Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-05 / 31. szám

érdekében oltom az övét. A katholikus heeczkáplánság nem épen a legjobb szomszédság. A lélekhalászoknak is jobban rá kellene ütni a kezére. De a radikálisok a vallást támadják és csak azért a katholiczizmust, mert az az erős. Bennünket nem bántanak, mert sülyedő hajót minek megfúrni. Csak mellettünk hajóznak és a kiszállókat szívesen segítik magukhoz. És katholikus és református fiatalság lelkét egyaránt festegetik nyugati piszokkal. A mocsárvizet, pompás palaczkozásban, művészet, tudomány vignettával egyaránt issza az ifjúságunk. Közös veszélyeink vannak és vannak közös eszményeink. Hát majd akkor nem lesz szégyen paktumra lépni a katholikusokkal, ha majd a radikális parlamentben a felekezetek eltörléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalják? Kár a hitet., a lelket, mint egy deus ex machinát szerepeltetni. Ha magas légvárainkban valami ellenvetést egyáltalán kihallgatásra kegyeskedünk fogadni, akkor ütünk így a mellünkre: Nincs pénz? Nincs is közöttünk, a ki valamit értsen egy napilaphoz ? Hit kell és nem pénz vagy technikai tudás. És eretneket kiáltunk, ha valaki kételkednék. A hol azonban igazi hit van. ott van áldozatkészség. „Sokszor abból ítélem az emberek hitét — mondta egy belmisszionárus —, hogy milyen mélyen nyúlnak a pénztárczájukba," A hit meglévő, nagy isteni erő ós nem utolsó érv, ultima ratio, nem rózsaszínű szemüveg, mely-Ivel a valóságot másnak látjuk, hanem olyan, mint a villamosság, le kell fordítódnia fénnyé, meleggé és erővé, mely a sajtó rotácziós gépeit hajtja. Es át kell alakulnia hozzáértéssé. A 12 apostolnak is hosszú apostoli iskolája volt, Pálnak is Arábiában és Jézus toronyépítője építés előtt leül, hogy megszámolja, a pénzét. Vessünk számot reálisan erőinkkel s egy napilap követelményeivel. Mert mit ér az, lia egy hívő komoly ember, a ki újságot akar szerkeszteni, mindig csak szándékai nemességéről beszél s a mellett (a mint ez történt, gyertyafénnyel sem kell rávilágítani) élvezhetlen és rossz újságot szerkeszt. Valójában egy circulus vitiosussal állunk szemben. Az egyik czikk azt mondja: lélek kell és meglesz a lap, mi pedig azt mondjuk, jó lap kell, hogy teremtsen ilyen lelket. De épen ezért kell lap, mert ez a lélek kiveszőben vau a mi társadalmunkból, kell még áldozatok árán is. A Világ-ot is nagy ráfizetésekkel tartják a szabadkömívesek. Az ellentéteket ki lehetne egyenlíteni. Felkarolnánk a közös lapot, Ez is nekünk nevelné az olvasókat, odavaló újságírókat. Azalatt pedig mély hittel dolgoznék a Vízcsöpp-társaság, várván az alkalmas időt, a mikor a tiszta történelmi kálvinizmus is százezreket fog érdekelni. Tegyük fel e mellett, hogy egy munkás, hozzáértő csoport már csöndben készíti a lap alapjait, tegyük föl. hogy ez a lap nemsokára megjelenik, s tegyük föl, hogy a hazai reformátusokat is csatlakozásra hívja föl, mit fogunk felelni a hívó szóra? A vízcsoppből sokáig lesz tenger s vájjon mi addig némán és szótalanul akarunk állni az eszmék és átalakulások forradalmi korszakában, mint az az ember, a ki inkább elpusztulni hagyja a gabonáját, semhogy más gépén csépelje el addig, a míg majd maga is vehet egyet ? Muraközy Gyula. KÜLFÖLD. A nök egyházi szolgálata. Choisy Jenő, a genfi egyetem kiváló theol. tanára, a ki nálunk is volt látogatóban, nemrégen érdekes előadást tartott arról, hogy miként lehetne, különösen a nagy lelkészhiányra való tekintettel, a nőket különböző, nekik megfelelő munkákra képezni és őket a legmegfelelőbb módon alkalmazni. Előadásának kezdetén rámutatott arra, hogy a franczia egyház körében is sokat foglalkoznak most ezzel a kérdéssel (különösen Bois montaubani theol. tanár) és pedig azért, mert ott már a háború előtt is nagy volt a lelkészhiány és a katonai szolgálatra kötelezett és behívott lelkészek helyét már most is több gyülekezetben nők foglalták el. Felemlítette, hogy egy zürichi hölgy, a ki lelkészsegéddé óhajtja magát kiképezni, mint rendes hallgató beiratkozott a theologiára, Másoknak is, a kik nem akarnak ilyen nagy vállalkozásba í'ogni. mélyebb bibliaisnieretre, egyháztörténeti, valláslélektani, padagó giai és más gyakorlati ismeretekre lenne szükségük, hogy nekik megfelelő rendszeres szolgálatokat teljesíthessenek az egyház körében. A mi a tudományos ismeretszerzést illeti, ezeket az egyetemen kell elsajátítaniuk, a hol erre nézve meghatározott prugranim szerint kell számukra előadásukat tartani. Choisy a női egyházi szolgálatot hat kategóriába osztja és mindegyikre nézve bizonyos minősítési követelményt állít fel. Az első osztályba lartuznak a gyülekezeti diakonisszák, a kiknek elég a teljes elemi iskolai képzettség, valamely női mesterségben, betegápolásban való gyakorlati kiképzés, ezek lennének az úgynevezett látogató testvérek. A második osztályhoz tartozók a &a/ec/ida-diakonisszák, a kiknél középfokú iskolai képzettséget a vasárnapi iskolában, ker. egyesületi munkákban való gyakorlatot, a bibliai tudományokban, katechetikában, pedagógiában két évi egyetemi képzést, zene- és énektauulmányt kellene megkívánni. Az evangélizáló diakonisszák a két évi egyetemi tanfolyamra a bibliai tudományokon kívül főleg a lioiniletikában. gyakorlati bibliamagyarázatban, a szocziális munkákban nyernének elméleti és gyakorlati képzést. Azok, a kik, mint keresztyén egyesületi, vagy parokhiális titkárok, szocziális munkások óhajtanak alkalmazást, azok a bibliai tudományok mellett szocziális, históriai tanulmányokat végeznének és végül az 5-ik és 6-ik osztályba tartoznának a missziói és orvos-missziói munkásuk megfelelő képzéssel. A svájczi prot. egyházak melegen felkarolták az eszmét és tervezetet és jövő szeptemberben újból konferencziáznak ebben az ügyben. Nálunk az ilyen