Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-16 / 50. szám

loma nincs Pesten a kálvinistaságnak. Sem ez, sem a budai, sem a fasori. Protestáns templom is csak egy van igazi a fővárosban: a Deák-téri. Annak kell tehát építenie az új templomot, a ki nem a „történeti stílusokban mester", hanem a ki megérti azt az abszolút újat, a mire itt szükség van. A ki nemcsak azt tudja a kálvinista templomról, hogy az a képek és szobrok hiányával különbözik a katholikus templomtól, a ki nemcsak azt tudja a fővárosban építendő templomról, hogy annak toronyra semmi szüksége, hanem a ki meg tudja oldani a tökéletes igehirdetésnek elsősorban technikai és konstruktív problémáját; a ki tudja megoldani a szószék és az Urasztala elhelyezésének problémáját, hogy a pap közvetlenül, elválasztó üres térség nélkül, lehessen a hívei között, de azért az asztalnak is meg legyen a maga helye; s azt a többi problémát, a melyekre immár nem terjeszkedheteni ki. Hogy van-e ilyen építészünk, nem tudom és nem az én feladatom keresni. Mielőtt azonban ő tisztában lehetne a problémájával, tisztában kell lenniök vele a megbízóknak. Ezek a sorok mindössze ezt akarják hangsúlyozni. A gyakorlati megoldás módozatainak kitervelése nem az én dolgom. Abban teljesen igazat adok Gonda úrnak, hogy az ankétekben, kommissziókban, memorandumokban nem bízik. A római egyházban hajdan könnyebben ment a dolog: egy ember, a pápa vagy a püspök adta a megbízást s az építő könnyen megérthette, hogy megbízója mit akar. Bizottságok szándéka nem ilyen könnyen érthető. Egy azonban bizonyos : a jó szándék ide nem elég. Mert nemcsak a pokol, hanem, a mi még rosszabb, a dillettantizmus útja is jó szándékkal van kövezve. E kritikai és polemizáló megjegyzések után, ha majd olyan konkrét terv alakul ki, a melyhez hozzá lehet szólani, leszek bátor azokat a pozitív szempontokat is kifejteni, a melyeknek érvényesülését a kálvinista templom megépítésében szükségesnek tartom. A hosszú, de talán nem hiábavaló bevezetés után erre már alig jutott hely. Egyelőre elég, ha a kérdés velejét a perifériákról, a hol lappangott, sikerült a középpontba állítanom s mindazok ügyeimét felhívnom rá, a kik úgy érzik, hogy „zelus donms tuae devoravit nie". Fülep Lajos. A Budapesti Ref. Ker. Ifjúsági Egyesület 25 éves jubileuma. A Budapesti Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület, mint lapunk mult számában is említettük, f. hó 8-án ünnepelte fennállásának 25-ik évfordulóját. Egyszerű, de mélyen megható volt a hálaadó ünnepély lefolyása. A Kálvin-téri templom a kedvezőtlen idő és rossz közlekedési viszonyok daczára is egészen megtelt érdeklődő közönséggel. A gyülekezeti éneklés után Megyercsy Béla titkár mondott imát és olvasott bibliát. Ezután a theologiai ifjúság énekkara énekelt. Ez volt a rövid hálaadó istentisztelet, a mely után az ünnepi közgyűlés kezdődött. B. Pap István elnök megnyitó beszédében röviden rámutatott arra, hogy a B. 11. I. E. a mult század 80-as éveiben megindult belmissziói mozgalom első zsengéje volt s úttörő, jégtörő nehéz munkát végzett, sok nehézségekkel, közönnyel, hidegséggel küzdött, de azért van oka a hálaadásra, mert az Úr nagy munkára méltatta a múltban és bizonyára még nagyobbra bízza a jövőben. A következő pont Forgács Gyula előadása lett volna az egyesület történetéről, ez azonban a leküzdhetetlen forgalmi akadály miatt elmaradt, de az egyesület ügyei iránt érdeklődők majd nyomtatásban olvashatják a tanulságos történetet. Megyercsy Béla titkár ismertette azután lelkes előadásban azokat a nagyjelentőségű valláserkölcsi és szocziális munkákat, a melyeket az egyesület buzgó tagjai és a hölgybizottság által most a háború idején is végzett a felnőtt és serdülő ifjúság és a gyermekek körében, a katona-, munkás- és tanonezotthonban, a vasárnapi iskolákban. Az üdvözlések során először dr. Szilassy Aladár, az egyesület egyik alapítója, elnöke és eleitől kezdve buzgó, áldozatkész támogatója szólt a világbizottság, a magyar nemzeti szövetség és a régi alapítók, kezdeményezők nevében, a kik közül dr. Szöts Farkas is jelen volt. Petri Elek püspök üdvözölte azután az egyesületet a kerület nevében; biztosította az egyesületet, a mely eleitől kezdve egyházépítő és hazafias munkát végzett, a kerület jóakaratáról, kitartásra, imádságra és munkára buzdította az egyesület vezetőit és tagjait. Dr. Kovácsy Sándor, az egyház főgondnoka is biztató, bátorító szavakban adott kifejezést elismerésének azért a munkáért is, a melyet az egyesület egyes tagjai az egyház által fenntartott református tanonezotthon növendékei között végeznék. Dr. Bernát István a Kálvin-Szövetség üdvözletét tolmácsolta meleg szavakban és rámutatott az egyesület munkájának szocziális jelentőségére. Ifj. Victor János az Ev. Keresztyén Diákszövetség részéről hozott testvéries köszöntést. Az üdvözlésekre az elnök mondott néhány köszönő szót; az ő hálaimája és a theol. ifjúság karéneke zárta be az emlékezetes ünnepélyt. E tudósítással kapcsolatban említjük, hogy az egyesület már meglévő házalapját, a melyre néhai iíj. Szilassy Aladár 20,000, Szilassy Aladárné 50,000 K-t adott, egy „jubileumi alappal" is óhajtja gyarapítani. Erre a jó czélra már eddig is a következő adományok folytak be: Noszlopy Elvira 500, dr. Tóth Miklós törv. tanácselnök az egyesület régi buzgó tagja 100, Munkácsi Süteő István 100, Luka László presbiter eddig 100, Ax Izor 100, dr. Bernát István 20, B. Pap István 50 K. Az istentiszteleten begyűlt 115 K perselypénz, a szeretetvendégségen 70, a hölgy bizottság 15 K. Bizonyára lesznek többen is, a kik áldozatkész szeretettel emlékeznek meg nagyjelentőségű, egyház- és nemzetépítő szolgálatot teljesítő és nagy jövőre hivatott egyesületünkről. Adja Isten, hogy a normális idők beálltával minél előbb megvalósulhasson az otthonalapítás régóta ápolt eszméje.