Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-21 / 16. szám

Őbenne gyökerező élettel és Őbelőle merített életerőkkel viszik előre hazánkat az ö dicsőséges ezéljai felé! Mindezekkel kapcsolatban kérjük gyülekezeteink lelkipásztorait arra is, hogy emlékezzenek meg igehirdetésükben és gyülekezeti imádságukban arról a munkásságról, amelyet felsőbb tanintézeteink ifjúságának lelki gondozása terén a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség végez. (Közelebbi felvilágosítást szívesen nyújt érdeklődőknek a központi iroda, Budapest, VITT., Üllői-út 16/B.) Az elmúlt években mind több és több gyülekezet kapcsolódott így egybe velünk a „diákvasárnap" kötelékével. Számuk ez évben is bizonyára emelkedni fog, értékes ösztönzésül további munkásságunk számára. Hálásak lennénk ezért, ha azok a gyülekezetek, melyek kérésünket teljesítve megemlékeztek rólunk, erről néhány sorban értesítenének is bennünket. Az elmúlt években sok gyülekezet kézzelfogható támogatással is megpecsételte azt a lelki közösséget, melyet átérzett e napon törekvéseinkkel és a ..diákvasárnapon'' begyült perselypénzt beküldötte ügyünk előmozdítására. A gyülekezetek és lelkipásztoraik szeretetteljes figyelmébe ajánljuk a szóban forgó nagy célok megünneplésének ezt a gyakorlatias módozatát is. Fusson végig lelkűnkön és kapcsoljon mindnyájunkat egybe e napon ennek a közös gondolatnak és imádságnak delejes árama: ,,jöjjön el a Te országod, a mi nemzetünkbe, a jövendő vezetésére készülő ifjúsága által!" Budapest, 1918. április hóban. A M. E. K. Dsz. elnöksége. BELFÖLD. Tábori lelkészi konferencia, A 6. hadsereg reform, és evang. tábori lelkészei úr vacsoraosztással egybekötött istentiszteletre és értekezletre gyűltek össze f. hó 3-án a hadseregparancsnokság székhelyén. Az istentiszteleten, melyet egy róm. kath. kápolnában tartottak, dr. Schneider Ervin evang. lelkész imádkozott német nyelven, Tőrteli Lajos ev. lelkész prédikált megragadó erővel és lelkesen magyarul, majd Griesz Lajos és Vass Antal úrvacsorát osztott, az előbbi az evangélikus, az utóbbi a református kartársaknak. Istentisztelet után a kis, 14 főből álló testület bemutatkozott a szállásmesteri hivatal főnökénél és üdvözlő táviratot küldött dr. Baltazár Dezső ref. püspök, konventi elnöknek, báró Prónay Dezső ev. egyet, felügyelőnek és a bécsi ,,Oberkirehenrath"-nak, biztosítva a vezéreket, hogy az igazság végleges győzelmébe vetett rendületlen hittel és lángoló lelkesedéssel szolgálják továbbra is egyházunkat és hazánkat. Az értekezlet közel 6 órán keresztül tartott mindvégig magas színvonalon és feszült érdeklődés mellett. Dr. Schneider Ervin a gemonai kerületi parancs-noksághoz beosztott ev. lelkész a kórházak gondozását fejtegette alapos tudással és ügyszeretettel. A hívek két részre oszlanak. Más a szolgálat a kórház állandó személyzete és a jövő-menő betegekkel szemben. A vallásosság, amely a háború elején emelkedni látszott, folytonosan csökken. A betegekkel gyakrabban és rövidebb ideig foglalkozik, akik eleinte rendszerint bizalmatlanok. Úrvacsorát gyakrabban oszt, hogy az utolsó kenet jellegével ne birjon az és csüggesztő hatással ne legyen a betegekre. Jávor János az 51. gy.-ezredhez beosztott 35. gy. hadoszt.-beli reform, lelkész az arczvonalbeli katonák lelki gondozásáról értekezett. A vallásos buzgóság az első vonalban most is mintaszerű s rendszerint a legjobb katonák a legbuzgóbbak. Szükségesnek tartja, hogy a tábori lelkész mindig és állandóan, a legnehezebb napok idején is, hívei között legyen. Istentiszteletet lehetőleg kisebb csoportoknak tart s mindig helyükbe megy híveinek. Kiváló súlyt helyez arra, hogy a lelkész a katonának igazán atyja, barátja, bizalmasa, minden ügyében, bajában tanácsadója legyen s valósággal összekötő kapocs az otthon és a lövészárok között. A harcztéren a legtöbb gondot, fáradságot és bajt a katonák magánügyeinek intézése okozza, de ezek adják a legtöbb örömet is. A múlt évben 2170 segélyügyet intézett el. jórészben az otthoni lelkészek segítségével és 75%-ban kedvező eredménnyel. Minden sebesülésről azonnal értesíti az illető otthoni lelkészét s ugyanezt kéri meg a halálhírek kíméletes közlésére is. Az erre a czélra szolgáló nyomtatott lev. lapot lelkiismeretes lelkész nem használja. A lelkipásztori munka ilyen módon nagyon terhes, fáradságos és veszélyes, hozzá aczélszervezet és lángoló buzgóság szükséges, de igazán építő, gyönyörűséges és eredménynyel járó. Varga Antal kórházi lelkész a sebesültek hozzátartozóinak értesítését nem tartja szükségesnek s a halálesetet közvetlenül a hozzátartozókkal tudatja, a halott utolsó óráiról részletesen beszámol. Az otthoni lelkészek túlnyomó többsége a hozzájuk intézett levelekre nem is válaszol. Vass Antal arra figyelmeztet, hogy az istentisztelet istenkísértés ne legyen. Az előadó szerint kisebb csoportokban soha sem az s rendkívül jó hatással van a katonákra a lelkész személyes bátorsága. Veszélyes alkalmakkor mindig fogékonyabb a lélek és maradandóbb hatású az istentisztelet.. Varga Antal kórházi lelkész a missziói ellátást fejtegette alapos utánjárásra valló és körültekintő tárgyismerettel. A lelkész nem lehet mindig és mindenütt a híveivel, pótolnák némileg távollétét az imádságos könyvek, a vallásos iratok. Ezért azonban hiába írunk, kérésünk, könyörgésiink siket fülekre találnak, s leveleink válasz nélkül maradnak. A Vöröskereszt-egylet kórházi bizottsága és szeretetadományi osztálya világi olvasnivalóval bőségesen és készséggel látja el katonáinkat.