Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-18 / 46. szám

szint azt megelőzően alkalmi istenitiszteleteket s szavalatokkal; ének- és zeneszámokkal egybekötve előadásokat rendez a következő programm szerint: I. Istenitiszteletek a városi templomban: November 11-én prédikál : Nagy Béla theol. akad. tanár. (A biblia jelentősége.) November 18-án prédikál: Elekes Imre főgimn. tanár. (A hit által való megigazulás.) November 25-én prédikál: Rohoska József theol. akad. tanár. (Az új élet.) II. Előadások a főiskolai imateremben: Október 28-án dr. Rácz Lajos akad. tanár: A reformáczió okai és előzményei. Deczember 9-én a) Harsányi István főgimn. tanár: A reformáczió hatása a magyar közművelődésre ; b) dr. Makkai Sándor theol. akad. tanár: A kálvinizmus és a magyar lélek. Február 3-án : a) dr. Búza László jogakad. tanár: A reformáczió társadalmi és politikai jelentősége; b) Rohoska József theol. akad. tanár: A kálvinizmus. Február 24-én: a) Marton János theol. akad. tanár: Kálvin jelleme levelei alapján; b) Nagy Béla theol. akad. tanár : Megigazulás és preclesztináczó. — A mezőföldi ref. egyházmegye 1917. évi október hó 25-én délelőtt 10 órakor a székesfehérvári templomban ünnepelt. Gyülekezeti ének után Sziics Dezső esperes imádkozott, Gerő Linus orgonakísérete mellett szólót énekelt Kurucz Gyula pálfai lelkész, egyházi beszédet tartott Medgyasszay Vincze lepsényi lelkész, szavalt Gerő Paula, a reformáczió jelentőségét méltatta Miklós Géza székesfehérvári lelkész, Gerő Linus orgonakísérete mellett énekelt Babay Margit, szavalt Olé Sándor móri lelkész, Babay Kálmán sárkeresztesi lelkész záróbeszéde után gyülekezeti ének zárta be az ünnepélyt. A felsöbaranyai ref. egyházmegye nov. hó 21-én, Siklóson, a reformáczió négyszázéves jubileuma alkalmából reformácziói emlékünnepélyt rendez a következő sorrenddel. A délelőtt 9 órakor tartandó ünnepi istentisztelet : Kezdőének. Közének. „Uram, miként imádjunk téged." Irta: Uray Sándor. Imádkozik: Nagy Imre, a felsőbaranyai égyházmegye esperese. „Erős várunk nékünk az Isten." Énekli a vegyeskar. Prédikál: Bocsor László, a felsőbaranyai egyházmegye főjegyzője. Magyar gályarabok éneke. Énekli a vegyeskar. Gyülekezeti ének. „Mi szent atyánk ez ünnepet." Irta: Uráy Sándor. A délelőtt fél 11 órakor a Pelikán nagytermében tartandó ünnepély: Rossini: „Áldások Istene". Részlet a „Semiramis" operából. Énekli: Kálmán Farkas ref. lelkész vezetésével az egyházmegye férfikara. Megnyitó beszéd. Mondja: Benkő Gyula kir. tanácsos, egyházmegyei gondnok. Luther. Irta: Porkoláb Gyula, Szavalja: Miklóssy Ilonka ref. polgári iskolai tanárnő. Ünnepi beszéd. Mondja: Petri Elek püspök. Bloch: III. Concertino. Előadja hegedűn: Kálmán Farkas reform, lelkész. Zongorán kíséri: Gilicze Antalné. A wormsi kihallgatás. (Történik 1518-ban.) Irta: Devrient. Előadják: K. Nagy József (Luther) és Nagy Ákos (Eck) ref. lelkészek. Magyar Zsoltár. Zenéjét szerzé: Kádár Géza, szövegét írta: Kádár Imre. Énekli: Piger Zoltán pécsi áll. tanító. Záróbeszéd. Mondja Nagy Imre, a felsőbaranyai ref. egyházmegye esperese. Himnusz. Este 6 órakor a siklósi „Társas Kör" helyiségeiben szeretetvendégség. A templomban és az ünnepélyen befolyó adományok a polgári leányiskola czéljaira szolgálnak. Részlet Kapi Béla püspök jelentéséből. A napirenden lévő sajtókérdésre nézve Kapi Béla dunántúli ev. püspök a soproni ker. gyűlésen megszívlelendő dolgokat mondott, a melyet mi is ideiktatunk: „Vétkezném az igazság és szívem érzése ellen, ha hálával ós elismeréssel nem emlékezném meg az egyházi sajtó munkálkodásáról. Az egyházi öntudat és az egyházi közszellem felébresztésében nagy hivatás vár a néplapokra. Egyházunknak nem szabad megelégednie azzal, hogy ezt a régi igazságot hallja, hanem az egyházi sajtó támogatására meg is kell hoznia a maga áldozatát. Ezzel a feladattal számolnia kell a hivatalos egyháznak, de ugyanekkor ezen gondolatot belé kell vinnünk egyházunk közvéleményébe, hogy az egyes egyháztagokat is áthassa az evang. sajtó fontossága. Ugyancsak hálával emlékezem meg az egyháztársadalmi lapokról. Szolgálatukat értékesnek, hivatásukat magasztosnak ismerem. Egyházunk építésében, a vélemények tisztázásában s az egyház szükségleteinek, a jövendő programmjának kialakításában nagy munkát végeztek és nagy munkára vannak hivatva. Ezen egyházi sajtóval szemben is arra kérem egyházkerületünk közönségét: ismerjék el ennek fontosságát, ne tekintsék ezen lapok ügyét egyes emberek, szerkesztők, kiadók ügyének, hanem ismerjék fel a sajtóban közegyházunk ügyét, De ezek az egyházi lapok csak akkor teljesíthetik magukra vállalt szolgálatukat, ha a lelkészeken kívül világi uraink is érdeklődésükre méltatják. Gyülekezeteink és egyházunk vezetőitől egyházi ügyeink intézésében való közreműködést kérünk. De bizonyára többet kérünk, semmint egy-egy gyűlésen való részvételt, egy-egy ügydarabnak véleményezését. Azt akarjuk, hogy egyházunk világi papjainak érezzék magukat s egyházunk ügyét szívükbe fogadva, elméjükben forgassák annak dolgait és törekvéseit. Ezt azonban csak akkor várhatjuk, ha állandó kapcsolatban maradnak egyházunkkal, ha lelkiismeretes tájékozódással, elmélyedéssel megkeresik egyházunk szükségleteit, jövendőnk biztosításának feltételeit. Ez a kérdés egyházunk erőteljes jövendőjének kérdése. Szeretném, ha mindazokra vonatkozólag, kik egyházi életünkben érzés, hagyomány és bizalom alapján munkakört nyernek, a lelkiismeret kérdése lenne. Sajnálattal kell azonban rámutatnom arra, hogy egyházunk a sajtót mindeddig értékesítés nélkül hagyta. Á reformáczió négyszázados ünnepe egyszersmind az ev. sajtó ünnepe és mégis művelt családjainknak egyetlenegy vallásos szellemű lapjuk sincsen, mellyel egyházunk a családi szellemre, a műveltek gondolkodására és életirányára való hatását biztosítani tudná. Csudáljuk, hogy növekszik a névleges evangélikusok száma és folyton fogy az egyházunk szellemében élő egyházias ós vallásos egyháztagok száma. Nem állítottuk a sajtót szórvány-híveink gondozásának szolgálatába. Nem vetettünk számot azon kötelességünkkel, hogy az idegen vallásfelekezetek tengerében elszigetelten élő híveink életében pótoljuk az ev. templomot és az ev. iskolát. Történelmi nagy alkalmak is értékesítés nélkül vonulnak el fejünk felett. A reformáczió négyszázados jubileuma is úgy pereg alá, hogy egyházunk adósa marad a jelen nemzedéknek a reá hárult kötelesség betöltésével. Hol vannak a népies iratok ? Hol vannak a reformáczió áldásait, egyházunk jövendő misszióját feltáró, egyházszeretetre, hithűségre intő népies kiadványok? Hol van az az életrevaló, lüktető szervezet, mely az iratterjesztós szocziális munkáját krisztusi lélekkel végzi s a lélek kenyerét kézről-kézre adja. mint a hogyan a Krisztus a tanítványok keze munkáján keresztül elégítette meg az ötezernyi sokaságot? Hol van az az egyház, irodalmi szervezet, mely tájékoztatja a nyilvánosságot egyházunk figyelmetkeltő eseményeiről, mely visszautasítja a támadásokat s tervszerű, határozott építőmunkával építgeti a nemzet közvéleményében az ev. egyház igazi képét s a protestántizmusról alkotott helyes felfogást?" Ezek az ébresztő szavak ránk is vonatkoznak!