Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-04 / 44. szám

BELFÖLD. A zsinat. A zsinat október 29-én tartotta utolsó érdemleges ülését ebben az ülésszakban. Az ülés elején a tagok állva hallgatták meg a zsinat üdvözlésére megérkezett királyi választ, a mely így hangzik: „A magyar református egyház hódolatát és törhetetlen hűségének megnyilatkozását örömmel és köszönettel fogadom. Biztosítom az egyházat királyi kegyelmemről, valamint a keresztény erkölcs megszilárdítására és a nemzet megerősödésére irányuló törekvéseinek mindenkor nyújtandó támogatásomról. Károly". Az ülés legfontosabb tárgya volt az 1848. XX. t.-cz. tárgyában szerkesztett deklarácziónak tárgyalása. A deklaráczió a püspökök és főgondnokok értekezletén készült és az egyházalkotmányi bizottság tárgyalása után került a plénum elé. A lapunk elején olvasható nyilatkozat dr. Ferenczy Gyula és gróf Tisza István felszólalása után a zsinat változatlanul elfogadta és elhatározta, hogy azt megküldi az országgyűlésnek, kormánynak és az ev. testvéregyháznak. Az énekügyi bizottság előterjesztésére (előadó Kovách László esperes) a zsinat a II. próbaénekeskönyvet elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. A zsinat elfogadta a katonai lelkészet tárgyában kiküldött bizottság azon határozati javaslatát, hogy a tábori lelkészekre vonatkozó szervezetet és rendelkezéseket külön törvényczikkbe foglalja, hogy felkéri a hadügyminisztert olyan intézkedésre, a mely kiemeli tábori lelkészeinket eddigi hátratett helyzetükből és hogy ezek saját főhatóságuk alatt külön státust alkossanak és hogy a tábori lelkészet a honvédség keretében is szerveztessék. A határozati javaslat kimondja azt is, hogy a testileg alkalmas theologusok részesüljenek hivatásuknak megfelelő katonai kiképzésben, hogy így a szükséges katonás nevelést és gyakorlatot elsajátíthassák. A zsinat ebben az ülésben állapította meg az okt. 31-iki ünnepi ülés napirendjét és ezzel a zsinati tárgyalások erre az ülésszakra befejezést nyertek. A fentiekkel kapcsolatban még egy dologról emlékezünk. Mult számunkban jeleztük, hogy a mostani ülésszak idejében több zsinati bizottság tartott ülést a készítendő munkálatok irányítása czéljából és hogy ezen alapelvek megbeszélése és megállapítása ügyében „zsinati értekezletek" is tartatnak. Csak egy bizottság a Dr. Tüdős István püspök elnöklése mellett működő „lelkészválasztási bizottság" terjesztette előzetes elvi megállapodásait zsinati értekezlet elé. Ezeket Nagy Károly előadó ismertette. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták a bizottság előzetes propoziczióit és az előadó ad notam vette az elhangzott jelentősebb indítványokat. A bizottsági megállapodásokat az előadó közölni fogja az egyházi lapokkal; rövid időn belül mi is ismertetjük ezeket, most előzetesen csak annyit, hogy a tervezet egyik leglényegesebb részlete az, hogy a felső hatóságok is befolyást nyernek a választás első mozzanatánál, & jelölésnél is. Reformácziói ünnepélyek. A háború okozta kibeszélhetlen nehézségek daczára is lélekemelő, feledhetlen ünnepélyek keretében emlékezett meg a magyar protestántizmus a nagy évforduló alkalmával azokról az áldásokról, a melyeknek az isteni kegyelem folytán mi magyarok is részeseivé lettünk. Az ORTE. okt. 31-iki ünnepléséről más helyen emlékeztünk, itt most az október 31-nek eseményeiről adunk röviden számot. Ezen a napon, mint illett, együtt ünnepeltünk az evangélikus testvérekkel. Délelőtt 9 órakor kezdődtek az ünnepélyek. A Kálvin-téri templomban a még együtt levő zsinat ünnepelt egyházunk képviseletében istentisztelettel és díszüléssel. A templom zsúfolásig megtelt. A kultuszkormány képviseletében Tóth János államtitkár jelent meg; ott volt Mezőssy Béla földművelésügyi miniszter is. A püspökök, főgondnokok ós a még itt lévő zsinati tagok az úrasztala körül foglaltak helyet. Ott ültek az evangélikus egyház képviselői: báró Prónay Dezső vezetése mellett Kapi Béla püspök, Baksay Péter, Sztehló Gerő esperesek, Földváry Elemér felügyelő és dr. Zelenka Lajos; az unitárius egyházat Józan Miklós esperes képviselte. A 90. zsoltár első versének (fennálló) és a 105. zsoltár első versének éneklése után Futó Zoltán szentesi lelkész, a békés-bánáti egyházmegye esperese lépett a szószékre és prédikált a 118. Zs. 15—16, 22—24. versei alapján. Kár, hogy az egyébként szép beszédet a prédikátor sajátos patetikus és túlságosan színezni óhajtó előadása folytán a közönségnek csak nagyon kis része hallotta; a szónoknak figyelembe kellett volna vennie a hely által megszabott lehetőségeket. Mihó czeglédi énektanár szólóéneke és a 90-ik Zs. 9 ik versének éneklésével zárult az istentisztelet és kezdődött a díszülés, a melynek egyetlen tárgya a Sass Béla jegyző által előterjesztett hosszú, megörökítő határozati javaslatának elfogadása volt. Baltazár Dezső felemelő imádságával ért véget a zsinat ünnepi ülése és egyszersmind első ülésszaka. Az ev. testvérek ünneplése a Deák-téri templomban folyt le, a hol báró Kemény Árpád erdélyi főgondnok vezetése mellett a mi egyházunk képviselete jelent meg. Itt Bafl'ay Sándor prédikált az istentiszteleten; az ezt követő ünnepi ülésen báró Radvánszky Albert mondott emlékbeszédet és Mágócsy-Dietz Sándor egyházfelügyelő terjesztett be határozati javaslatot a fővárosban építendő több templom építése ügyében. Az ünnepi nap legkiemelkedőbb mozzanata a központi városháza szűknek bizonyult közgyűlési tanácstermében folyt le d. e. V*12 órakor. Az elnöki székekben dr. Baltazár Dezső püspök