Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-12 / 32. szám

Az önkéntes helyiszervek a vidéki Rokkantm,unkaközvetítők, ezek élén egy főnök áll, a ki mellett egy ügyvezető titkár működik, rendesen ipariskolai tanár és egy állami tanító, mint levelező. Van még 3—3 szaktanácsadó a gazdák, a kereskedők és az iparosok részéről. A munkaközvetítésnél irányadó alapelvül kell tekinteni, hogy a rokkant katona lehetőleg régi otthonába, környezetébe, volt munkaadójánál helyeztessék el, hogy a kiválasztandó munkakör a munkás szellemi képességeinek, mesterségének, rokkantságának, tehetségének, a munkaadó követelményeinek teljes mértékben megfeleljen, hogy a hadirokkant ezen állapota daczára munkakörében teljes munkaerőt pótolhasson, hogy a foglalkoztatás állandó jelleggel bírjon, hogy a rokkant részére a munkájának megfelelő kereset biztosíttassék ; ugyanannyit kapjon teljesített munkája arányában, mint más munkás. A könnyebb állások, mint portás, szolga, őr, a súlyosabban rokkant katonák részére tartandók fenn. A munkaalkalmak gyűjtése Budapesten a központban történik, a honnan a munkaalkalmakat egy értesítőlapon havonkint, sőt később hetenkint közzé fogják tenni. Van még sok, különösen a rokkantak ellenőrzését tárgyazó intézkedése is a rendeletnek, melyet itt egyenkint hosszadalmas lenne felsorolni. Általában következetesen domborodik ki mindkét utasításban az a szempont, hogy a rokkant katonáknak a gazdasági életbe való mielőbbi visszavezetését úgy a rokkantaknak magánérdeke, mint fontos közgazdasági érdekek kívánatossá teszik, azt tehát államnak és társadalomnak minden lehető módon elő kell segíteni. Nemcsak a nemzet köteles háláját rójuk le tehát a hősi halált halt katonák családjai és a rokkantakkal szemben, ha a hadigondozást elvállaljuk, abban részt veszünk, hanem segítjük vele felépíteni a háború utáni megerősödött Magyarországot is. Ez legyen minden jóérzésű ember szemei előtt és a ki teheti, jöjjön segíteni, álljon be lakóhelyén a hadigondozók közé. Varga Nagy István. A MI ÜGYÜNK. Helyreigazítás. Mint a Hornyánszky-czég írja, a Lapunk 30-ik számában megjelent s „Lapunk olvasóihoz" czímzett czikk miatt, a melyben megírtuk, hogy milyen „kellemetlen meglepetésben"' volt részülik a lap nyomtatási és expediczionális költségeinek azonnal való horribilis felemelése miatt, őt a nyomdászok lapja megtámadta, mert mi helytelenül értelmeztük a munkabérek emelésére vonatkozó értesítését. Ezért most ezt a részletet helyreigazításként szórói-szóra ideiktatjuk: „Mióta a mult év őszén a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 1917. január 1-től érvényes áraira vonatkozólag megállapodásra jutottunk, a megélhetési viszonyok nagymérvű rosszabbodása folytán kénytelenek voltunk munkásaink drágasági pótlékát, mely már akkoriban is jelentékeny összegre rúgott, körülbelül 150%-al emelni, alapfizetésüket pedig f. é. május havában circa 15%-al, a tegnap befejezett tárgyalásaink alkalmával pedig már e héttől kezdve további 25%_

a

l megjavítani, a mi a drágasági pótlék-emelkedéssel együtt, átlag körülbelül 60% munkabéremelkedésnek felel meg." Ezzel kapcsolatban jelezzük, hogy az előbbi, f. é. elejétől érvényben volt háborús áremelés 30% volt, a mi a mostanival (120°/0

) együtt összesen 150%-ot tesz ki. IRODALOM. A „Vasárnap" ügye. (Levél a szerkesztőhöz.) Helyesléssel olvastam a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" egyik júliusi számában a „Vasárnap"-ra vonatkozó megjegyzéseket. Megvallom, hogy már régen szerettem volna én is ilyesvalamit írni, de a pestiek többször lebeszéltek, arra való hivatkozással, hogy ue bántsuk a ^Vasárnap "-ot, hiszen a szerkesztője nagyon buzgó, derék ember, de végtelenül érzékeny és még érzékenyebbek a debreczeniek, a kik bírálatot, pláne ha az a Dunamellékről jön, egyáltalában nem tűrnek meg stb. stb. Most azonban látom, hogy Szerkesztő úr a köz érdekét ós szolgálatát fontosabbnak tartja az egyéninél s épen ezért bátor vagyok a „Vasárnap" ügyéhez én is hozzászólni. Szerintem sem teljesíti a „Vasárnap" azt a hivatást, a mit tőle vártunk. Mi azt vártuk, hogy ez a lap lesz a református szellern propagálója a magyar nép körében. Azt vártuk, hogy minden eseményt a református világnézet szemüvegén keresztül fog bírálni s valósággal irányítani fogja népünk gondolkozását. Ehelyett közli 1. a teljesen felesleges ós mindig elkéső Heti Krónikát (pedig azzal a fáradsággal, amelylyel azt megírják, egy gyönyörű református szellemű czikket is lehetne írni). 2. Óriási részben csupán debreczeni híreket közöl, a helyett,,hogy az egyetemes egyház életének főbb mozzanataid tárgyalná, 3. Egy-két evangéliumi részt is ad, ez a'zonban épen olyan jól közölhető lenne bármely keresztyén felekezet lapjában, mert ezek a czikkek nem ja református öntudat fejlesztésének fontos czélját szolgálják, csak általában evangelizálnak. Én nagyon szeretem a „Vasárnap" nagyérdemű szerkesztőjét, elismere^n kiváló buzgóságát és érdemeit, de miután épen arról Vagyok meggyőződve, hogy neki az emberek eddig nem r\iertek szólni s csupán baráti szeretetből az egészséges knitika szavát elhallgatták előtte, én egy még nagyobb, t. i. egyházam iránt való szeretet nevében igaz barátsággal figyelmeztetem őt a „Vasárnap" hibáira, azon reményben, hogy az ő kiváló tehetsége, e szempontok tekintetbevételével újjászületésre vezeti a mi magyar népünk egyetlen református lapját, Soraim közléséért hálás köszönetet mondva, vagyok stb. Baranyai. EGYHÁZ, Lelkészválasztások. Doktor Dezső s.-lelkészt a zubogyi, László Dávid hitoktató s.-lelkészt a kömlödi, Faa Ernő s.-lelkészt a kislángi ref. gyülekezet választotta meg lelkipásztorává. Új tanácsbíráink. A dunamelléki ref. egyházkerületben megüresedett egy lelkészi és három világi tanácsbírói állásra beérkezett szavazatokat f. hó 6-án bontotta fel az e czélra kiküldött bizottság Takács .József ker. főjegyző elnöklete mellett. A lelkészi tanácsbírói állásra a szavazatok többsége (190) Haypál Benő budai lelkészre esett, Földváry László váczhartyáni lelkész 103, Thury Károly kapolyi lelkész 44 szavazatot kapott; világi tanácsbírák lettek: dr. Vargha Gyula (333), Szűts Jenő fejérmegyei alispán, a vértesaljai e. m. tanácsbírája (313), dr. Szécsy Béla