Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-04 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előflzetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre: 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Kr negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: A zsinat nyilatkozata az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában. — Tárcza: Megjegyzések az új énekeskönyvre. Árokháty Béla. — Belföld: A zsinat. — Reformácziói ünnepélyek, p. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. A ZSINAT NYILATKOZATA AZ 1848: XX. T.-CZ. VÉGREHAJTÁSA TÁRGYÁBAN. Az 1848. évi XX. t.-cz. nemcsak a hazánkban törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve, különbség nélkül a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapította meg, de egyúttal elrendelte azt is, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek. A törvényben lefektetett elvek részletes megvalósítása — az illető hitfelekezetek meghallgatásával — a magyar törvényhozásnak tartatott fenn. Messzire vezetne visszatekinteni ezen törvény megalkotásától fogva eltelt közel 70 év viszontagságaira, sokszor keserves tapasztalataira és fejleményeire. Egyet azonban meg kell állapítani mint valóságot és ez az, hogy a protestáns egyházak az eddigi helyzetet sem a viszonosság, sem az egyenlőség, sem az erkölcsi, jogi, valamint anyagi méltánylás tekintetében az 1848: XX. t.-cz. teljes megvalósulásának nem tekinthetik és épen azért sem jó, sem rossz időkben nem mulasztották el e törvényben gyökeredző jogaik érvényesítésére törekedni. Most, a mikor 0 császári és apostoli királyi Felségének legkegyelmesebb engedélyével III. budapesti zsinatunk egybegyűlt, multunkhoz, történelmünk tanulságaihoz és jogainkhoz való törhetetlen és hagyományos ragaszkodásunk teszi lelkiismereti kötelességünkké azt, hogy ismét felemeljük szavunkat a magyar törvényhozás előtt és nyomatékosan kívánjuk az 1848. évi XX. t.-cz. teljes végrehajtását. Anyagi tekintetben ilyennek csak azt a rendezést tekinthetjük, a mellyel összes egyházi és iskolai szükségleteink teljes mértékben ós olyan alakban nyernek intézményes kielégítést, a mely az állandóság és a törvényes biztonság szempontjainak megfelel. Csak ilyen módon valósítható meg az egyházak erőviszonyai közötti azon egyensúly, mely az 1848. évi XX. t.-cz. szellemének megfelel. Ez iránti igényéből nemcsak azért nem engedhet egyetemes református egyházunk, mivel az törvény erejével van számára biztosítva, hanem azért sem, mert bármilyen engedés azt a látszatot kelthetné, hogy a magyar református egyház nem tudja kellőképen értékelni a magában rejlő erkölcsi, kulturális és nemzeti erőt, holott ez az erő az országos átlagot minden vonatkozásában messze túlhaladja. Készséggel elismerjük azt, hogy legutóbbi zsinatunk óta a magyar királyi kormányok jóindulattal törekedtek református egyházunknak anyagi támogatására jönni. Ám ezek csupán esetről esetre való részleges segélyezések, de egyáltalában nem képezik az 1848. évi XX. t.-czikkben biztosított „tökéletes egyenlőség és viszonosság" megvalósulását. Ez a megvalósulás anyagi tekintetben csak akkor következhetik be, hogyha egyfelől a támogatás alapjául számbavétetnek és elfogadtatnak egyházaink összes szükségletei, másfelől pedig hogyha figyelembe fognak vétetni javunkra azok a más egyházak egy részénél elő sem forduló nagyon súlyos adóterhek, melyekkel a mi híveink terhelve voltak és a melyek kifejezetten állami feladatok megvalósítására szolgálnak. E mellett természetesen az állami költségvetésben nyitva kell tartani a mindenkori szükségletek mértékéhez alkalmazkodó állami támogatásnak útját is, a melyet még a protestáns egyházaknál összehasonlíthatatlanul kedvezőbb anyagi helyzetben levő egyházak is mindenkor nemcsak igényeltek, de megkaptak és élveznek is. Midőn ezen jogos igényeink kielégítését ismételten is sürgeti zsinatunk, teljes tudatával van az állam súlyos pénzügyi helyzetének, de nem hagyhatja kiemelés nélkül egyfelől azt a tényt, hogy a magyar állam egyházi czélra Adakozzunk a református sajtóalapra!