Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-05 / 31. szám

már pedig egyfelől semmiféle szabályrendelet az Egyházi Törvényekben körülírt egyházi hatóságokon kívül újabbakat nem statuálhat, másfelől egyházkerületünk sem ruházhatja rá a maga hatósági jogkörét egyik bizottságára sem. Mik a különböző egyházkerületi bizottságok? Előkészítő szervei az egyházkerületi. közgyűlésnek. Ezek tárgyalják először a fölmerülő ügyeket és kérelmeket s ezek javaslatával kerülnek azok az egyházkerületi közgyűlés elé, nehogy azok tárgyalása, kellő előkészítés hiányában, szertefolyjék és így rendkívül sok időbe kerüljön. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy az egyházkerületi közgyűlés ideje a szó legszorosabb értelmében pénz. Az egyházkerület egyetlen egy bizottsága sincs följogosítva önálló hatáskörrel intézkedni a fölmerülő ügyekben, hanem csupán .javaslattételre. Javaslataik az egyházkerületi közgyűlés elé kerülnek : az vagy elfogadja, vagy módosítja, vagy elveti azokat. Egyetlen egy bizottság sem érintkezik közvetlenül a maga nevében a világi hatóságokkal, haneiu a püspöki iroda útján, hol az egyházkerületi adininisztráczió szálai összefutnak. A világi hatóságok viszont a püspöki hivatal útján érintkeznek vélük. Végül egyetlen egy bizottság sincs fölruházva, önálló vagyonjogi jogkörrel: nem lehet önálló vagyona, hanem csupán kezelheti az egyházkerület vagyonát: költségelőirányzatokat, zárszámadásokat készíthet, javaslatokat tehet a kerület vagyonának kezelésére, hovafordítására nézve. A szabályrendelet-tervezet a belmissziói bizottságot mind a három tekintetben önálló egyházhatósági jelleggel kívánja fölruházni. Önállóan működik s a 7. pont szerint működéséről csupán „jelentést tesz" a kerületi közgyűlésnek, nem pedig javaslatokat terjeszt hozzájárulás végett. Önálló hatósági jogkört kíván magának. A 4. pont utolsó mondata szerint (1. Jegyzőkönyv 40- 1.) „a lelkészi hivatalok és intézeti igazgatóságok a hivatal megkeresésére felelni tartoznak". A fi. pont szerint pedig' az érdekelt világi hatóságokkal „közvetlen" érintkezésbe lép. Végül önálló vagyoni jogkört kíván biztosítani magának. A 6. pont szerint „saját czéljaira adományokat gyűjthet", könyveket, füzeteket és lapokat adhat ki „saját felelősségére", viszont a 2. a) szerint anyagi támogatást is kíván nyújtani. A 7. pont szerint csupán zárószámadísát nyújtja be minden évben „a kerületi számvevőhöz jóváhagyás végeitTehát a költségelőirányzat, benyújtásáról szó sincs. Bizonyára csak elnézésről van itt szó, mert hisz a tervezetet elfogadó belmissziói bizottság tagjai is nagyon jól tudják, hogy a számvevő semmiféle zárószámadást nem hagy jóvá, hanem csupán javasolhatja annak jóváhagyását az állandó számszéknek, az viszont javasolhatja azt a kerületi közgyűlésnek. Ilyen önálló hatáskörrel, ilyen vagyonjogi önállósággal, ilyen hatósági jelleggel nem ruházhat föl az egyházkerület egy bizottságot sem. Még abban az esetben sem teheti ezt meg, ha a püspököt teszik is meg a bizottság elnökévé, a ki mellett külön „ügyvivő elnök" működik. E mellett az egyházalkotmányi kifogás mellett egyéb, kevésbbé súlyos kifogásokat is emelhetünk a tervezettel szemben. Míg az előbbi kifogás tekintetében alig lehet véleménykülönbség közöttünk, az utóbbiak terén már mi is természetesnek tartjuk a fölfogások különböző voltát. Ilyen kifogásunk az. hogy a bizottság olyan munkaköröket is föl kíván ölelni, a melyeket már más testületek tettek program injukká. így rendszeres, belmissziói tanfolyamokat kíván rendezni. Ezek tartását az Orsz. Ref. Lelkészegyesület kezdeményezte és éveken át sikerrel végezte is lelkészeink körében. A háború félbeszakította ebbéli munkáját, de'hisszük, hogy a béke napjainak beköszöntésével ismét folytatni kívánja a nagyfontosságú kurzusokat, Hasonlókép a Kálvin-Szövetség is kezdeményezett mind a lelkészek, mind a világiak számára igen szépen sikerült konferencziákat, melyek egyháztársadalmi életünk különböző ágait felölelő kérdésekkel foglalkoztak és kívánnak foglalkozni a jövőben is. A bizottság oda kíván állani az Orle belmissziói kurzusai és a Kálvin-Szövetség konferencziái mellé harmadik gyanánt. Méltán kérdhetjük, szükség van-e ilyen párhuzamos, hogy ne mondjuk, konkurrens vállalkozásra s nem félő, hogy az erők emez újabb megoszlása nemcsak az erőknek, de az érdeklődésnek is a szétforgácsolására fog vezetni? Nem tanácsosabb-e az ilyen kurzusok, konferencziái/ rendezését a szabad evangéliumi egyesülések számára fönnhagyni, mint valamely hivatalos egyházkerületi bizottság hatáskörébe utalni ? Szerintünk sokkal helyesebben tenné a bielniissziói bizottság, ha az egyházkerületi értekezletek i.igvét venné a kezébe.. Ezekbe már szinte hálni jár a, lélek. »\z örökös pénzgyű jtéssel sikerült ezeket az értekezleteket úgyszólván teljesen elnépteleníteni. Öntsön ezekbe az értekezletekbe lelket, állandóan értékes tartalmat s ezzel mind a saját működése számára megtalálja az egyik legmegfelelőbb keretet, mind valamennyiünket őszinte hálára kötelez. Hasonlóképen nem helyeselhetjük a bizottságnak azt a tervét sem, hogy könyveket, füzeteket és lapokat kíván a saját felelősségére kiadni! Eltekintve attól, hogy semmiféle bizottság sem tehet véleményünk szerint ilyesmit sem a saját felelősségére, sem a saját zsebére, nagyon meggondolandónak tartjuk ennek a vállalkozásnak az anyagi hátterét is. A könyvek, füzetek, lapok kiadásán nemcsak nyerni, de veszíteni is lehet és pedig nemcsak keveset, de, sajnos, sokat is ! Már most ki födözné az esetleges deficziteket? A bizottság tagjai? Aligha. Bizonyára az egyházkerület nyakába szakadna ez is. Ilyen esetleges anyagi megterheltetésektől pedig mindannyiunknak meg kell Óvnunk kerületünket. Hagyjuk tehát meg az ilyen vállalkozásokat is azoknál az egyesületeknél, melyek eddig is — tapasztalatból tudjuk — nem csekély anyagi áldozatok árán vállalkoztak erre!