Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-18 / 46. szám

tünk a keresztyén közösség szellemét fenntartani és újraéleszteni és kijelentettük azt a készségünket, hogy ha szükséges, szívesen vállalkozunk közvetítő szerepre. Azokból a feleletekből, a melyeket erre a felhívásra vettünk és különböző helyekről érkezett más nyilatkozatokból azt a benyomást szereztük, hogy most a háborút viselő országok keresztyén népei körében mindinkább érvényre emelkedik az a vágy, hogy a keresztyén egyháznak valamivel többet is kell tennie egységének beigazolása czéljából. A hadviselő államok legmagasabb állású megbízottai kimondották a választott bíróságok által való döntés és az általános lefegyverzés feletti megegyezésnek szükségességét ; ezt mindazok belátják, a kik átélték a három háborús év nyomorúságait. A pápa az egész egyház nevében beszélt, a midőn a béke létesítése érdekében ezeket az elveket hangoztatta. De hogy ezek az elvek igazán megvalósuljanak, a nemzeti korlátokon felülemelkedő erősebb keresztyén testvériesség átérzésére van szükség. A mostani világ-helyzet Krisztusban való egységünk félreismerhetlen bizonyságtételét követeli tőlünk. Kötelességünknek tartjuk, hogy megragadjuk ezt az alkalmat. Deczember 14-én jönnek össze a nemzetközi barátság világszövetségének skandináviai bizottságai Uppsalában fontos dolgok megbeszélésére (különösen abban az ügyben is, hogy a háború bevégeztével egy nagyobb szabású Alliance-konferencziát tartsunk itt Skandináviában). Meghívjuk tehát a hadviselő felek mindkét csoportjának képviselőit a deczember 14-én tartandó összejövetelen való részvételre. Természetes, hogy ezen alkalommal nem lesz megbeszélés sem a háború okait, sem a békének tisztán politikai feltételeit illetőleg. A konferencziának az lesz a feladata, hogy, nem érintve a nemzeti kötelességeket, azokat a bonyolult kérdéseket tegye tanácskozás tárgyává, a melyek a politikai és nemzeti kereteken felülemelkedő keresztyén közösségből erednek. Mindenekelőtt erősíteni akarjuk imádság és eszmecserék által a krisztusi egységben való hitet és fontolóra vesszük az egyháznak azt a kötelességét, a mely a háború felidézte szenvedélyek lecsillapításában és olyan érzület erősbítésében áll, a mely az államok közötti érintkezésnél az igazság, jóakarat és a béke ügyét mozdítja elő. Hangsúlyozni óhajtjuk, hogy nagy súlyt helyezünk arra, hogy a "hadviselők mindkét csoportjából jöjjenek küldöttek. Ha — a mitől nincs okunk félni — olyan jelek mutatkoznának, hogy az egyik fél részéről nem jöhetnének küldöttek, úgy talán szükséges lesz a másik félhez intézett meghívásunkat is visszavonni. A Krisztus közös szolgálatában vagyunk, kedves testvéreink K. Osterfeld Jens Tandberg seelandi püspök. christiániai püspök. N. Söderblom uppsalai érsek. AZ 1848: XX. T.-CZ. VÉGREHAJTÁSA. Nemrég közöltük vezetőhelyen a zsinat deklarácziójat az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában. -Ebben a fontos ügyben a Világ mult vasárnapi számában vezetőhelyen érdekes czikk jelent meg, a mely azt mondja, hogy a kultuszminiszter már el is készítette a törvény tervezetét, sőt azt az érdekelt egyházakkal már le is tárgyalta. A tervezet értelmében az állam százhuszonhatmilliószázkilenczvenötezer korona összegben örökös alapítványt tesz, a melynek kamataiból az egyházak fedezhetik egyházi és iskolai kiadásaikat. A tervezet értelmében a reformátusok 79 800,000, az ág. h. evangélikusok 34.430,000 koronát kapnak ; az erdélyi szász ev. egyháznak 7.600,000, az unitáriusoknak 4.285.000 korona jut. Ezeknek az alapítványoknak kamatait az egyházi adók csökkentésére, a nyugdíjintézetek létesítésére (segélyezésére), az egyházi közigazgatás költségeire fogják az egyházak fordítani, szóval arra a három czélra, a melyre a költségvetésbe beállított három millió szolgált. A nevezett lap már adja a készülő törvényjavaslat czímét: „Törvényjavaslat a református egyháznak, az ág. hitv. evangélikus egyházadnak és az unitárius egyháznak az 1848: XX. t.-cz. 3. szakasza fokozatos megvalósítása czéljából leendő állami segélyezéséről." A tervezet állítólag legközelebb minisztertanács elé kerül és a kultuszminiszter ezt a képviselőház őszi ülésezése alkalmával szándékozik beterjeszteni. Eddig a czikk minket érdeklő részlete. Mit szóljunk hozzá? ! Nem tudjuk, hogyan, mi úton került ez a czikk a nevezett lapba. De a közlés czélzatát világosan megmondja a czikk végére illesztett az a megjegyzés, hogy a tervezet megfeledkezik arról, hogy 1895 október 1-je óta a zsidó is a bevett felekezetek közé tartozik, így tehát erről sem szabad megfeledkezni. Nem gondoljuk, hogy a czikk teljesen autentikus, megbízható, számszerű adatokat tartalmaz, de úgy hisszük, hogy a végrehajtás elvét illetőleg helyes nyomon jár. Mert úgy-e, nem képzelhetünk el más megoldást a végrehajtásra nézve, mint azt, hogy a segélyezés bizonyos, megfelelő nagyságú tőke ennek az egyház rendelkezésére való bocsátása által történik. Nem is feszegetjük most, hogy számszerűleg mily nagynak kell a tőkének lennie, csak annyit mondunk, hogy ez nem lehet kisebb, mint. a mekkora a mostani segélyeknek ess az egyház által, a tisztességes megélhetés és versenyképesség czéljából elodázhatlan szükségletként igényelt összegnek megfelel. A mi a készülő törvényjavaslat czímét illeti, ennél természetesen nem maradhat el a „fokozatos" kifejezés. A zsinati deklaráczió is kiemeli azt, hogy „nyitva kell tartani" az állami költségvetésben a mindenkori szükségletek mértékéhez alkalmazkodó állami támogatás czélját. Egyébként úgy hisszük, hogy nemsokára teljes világításban látjuk az ügyre vonatkozó tárgyalások és megállapodások eredményét.