200, Szabó Lajos ref. lelkész 3.40 K-t. Mohácsy Sándor tábori lelkész Teschenből 30 koronát küldött. Szekularizáció. Az ev. lelkészek között is több híve van a szekularizációnak. Ezek közül egy, T) úszik Lajos miskolczi lelkész, mint az Ev. Orállóban közölt ezikkéből („Hol késel Lutheránia?") olvassuk, „Ganosr sába indult". Meakulpázva fejemre hamut hintve vallom be, mondja, tévedésemet a. szekularizációnak oly hangos követelésével. Tévedtem. Kapi püspöknek és a többi antiszekularizátornak van igaza. Lehet, hogy ezt az igazságukat nem látják oly feketének, minit én, de — ismétlem — nekik van igazuk. A szekularizáczióra éppen az evangélikus egyház sírásóinak van szükségük. Megölne minket. Most látom. — Az átkongreganizált katholikus társadalom, mely jóhiszemű, együgyű híveinket is befogta hadi szekerébe, oly erősen fel van készülve az esetleg f orrad a lom szerűen és kívülről megteremtendő szekularizációra. hogy soha olyan fellendülés a reakció sötét berkeiben nem lehetne, mint akkor ... A szekularizáció oly hatalmas hitéleti felbuzdulást, az örökségek-