Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-17 / 11. szám

Hatvanegyedik évfolyam. lMk szám. Budapest, lí)18. márczius 17. PROTESTÁNS EGYHAZIcs Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Eaptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérezikk: Veszedelmes tanítások. Dr. Sebestyén Jenő. — II. czikk: Egy jubileum, p. — Irodalom. A „Fáklya" ról. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Pályázat. — Hirdetések. VESZEDELMES TANITASOK. Nagyfontosságú elvi kérdést vetett fel a Debreczeni Prot. Lap a Zoványi-üggyel kapcsolatban, t. i. azt, hogy van-e az állami jellegű debreczeni ref. theol. tanároknak fegyelmi felelőssége az egyházzal szemben, vagy nem ? Szerintünk ez a kérdés már rég el van intézve s nem is képezheti vita tárgyát, a mennyiben a fakultás, kifejezetten református, tehát még csak nem is prot. fakultás ; nekünk neveli a papokat s a tanárai csak ref. lel kész jellegű egyének lehetnek, következőleg a felelősségük úgy hivatalosan, mint erkölcsileg, szóval minden tekintetben fennáll. S a tiszántúli egyházkerület vezetősége bizonyára nem is álmodta azt, hogy ezt az egyházi törvényünk egész szelleme s a főiskolát átadók intencziója által is napnál világosabban támogatott tételt épen a saját nagytekintélyű egyházjogásza fogja modern szómagvarázásokkal s az egyházjogi érzék teljes félretéte^lével másként értelmezni. Szerencsére dr. Benedek Zsolt teljes világossággal és magyar ref. világi férfiaknál szokatlanul finom egyházi érzékkel mutatott rá Kun Béla tévedéseire s az egyház egyedül helyes és következetes álláspontjára. A vita egyházjogi részére nem is óhajtunk bővebben kitérni, annál inkább, mert reméljük, hogy dr. Benedek Zsolt egy viszonválaszban még világosabban rá fog mutatni a I). P. L. tévedéseire. Mi most inkább egy még veszedelmesebb tanításra akarunk itt reflektálni, a melynek veleje az, hogy a ref. hittudományi karok tanításának és szellemének ellenőrzésére az egyház nem jogosult és nem illetékes, mert ne tegyük a tudományt a theologia szolgálójává; hadd legyen az teljesen szabad és megkötöttség nélkül való. Ez a tétel más szavakkal azt jelenti, hogy a theol. fakultások tanárai hirdethetnek, a mit akarnak ; az egyháznak abba beleszólása nincs, tehát a tudomány szabadságának rosszul magyarázott czímén bármiféle tanítást, eltévelyedést, vagy aknamunkát tűrni tartozik, illetve kénytelen. Ez a tanítás azért veszedelmes, mert lényegében aláássa az egész egyhá/Z szellemi épületét, tönkre teszi történelmi szellemét s szabad utat nyit a korlátlan liberálizmusnak és szubjektivizmusnak, a mely még eddig mindig az egyházak feloszlásához vezetett.' Dr. Kun Béla tévedései ebben a kérdésben a következők: 1. Elfelejti, hogy a debreczeni fakultás egyenesen-ref. jellegű és nem általános „vallástudományi", a milyenek már külföldön vannak. Az ú. n. „religionsívissenschafdiche" fakultásokon tényleg bármilyen vallású és szellemű tanár taníthat theologiát; ezek már azonban nem felekezeti fakultások többé s tradiczióik, történelmi szellemük következőleg nevelői feladatuk nincs és így nem egyebek, mint a theologiai szabad kalandozás melegágyai és laboratóriumai csupán. De a debreczeninek tudtunkkal más a rendeltetése. 2. Ha egy fakultás kimondottan vei. jellegű, sőt ref. papnevelés czéljaira is állíttatott fel, akkor világos, hogy ott a ref. theologia művelése és továbbépítése a legelsőrangú feladat. Épen úgy, mint egy magyar közjogi tanszék tudományos feladata is a magyar közjog művelése és hirdetése lehet csupán és nem pl. az osztrák közjogé. Hol van itt a megszorításban a bilincsbeverés, a tudomány megkötöttsége ? Hiszen minden tudományág önmagában hordozza művelésének feltételeit és határait. És a ^kálvinizmus mint világnézet nemcsak a theologia, hanem az összes fakultások számára szolgálhat művelési alapul. Mint pl. Kuyper Szabad Egyetemén, a hol még az orvosi tudományokat s a jogot is kálvinista princzipiumokból kiindulva művelik. Hát még a theologiát! De hol vagyunk mi még ettől; sőt még az elismerésétől is ! 3. Tegyük fel, hogy Kun Bélának van igaza: a tanárok felelősségre nem vonhatók és így bármiféle elvek hirdetését el kell tűrnünk: hogyan biztosítjuk akkor az egyház ref. szellemének fennmaradását, a papságnak a kálvinizmus szellemében való nevelését ós mit csinálunk pl. akkor, ha a jövőben a református fakultások tanárai, épen a korlátlan tudományos szabadságra hivatkozva, mondjuk, részben, nem áttérnek, csak nyíltan viszszatórnek a róni. katholiczizmushoz, kárhoztatják a re-Adakoizunk a református sajtóalapra!