Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-24 / 12-13. szám

De -óhajtjuk, hogy feljajánlásunkat vegye tudomásul, czikkelyezze be plenáris gyűlésének jegyzőkönyvébe mint történelmi dokumentumot, mint annak dokumentumát, hogy bennünk volt, van és lesz erő üdvünk igazságáért mindenkor síkra szállani s a Szentlélek templomának csendjét megzavaróknak odakiáltani: Távozzatok ! Az én házam imádságnak háza! S hogy erről felsőbb hivatalos fórum is tudomást szerezzen, ugyanazon czélból a mi vallástételünket szíveskedjék a főtiszteletű egyházkerülethez is fölterjesztpni, azzal a kérelemmel, hogy: méltóztassék a főtiszteletű egyházkerület odahatni ? hogy a debreczeni tudományegyetemen állíttassék föl egy másik történelmi tanszék is, melynek betöltője mint hű evangélista, mint a Krisztus Lelkének buzgó hordozója s i» kálvini üdvösséges, kristálytiszta jellemeket nevelő tanoknak s történelmi fönséges tradiczióknak tisztes ápolója, fenntartója, a mi ősi főiskolánk által eddigelé melegen ápolt s terjesztett annak a szellemnek legyen tovább plántálója s éber művelője, a melyben óhajtjuk neveltetni ifjabb lelkészi generácziónkat firól fira anyaszentegyházunk üdvére s a Szentháromság egy igaz Isten dicsőségére." Elnök előterjesztését értekezletünk teljes egészében magáévá tette s fölkérte, hogy az egyházmegyére, mint # körünk szívéből fakadottat terjessze fel s egyúttal a Debreczeni Protestáns és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-ban tegye közzé. Nagy Mártonr

F. Varga -Lajos. közs. helyettes-jegyző. közs. elnök. Protestáns tábori lelkészek konferencziája az I. hadseregben Brassóban. F. évi márczius 12—13-án tartották az első hadseregbeli protestáns tábori lelkészek összejövetelüket Brassóban. Igen ügyesen szervezte meg Vietorisz László hadseregbeli vezető tábori lelkész ezt a konferencziát, biztosítván maradandó hatását a résztvevőknél a gondosan összeállított programm által. Rendkívül jó gondolat volt s felemelő hatású az űrvacsoravétellel egybekötött istentisztelet, a hol csupán az összegyűlt lelkészek voltak jelen. A fűthető magyar ev. templom volt a színhely, a hol Pál Dénes — a 16-os honvéddandár ref. tábori lelkésze tartott szakemberek számára készített mély hittől áthatott bibliamagyarázatot II. l<Jpr. 5:14—21 felett. Utána Vietorisz László vezető ev. h. lelkész ágendázott röviden, mely után az úrvacsorához járult a 21 tagot számláló lelkészi kar — az orgona hangjai mellett. A gyűlések a ref. elemi iskola egyik tantermében tartattak, ahol megjelentek a megnyitáshoz a hadseregbeli összes felekezeteknek a hadseregparancsnokságnál levő lelkész vezetői — élükön a r. kath. első osztályú tábori főpap; Kucsnay István feldsuperior úrral. Az üdvözlések és köszöntőlevelek felolvasása után elfogadtuk Vietorisz elnök javaslatát s mi is üdvözöltük úgy a katonai, mint az egyházi felsőbbségeinket. Az első előadást Vietorisz tartotta a katonai anyakönyvezésről, megvilágítván ezt a bonyolult kérdést minden oldalról. Kérésünkre a szállásmesteri iroda sokszorosíttatni fogja a felolvasást, hogy minden tábori lelkész fennakadás nélkül megfelelhessen ez irányú kötelességeinek. A második előadó Tőkés Ernő brassói ref. tábori lelkész volt, a ki a kórházi lelkészi gondozásról tartott tartalmas előadásával osztatlan tetszést aratott. Kiinduló pontja: Mit tenne Jézus a mi helyünkben? Az együtt érzés, együtt szenvedés a kulcsa a sikernek. Átönteni mintegy a megváltó erejét az emberbe, hogy lássa helyes megvilágításnál saját életét és a szenvedésben ne átkot, hanem a megjavítás eszközét lássuk. Kájel Endre, a 72. hadosztály katonaotthonainak vezetője, hozzáfűzte saját tapasztalatait. Szerinte a kórházi ápolás alatt a legtöbb sebesült végiggondolja a maga életét, meglátja abban a hibákat, meg is bánja azokat és egy jobb élet fogadalmával .távozik. Ehhez minden embert hozzásegített a kórház lelkésze kellő előkészítéssel. Nemes Elemér, az 53. hadosztály ref. s.-lelkésze, a sírok gondozása, megjelölése, térkép szerinti feljegyzése felől adott szakszerű felvilágosításokat. Takács József, a 68-asok ref. s-lelkésze, fűzte ehhez tapasztalatait a mozgóharczok idejére. Jurányi ev. kollégánk bizonyította előadásában az utazó tábori lelkészek munkájának fontosságát és czélravezető voltát. E nélkül lehetetlen volna az apróbb kórházakban, üdülőkben szétszórva lévő hitfeleinkkel az érintkezés. A következő előadás tárgya: A lelkigondozás a fronton, volt. A felolvasást vállaló kartárs betegsége miatt nem jöhetett el s helyette általános kívánságra * Takács József ref. táb. lelkész a 68. gyalogezredtől, mondotta el a 27 hónap alatt gyűjtött tapasztalatait. Szerinte legfontosabb törekvése legyen a papnak, hogy a katonái megismerjék benne a barátot, a ki-jóindulattal közeledik, hogy segítsen, a hol lehet, nem pedig, hogy parancsoljon kemény szavakkal. Rendkívüli jó szolgálatot tesznek az iratok, humorosak is, vagy katonák egyszerű versei. Mindig zsebben kell tartani néhányat, hogy ha valaki kér, adhassunk neki. Gyakorlatból tudja, hogy ütközet előtt a papnak nem szabad mutatkoznia, vagy úgynevezett „buzdító" beszéddel fellépnie, mert ezzel megriasztja katonáit. A sebesülteknél világért sem szabad erőltetni az űrvacsoravételt, mert azt hiszi a mi népünk, hogy akkor meghal. Inkább maradjon meg a súlyosan sérültnek is a reménye a felépüléshez. A sebesültnek egyetlen vágya van a fronton: minél gyorsabban el a tűzkörből. Ez az érzése oly ösztönös erővel jelentkezik, hogy legelsősorban nekünk ezt a vágyát kell kielégítenünk, hadd pihenje ki magát az a szenvedő test s az életveszélyben, -a hosszú idegfeszültség alatt kimerült