Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenö. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Sóvárgás. Oeorgius. — Vezérczikk : Egy jubileum, p. — Belföld : A református templom reformja. I. Fülep Lajos. — A mi ügyünk. — Irodalom: Kálvinizmus és pragmatizmus. Dr. Sebestyén Jenő. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. Az Élet Körevéből. Sóvárgás. „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." Róm. lev. VIII. 19. Mikor ? Kikhez ? E két kérdésre adott felelet fogja megadni a felvett szöveg kulcsát. A helyett, hogy ezen töprengenénk s az annyi oldalról megvilágított római züllöttség sötétségében a jobb, dicsőbb jövőért túlságosan szenvedő gyülekezet állapotát vizsgálnánk, tegyünk egy különös lépést. Kíséreljük meg a mai korban elképzelni Pált. Gondoljuk, hogy van egy ember valahol a földön, a. kinek lelke a Krisztusban meggazdagodott, hitben bátor, elszántságban erős, határozottságban vakmerő. Mert tudja, hogy ha meghal a jóért, a Krisztusért — az a halál néki nyereség lészen. Mit szólna, mit tenne? Vájjon Illés próféta erejével, törhetetlen igazságszeretetével mutatna-e rá a világőrjöngés borzalmas fertőjére. Lerombolt családi tűzhelyek romjain, szétdúlt boldogságok nagy temetőin — elsujtaná-é az isteni megfizetés terhes ostorát? Rámutatna a lövészárkok sáros nyomorúságaira ? Arra, hogy a kórházakban az emberi ideg felmondja a szolgálatot és sokszor nem gyógyulást, de halált kíván? Hogy irtózatos az erkölcsi, anyagi, testi és ezekkel együtt a lelki züllés ? Prófétai erővel volna-é bátorsága megragadni a hatalmon ülők kezét, hogy reámutasson arra, hogy egy forrongó, vajúdó világkatasztrófa él a vérig sajtolt emberi szívekben, a mely ezerszer nagyobb e mostaninál és a mely egyszer kitör! Es ezen megdöbbentő kép koronája, felirata gyanánt, hogy ne is kelljen bizonyítani, helyezné fel a fenti szöveget? Megértenék milliók, kik reszkető kezeiket átnyújtják megvadult emberi szenvedélyek felett segedelemért a sírokból? Megértenék nyomorgó ezerek, kiknek lelkéből kitörülődött az édes, boldog emberi élet s helyett egy rém maró emléke, egy nehéz kínszenvedés támadt? Megértené a vérrel megostorozott, hazug farizeizmussal átitatott föld és diadalittasan, sírva az örömtől üdvözölné három év véres lidércznyomásának ezen egyetlen igaz szózatát ? Nem, nem ezt tenné! Nincs szükségünk arra, hogy a háború borzalmainak leírásával csüggedő lelkünket még inkább elszomorítsa, kétségbeesésünket fokozza. Nekünk egy elveszett égre, egy eltemetett, kínlódva vergődő lelki tisztaságra van szükségünk. Nekünk Istenben megrendült lelkünk egyensúlyát kell visszanyernünk. Lázban égő homlokunkat, a bűnök borzalmaitól révedező tekintetünket az Isten Fia nagy szeretetének erejében kívánjuk lecsillapítani. Nagy vérszomjas düh, a tehetetlen, önmagát maró gyűlölet felkeltése kell nekünk, hanem egy édes kiegyenlítés, egy drága, feledtető megbocsátás. Es ezt adná Pál. Ezt szólaná. Szinte látom, mint áll meg egy véres romokkal borított világ felett és beszél Krisztusról,' a keresztről.. . Fáradt, poros alakja... ruhája rongy... Most jött meszsziről! 19 század messzi útjáról... A szeme kigyúl..'. Látjátok-é ? ... Az ajka szól... Halljátok-ó ? ... „...Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent." (Róm. III. 11.) és mégis „Reménységben tartatunk meg." (VIII. 24.)... Mily édes hallgatni az Isten országa szavait! Erezni egy nagy szeretet közelvaló lehelletét. Mily erősítő, megelevenítő tudni, hogy ez a lélek, a mely oh mint megroskadt a nagy ostromok sujtásai alatt, nincs meghalva, nincs megmeredve, nincs megölve, mert egy résztvevő, áldozatra kész kegyelem letisztítja róla a vergődés porait, rögeit. Beszélj Pál!... Beszélj, az Úrról!... Beszélj! A világszenvedésben megkínzott lelkünket fogd meg, ragadd meg és vidd a Krisztus nyugalmat adó békés országába. Mi szenvedünk, vigasztalj meg! Mi gyötrődünk, vérzünk —- gyógyíts meg! Mi meg-Adakozzunk a református sajtéalappal