Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-09 / 49. szám

IRODALOM. Kálvinizmus és pragmatizmus. — Megjegyzések James filozófiájának propagálásához. — Az elmúlt hetekben jelent meg Flournoy genfi pszichológusnak James amerikai filozófus tanításait ismertető könyve magyar nyelven az Ev. Ker. Diákszövetség ki adásában, mint az „Igazság és Élet" cz. sorozat első kötete. Rá néhány hétre pedig a Diákszövetség egyik titkárának, Gombos Ferencznek egy ismertetése lapunk 45. számában. És épen ez az ismertetés az, a mely kezünkbe adja a tollat. Mert ha Gombos bírálatát oly valaki olvassa el, a ki a pragmatizmust nem ismeri, bizonyára elragadtatással fogja a munkát megrendelni, mint olyat, a melyben végre az igazi, magyarnak való filozófiát fogja megtalálni. Mert hiszen Gombos annyira el van ragadtatva James tanításától, hogy szerinte „ezt a munkát minden intelligens magyar embernek el kellene olvasnia, hogy szerelmessé váljék általa a James filozófiájának kardinális állításaiba", a mely szerinte „olyan józan és egészséges, természetes és egyszerű, akár egy az Isten szabad levegőjében növekedett alföldi magyar paraszt. Egy igazán nekünk való filozófia". Ilyen túláradó elismerés után nem csodálkozhatunk tehát, ha Gombosnak egyetlen egy szava vagy kifogása sincs James tételeivel szemben. A könyvet nyugodtan ajánlja mindenkinek, elsősorban természetesen az egyetemi hallgató ker. diákszövetséges ifjúságnak. Már most, mielőtt erre megfelelnénk, készséggel kell elismernünk azt, hogy maga a Diákszövetség kiadóvállalata nem hódol be ilyen fenntartás nélkül James filozófiájának. A Diákszövetség vezetőségére tehát az alábbiak nem tartoznak. Nála csak azt hibáztatjuk, hogy ezt a munkát miért adta ki kritikai jegyzetek nélkül, hivatalos sorozatban, ezáltal mégis mintegy szentesítve s magáénak vallva annak szellemét. Egy-két gyakorlati gondolat szépsége és erőteljessége ugyanis még nem avat egy filozófiát olyanná, hogy általa az elméleti részt is szinte /eíhivatalosnak lehessen minősíteni. Mert bármennyire érthető is az, hogy a Diákszövetség ref. lelkészjellegű titkára és egyszersmind hivatalos ismertetője lehetőleg magasztalni igyekszik a szövetségi kiadványokat, de az már mégis furcsa, hogy a filozófiában és a theologiában esetleg járatlan ifjúságnak s főleg theologusoknak „a keresztyénséggel egészen közeli rokonságban" állók gyanánt tüntet fel olyan gondolatokat, a melyek egyfelől a keresztyénsóggel általában sem férnek össze, másfelől a kálvinizmussal meg diametrális ellentétben állanak. De nézzük meg most már, hogy melyek azok a nagyszerű tételek, a melyekbe még a ref. theologus is szerelmes lehetne. Nézzük meg, de ne általános hatások, hanem egyenesen a kálvinizmus szempontjából. Mert, őszintén megvallva, mi eddig azt hittük, hogy a kálvinizmus meglehetősen messze áll a pragmatizmustól. Flournoy könyvének elolvasása előtt pedig az volt a reménységünk, hogy benne talán olyan nagyszerű gondolatokat találunk, a melyek egyfelől megczáfolnak bennünket, másfelől pedig szépségükkel és gazdagságukkal meglepnek. Nem egészen így történt. A szép és meglepő gyakorlati gondolatokat ugyanis már a kálvinizmusból ismerjük, a többiek mind szintén megtalálhatók, de—— az antikálvinisták táborában. Vagy lehet-e keresztyén és főleg református szempontból dicsőíteni egy olyan filozófiát, a melynek alapgondolata a pluralizmus, t. i. az a tanítás, hogy a mindenségnek nincs egyetlenegy abszolút végső elve, oka, teremtője, fenntartója és igazgatója, mert a világ kezdettől fogva független alapelvek csoportja és nem vilkg-egyetem (universum), mert nincs benne semmi egység. Az ilyen világnak tehát nem is lehet egy Isten a fenntartója, hanem több. Ezért James a politheizmus híve. Szerinte több isten van, a kik szellemi hierarchiában élnek és még feltéve, „ha Isten egyetlen is, mégsem végetlen és abszolút lény (ezzel a monizinusba esnénk vissza), hanem — mint mi magunk — határolt öntudat marad". James tehát felváltva használja az ilyen kifejezéseket: Isten, az istenek, az isteni világ, felső vagy láthatatlan hatalmak és csak „egyetlen dolog biztos előtte: hogy Isten legalább is olyan öntudatos és erkölcsi lény, mint mi magunk ..." Szerinte Isten csak egy része lehet a mindenségnek . . . stb. Hol áll ez az istenfogalom a keresztyénség mennyet és földet teremtő öntudatos abszolút szellemi valóságához képest? James tehát elítéli a monizmust. Ne örüljünk neki, mert nemcsak a Haeckelét ítéli el, hanem a keresztyénségét is, a gondviseléssel egyetemben. És ugyan marad e meg valami az isteni gondviselés számára, ha elfogadjuk tovább a tyehizmust (a görög tüché = esély), „mely szerint", mint Gombos nyugodtan idézi, „a történés nem előre megkomponált és most velünk emberekkel lejátszatott komédia, illetve tragédia, hanem a történés számára biztosítva van az esély szabadsága". Ez a gondolat is teljesen antikálvinista, nem is szólva arról, hogy egyoldalú; mert az isteni gondviselésről nemcsak fatalista és determinista értelemben lehe gondolkozni, hanem kálvinista értelemben is és épen ez volt a kálvinizmus ereje, hogy tanításában ezeket a döntő jelentőségű evangéliumi különbségeket mindig megtudta tartani. Azután szóljunk-e James határozott pelagiánizmusáról s a belőle folyó autosoterizmus és moralizmusról, a mely annyira ellentétben van a kálvinizmussal? Hiszen ezekből csak egy gondolat is elég lehetne arra, hogy kellő óvatossággal fogadjuk ezt a filozófiát, hát még ha ilyen nagy és döntő kérdésekről van szó? Nem is szólva James gondolkozásának filozófiai kritikájáról, a mely sem természeténél, sem terjedelménél fogva ezen a helyen nem közölhető. És bár lehetnek Jamesnek lelkes hívei a filozófusok között, de azért jó lett volna számon venni