Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-18 / 7. szám

kérni számára akkor, ha szóba kerülnek azok, a kik jóakarattal dolgoztak s az ifjúságot őszintén szerették." Az ünnepies órak emlékét őrzi az idők végéig az ekkor alapított Farkas-Kovács ösztöndíjalap. Körülbelül tíz esztendővel az első jubileum után, a mikor királyának kitüntető kegye feléje fordult, Farkas József iránt még egyszer s most még nagyobb mértékben megnyilatkozott a tisztelet, a mellyel mindenfelé mindenkor körülvették. Az 1900. év november hó 22-én nagy és előkelő közönség töltötte meg a főgimnázium dísztermét. Az elhangzott beszédekben megújult az elmúlt évtizedek emléke, a melyeknek folyamán mint tanító, író, szerkesztő, kerületi aljegyző, presbiteri jegyző szolgálta egyházát a szerény ember. A fényes gyülekezet előtt még látja az emlékezet. Beszél. Szavainál többet mond redőkkel bevont nyájas ábrázata, nyugodt, szelíd tekintete. Egész lénye arról a bölcseségről beszél, mely türelmetlenül ki nem fakad, hirtelenkedve nem ítél, fegyelmezetlenül sértő szavakat nem ejt, a bizalomról: ha még egyszer jönnék a világra, még jobban bíznék ! Még nyolcz esztendeig tanított ezután. Eletének folyója a határ felé közeledett, a melyen túl minden csendes. Ő is gondolt arra a világra többször, úgy mint minden vándortársa életének folyamán. A dolog természetes : a néma, álmatlan éjszakák, a borongó nappalok, sárba tiport falevelek stb. pillanatra az elmúlásra emlékeztetnek. Ámde az egyik benyomás elmossa a másikat jó hosszú időn át. A mikor azonban az évek felettébb megszaporodnak, lassankint mint félelmetes tény állandóvá válik az, a mi eddig múló hangulat volt csupán. Beáll a vesztések kora. Szoros összeköttetések oldódnak fel, sokan elmennek, még többen vannak elmenőben. Nagyon elkél ilyenkor, a miért a zsoltáros fohászkodik, mondván : „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk". Ezek az idők mindent lehántanak az emberről, minden mesterséges támasz kidől s csak arra a hitre támaszkod hátik, mely önmagában vagyon. A jövő esztendőben évforduló lesz, Farkas József halálának tizedik évfordulója, emléke még élni fog soksok tanítványának és egykori ismerősének körében. Azután lassan el fog halványulni. Elmennek ezek is egymásután — mind. De emlékét megőrizni, példáját követni a budipesti református theologiai főiskola tanárkarának és tanulóifjúságának nemes kötelessége lesz akkor is. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. Diákgyűlés Pápán. Lzévi téli konferencziáját, mint már közölte is lapunk, Pápán tartotta a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség február 1—4. napjain. Pápán valóban „otthon" érezhette magát egy ilyen gyűlés, mert alig van még egy főiskolánk, melyben a keresztyén diákmozgalom oly régóta gyökeret vert, mint a dunántúli reformátusok e nagyszerű kollégiuma. A mozgalom legelső pápai munkásai már rég lelkészi és tanári sorba emelkedve szolgálják egyházkerületüket és utánuk már több olyan generáczió rajzott ki az „élet" munkaterére, mely megtapasztalhatta magán a keresztyén diákmozgalom hatását és részt is vett annak fejlesztésében. Szép lett volna, ha más körülmények között, impozánsabb módon látogathatta volna meg az országos mozgalom ezt a régi „fészkét", De örülni lehet, hogy a háborús akadályok ellenére is léttrejött ez a gyűlés úgy, a hogy. Képviselve voltak a következő főiskolák — a helybeli ifjúságon kívül —: a budapesti ref. theologia és a műegyetem, a debreczeni egyetem, a kolozsvári ref. theologia és a pozsonyi ev. theologia, mely utóbbi főiskolának ifjúsága hosszú idő óta ez alkalommal lépett újra először érintkezésbe a mozgalommal. Belátogattak a gyűlésekre többen a pápai egyesület vén diákjai közül is, úgy hogy velük és az előadókkal együtt a máshonnan jöttek száma megközelítette a húszat. Kibővítette és élénkítette — különösen a délutáni gyűléseket, melyek színhelye a kollégium tágas díszterme volt — Pápa városának evangéliumi ügyek iránt érdeklődő mindkét nembeli közönsége is. A gyűlések tartalmából kiemelhetjük a következőket. A Szentírás gazdag erőforrásaihoz vezették el a résztvevőket a reggeli bibliatanulmányok, a melyeket „Az apostoli keresztyénség erősségei" czímen vezetett ifj. Victor János. A keresztyénség és korunk égető szükségei közötti kapcsolatot mutatták meg, de egyúttal a keresztyén diákmozgalom rendkívüli lehetőségeit és felelősségeit is tüntették fel azok az előadások, melyek „A diákság és a háború utáni teendők" közös czímet viseltek. A műveltek között, a falusi nép és a munkásosztály körében, végül a nemzetközi élet terén a háború által fölvetett, vagy megvilágított nagy feladatokról folyt élénk és tartalmas eszmecsere Muraközy Gyula, Kiss János, Pongrácz József előadása után. A míg így feltűntek azok a távoli czélok, melyeknek szolgálatára készülnie kell önnevelés által is a diákságnak, másfelől egy másik témasorozat a keresztyén diákmozgalom mivoltába, munkamódszereibe ós jelenlegi helyzetébe világított bele. Most, a mikor a háború a mozgalmat a valóságban úgy megcsonkította, fontos volt, hogy eszményei annál világosabban, félreértésektől tisztázva jelenjenek meg munkásainak szeme előtt. Mély nyomokat hagyott bizonyára sokaknak lelkében a délutáni gyűlések tárgya is: „A bizalom hatalma életünkben." Ifj. Szabó Aladár dr., Csizmadia Aladár, Deme László, Soós Béla, Pongrácz József beszéltek az Istenben, hivatásunkban és társainkban való bizalom jelentőségéről és ápolásának módjáról. Az egész pápai diákság bevonásával rendezett teaestély (szombaton, 3-án), a vasárnap délelőtti istentisztelet, melyen Czeglédy Sándor professzor prédikált és a vasárnap este a nagyközönség számára rendezett ünne-