Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

„Meghala a Zádor úr — árván maradtunk!" — ezt sóhajtotta nagy szomorúan egy könnyes szemű kó­rógyi magyar ott a vukovári temetőben. Bizony, árván maradtunk sokan. Árván maradt a szlavóniai református misszió, árván maradt a szlavóniai magyarság, árván maradt a vukovári református egyház, iskolák, szeretetház, de legárvábban az a kedves, szomorú magyar család, kinek ő volt mindene, kit ő tett magyarrá s most itt hagyta az idegen ten­gerben. „Meghala a Zádor úr — árván maradtunk" ! — igaza volt annak a szomorú kórógyi magyarnak. Nincs többé s nem is lesz soha olyan „ügy véd"-iink, mint Kelecsényi Zádor volt. * Hét napig volt beteg tüdőgyulladásban. Bámulatos akaraterejének utolsó fellobbanása is egy óriásnak ver­gődése volt. Halála előtt három nap és három éjjel ön­kívületi állapotában szinte félelmetes volt intézkedéseinek áradata. Utasításokát adott száz meg száz aktára vonat­kozólag, folyamatban levő peres ügyekben óriási védő­beszédeket tartott s közben kiküldött az irodába, mert úgy érezte, hogy várakozik egy szegény magyar asszony s az alkalmazottak el találják küldeni szegényt . . . Január hó 15-én szép csendesen elnyugodott, 17-én temettük. Szép temetése volt. Ot pap búcsúztatta, ötezer ember kísérte. A gyászolók között ott láttuk Hideghéthy Imre minisztert, a megyének és városnak minden valamire való emberét. A református egyetemes egyházat dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos képviselte, az egyházmegyét Arany Gusztáv főjegyző és dr. Parragh Antal tanácsbíró. * A vukovári községi temetőben levő családi sírbolt­ban alussza Kelecsényi Zádor az igazak álmát, A fő­bejárat harangtornyában ott függ egy kis csengő, melyet meghúznak mindig, mikor új lakó jön a „boldog város"-ba. Ezt a kis harangot Kelecsényi Zádor adta ingyen a vá­rosnak. És azt a kis harangot a Kelecsényi Zádor teme­tésén nem húzták meg. Ágoston Sándor. A MI ÜGYÜNK. Szövetségünk II. téli konferencziája. II. Második nap : január íj. Második napi konferencziánkat január 17-én, szer­dán tartottuk Petri Elek, majd Németh István püspök elnökletével. A konferenczia elején Nagy István kisúj­szállási lelkész mondott imát. Miért nincsenek igazi kálvinistáink ? Első témánk az volt: „Miért nincsenek igazi kál­vinistáink?" Konferencziáink legnépszerűbb előadója, dr. Ravasz László, a kolozsvári theologia tanára vállalkozott ennek a nagy kérdésnek a bonczolgatására. Ez alka­lommal is oly feledhetetlen előadásban gyönyörködhettünk, mint tavaly télen, vagy nyáron Losonczon. A hallgatóság nem is volt érte hálátlan. Előadását azzal kezdte, hogy igenis vannak igazi kálvinistáink is. A kérdés éle nyilvánvalóan a világiak ellen irányul. Természetes, hogy nem a jelenlévő, hanem a távollévő világiakról van szó. A kálvinisták közt több típus észlelhető. Először is a kálvinizmust sokan ugy fogják föl, mint mentességet minden vallásos kötelezettségtől, mint szabad gondolkozást. Ha ez a kálvinizmus, akkor egy­általán nincs szükség kálvinizmusra: ezt kálvinizmus nélkül még jobban meg lehet tenni. Másodszor: sokan azt vallják, hogy a kálvinizmus eszköz más, sokkal nagyobb czélok szolgálatában. Külö­nösen nemzetiségi vidékeken hangoztatják, hogy kál­vinizmus = magyarság. Ujabban nemzeti jelszavak és színek alatt erős katholikus és restaurácziót hirdető áramlatok támadnak, a melyek fenyegetik ezt az egyen­letet, hogy kálvinizmus — magyarság. A kálvinizmus kevesebb is, több is, mint magyarság. A kálvinizmust nem lehet kitenni a politika játékainak. A harmadik típus szerint a kálvinizmus szelídebb kiadású katholiczizmus. A katholiczizmus sokak szerint legjobb konzerváló erő a forradalmi jellegű törekvésekkel szemben. Ilyen konzerváló erő ezek szerint a kálvinizmus is, bár kisebb mértékben: afajta szegény rokonok va­gyunk. Ez a típus azonos az elsővel, a hol a kálvinizmus ürügy a semmittevésre: ez is csak ürügy a reakczióra. Itt sincs szükség a kálvinizmusra: reakcziót jobban lehet csinálni katholiczizmussal, mint kálvinizmussal és jobb, ha az ilyenek levonják a konzekvencziát és oda állnak, a hol ezt a legjobban megcsinálhatják. A negyedik típus a hagyományos, a díszmagyar kálvinizmus. Történelmi nevük zengéséhez hozzá tartozik a kálvinista mellékzönge. Az ilyen, mikor templomba megy, nem tudja miért, de nagyon jól érzi ott magát. Az ősök szelleme áldólag asszisztál ott. Egész biztos, hogy nem lehetne olyan árat fizetni a földétől már rég elbúcsúzott úrnak, a miért búcsút venne a hitétől, de nem tudja, hogy miért kálvinista? Az ötödik talán a legszomorúbb: azért kálvinista, mert az egyház kenyeret ad neki. Nem becsmérli az egy­házat idegenek előtt, de maguk közt annál inkább kiönti lelke igaz valóját. A templomba is elvezeti az ifjúságot, a mikor rá kerül a sor, ha mindjárt újságot olvas is ott. Ezek a típusok rendszerint össze vannak keverve. Ma már sok egyébért kálvinisták az emberek, mint ma­gáért a kálvinizmusért. Itt mindenütt csak eszköz a kál­vinizmus. A legtöbb ember nem tudja igaz okát adni annak, hogy miért kálvinista? Lorántfí'y Zsuzsánna és Bethlen Kata megtudta mondani, miért kálvinista? Mi volt ezeknek a kálvinizmus ? Út az élő Istenhez, forma, a mely bírja az Isten minden javait minden gyermeke számára.

Next

/
Thumbnails
Contents