Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-28 / 43. szám

-szöszökre dr. Baltazár Dezső püspök, a ki ima után ennek a textusnak alapján prédikált: „Meglássátok, hogy a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne íegyen áis erőtleneknek". (I. Kor. VIII. 9.) A valódi keresztyén szabadság, ez a „felette nagy titok" volt az erőteljes alkalmi beszédnek témája. „A szabadság nem kapcsok, korlátok, tilalmak hiánya; nem olyan akarat, a miről az erkölcs kormánya, a felelősség féke hiányzanék, hanem függetlenség, mindazoktól az erkölcsi cselekedetektől, mit az írás ebbe a gyűjtőszóba foglal be: „világ", de egyszersmind engedelmes szolgálata az Isten törvénye igazságának. A mi szabadságunk, a mely az üdvösség méltóságára nevel az Isten igéjéhez alkalmazott élet." Az igazi evangéliumi szabadság jellemzése után következett az applikáczió, a melyből a következőket idézzük: „Magunk felől bajos ítéletet mondani. De azért magunkbatérés okából kérdezek valamit. Reánk: magyar reformátusokra nem szólhatna az apokalipszis angyala ekként: az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Régi, józan, áldott szabadságunk megvan-e"? Hitben és tudományban, cselekedetben és szerövezetben alattunk van-e kőszikla, a melyből atyáink ittak ... a Krisztus? Nem vagyunk-e méltatlanok eleinkre, a kik a világtól szabadon, de lelkükkel, hűségükkel, határozottságukkal az evangélium fundamentumán állva -az örök életnek építettek? . . . Azt hiszem, az erőtleneknek van okuk megbotránkozni a mi szabadságunk felett. Kevés van benne, a mi használ és épít, annál több a tévelygő, szabados, romboló elem. Törvényektől, igazságtól akarunk szabadok lenni és nyomorult szolgaságba: a magunkéba és a világéba siilyedünk A . Törvényhozó atyák, így fejezte be beszédét, Krisztus szövétneke mellett keressük az igazságot, noha mindenkivel szemben szabadok, de magunkat az istenországáért hasznos munkában és lelkiépítésben, bizonyságtételben és példaadásban mindenkinek szolgájává •tévén". A beszéd, ima ós áldás elhangzása után a theol. •akadémia énekkara énekelt Árokháty Béla vezetése nneilett. A 179-ik dicséret utolsó versével zárult a zsinati istentisztelet és kezdődött a tulajdonképeni liivatatalos aktus: a zsinat első ülése. Dégenfeld gróf legidősebb főgondnok elfoglalta az elnöki széket és bejelentette, hogy a hivatalára nézve legidősebb püspök, dr. Kenessey Béla' betegsége miatt távol van és így a korelnöki széket az utána következő tiszántúli püspök foglalja el. A négy körjegyző lett: Nagy Ferencz pesti, Bertók Béla beregi esperes, dr. Kun Béla debreczeni egyetemi tanár és dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos. Az elnöklő főgondnok felhívására Sass Béla konventi jegyző felolvasta a királyi zsinattartási engedély-iratot, a melynek elhangzása után következett a megbízó levelek beadása; ennek és a következő ülés napirendjének (alakulás) megállapításával az első napi iilés bezárult. Másnap, 23-án, d. e. 10 órakor kezdődött az Abonyi-utczai székházban a zsinat második ülése. Ezen történt a megalakulás. Először is a püspökök, főgondnokok, korjegyzők által megvizsgált megbízó levelekről szóló jelentés és az igazolt zsinati tagok neveinek felolvasása következett. Majd külön szavaztak a két elnökre és alelnökre, hat jegyzőre és a gazdára titkos szavazással. Elnökök lettek: dr. Baltazár Dezső, gróf Dégenfeld József; alelnökök: dr. Tiidős István, Darányi Ignácz ; jegyzők: Révész Kálmán, Sass Béla, Vajda Ferencz, dr. Kun Béla, Ravasz Árpád, Segesdy Ferencz; gazda : dr. Benedek Zsolt. A választások után gróf Dégenfeld József köszönte meg tisztviselőkar nevében is a választásban megnyilvánult bizalmat és tett ígéretet feladatának hűséges teljesítésére. Hivatkozott arra, hogy az 1791. évi budai zsinat elnöke, gróf Teleki József neki szépapja volt. Felemlítette, hogy a háború bénító hatása miatt nem készültek el az előzetes munkálatok és rámutatott arra, hogy különösen a lelkészválasztási törvény, a lelkészi fizetések rendezése, a lelkészek nyugdíj- és a lelkészözvegyek és árvák ellátási ügye szorul alaposabb reformra és hangoztatta, hogy most, a midőn a kormány a kath. autonómia létesítését felvette programmjába, egyházi viszonyainknak az 1848: XX. t.-cz. alapján való rendezése tovább nem halasztható. A zsinat tagjai felálltak és lelkesen éljeneztek, a midőn az elnök hivatkozott arra, hogy a király a zsinattartási engedélyt királyi ember kiküldése nélkül megadta és indítványozta, hogy 0 felségének a zsinat táviratban fejezze ki hódolatát. Felemlítette, hogy a legutóbbi zsinat óta hét püspök és három főgondnok halt meg és végül kifejezte reményét, hogy a béke bekövetkeztével majd lehetővé válik a zsinat békés egyházépítő munkája. Dr. Baltazár Dezső köszönő szavai után az evangélikus testvéregyház küldöttsége jelent meg. Zsigmondv Jenő, a bányai ev. egyházkerület felügyelőjének vezetésével eljöttek: Kaczián János esperes, Raffay Sándor budapesti lelkész, Molnár Viktor és dr. Zelenka Lajos. A felügyelő meleg, üdvözlő beszédére Dégenfeld József gróf válaszolt. A küldöttség távozása után Sass Béla felolvasta a királyhoz küldött hódoló táviratot és Baltazár püspök indítványára a zsinat elhatározta, hogy táviratilag üdvözli dr. Kenessey Béla erdélyi püspököt. Következett a zsinati szakbizottságok megválasztása, Az elnökség eredetileg 11 szakbizottság szervezését proponálta ; a zsinat előtt tartott értekezlet ehhez még hármat adott és így összesen 14 szakbizottság fog működni. A bizottságok, ezek elnökei és előadói a következők : 1. Egyházalkotmányi bizottság. Elnök: Boér Elek, előadó: dr. Kun Béla. 2. Lelkészválasztási bizottság. Elnök: dr. Tüdős István, előadó Nagy Károly. 3. Iskolaügyi bizottság. Elnök: Németh István, előadó: Dóczi Imre. 4. Adóügyi bizottság. Elnök: Tisza István gróf, előadó: dr. Benedek Zsolt. 5. Törvénykezési bizottság. Elnök: Darányi Ignácz, előadó: Bedő