Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-29 / 30. szám

hogy a gyülekezeti énekeskönyv a templomi énekeskönyvet el fogja homályosítani. Feltéve, hogy tényleg ez az eset állna elő a mit különben kizártnak tartok —, mindenképen jobb, ha az egyház két énekgyüjteménye verseng egymással, mintha a/, egyház énekeit egy nem egyházi énekgyűjtemény túlhaladná. Különben is a templomi énekeskönyv forrásnak fogja használni a gyülekezeti gyűjteményt, a legszebb darabokat válogatja ki belőle s így feltétlenül biztosítja magának az első helyet. —- Mindent figyelemmel kísérni, irányítani a permanens énekügyi bizottság feladata volna. A permanens énekügyi bizottság forszírozná a zsoltárok új fordítását és uj költői formáját a régi dallamra, vagy, a hol szükséges, eredeti új magyar dallamokra. Az igazán sikerült, tökéletesnek mondható zsoltárfordításokat azután először a gyülekezeti énekeskönyvben adná ki és terjesztené az egyház egyeteme elé s csak ha már általánosan ismertek lettek, akkor vinné a zsinat elé, a templomi énekesbe, a régi szöveg helyébe való felvétel végett. így a zsoltárok állandó, rázkódtatás nélküli reneszánsza is mindenkorra biztosítva volna. Még egy ellenvetéssel kell számolnunk : a gyülekezeti énekeskönyv előállítása új kiadást jelentene az amúgy is szűk pénztárból. Azt hiszem, hogy ennek épen az ellenkezője igaz: új jövedelmi forrás lenne az egyház számára. A kik közelről nézik a dolgokat, látják, hogy a mi népünk mennyire éhezik új vallásos énekek után. A Hozsannát valósággal elkapkodják az iratterjesztésemből, a hányszor csak friss példányokhoz tudok jutni. A gyülekezeti énekgyűjtemény szedését lehetőleg meg kellene venni örök áron, hogy az újabb kiadások minimális költségbe kerüljenek. Egy kis befektetés, alig több, mint a próbaénekeskönyvek nyomatási költsége és az egyház jövedelmező tőkét teremtett a maga számára. Íme, ezen a módon és egyedül ezen a módon lehetséges az éneskönyv igazi, állandó, a mai idők és az eljövendő idők igényének megfelelő revíziója. Szükséges hozzá: egyetemes énekeskönyv, mely, ha tökéletlen is még, de általánosan elfogadott alapja a későbbi munkának, gazdag, modern gyülekezeti énekeskönyv és permanens, munkás énekügyi bizottság. Ezen három kontingens öszszemunkálása egész gyülekezeti ének ügyünk megifjodását eredményezné és az új ének Isten segítségével új élet jele volna. Ifj. Benkö István. A MI ÜGYÜNK. Lapunk olvasóihoz. Az elmúlt hét folyamán kellemetlen meglepetésben volt részünk. Levelet kaptunk a Hornyánszky-czégtől, melyben tudatja velünk, hogy a munkások alapfizetésének javítása (60%), drágasági pótlékaiknak nagymérvű felemelése (i50ü

/o)7

a

z

anyagok (festék, szén stb.) „lehetetlen mértékben" való emelkedése folytán lapunk nyomatási költségeit újból 120a

/o*kal, az expediczió költségeit 60°/<rkal kénytelen felemelni! Szükséges-e mondanunk, hogy milyen válságos helyzetbe juttatja ez a „lehetetlen mértékű" áremelés lapunkat, a melynek előfizetési ára nem változott?! A míg lehet, kitartunk! Egyelőre most, a mi nagyon nehezünkre esik, a lap terjedelmét kell már a kővetkező számtól kezdve redukálnunk, úgy hogy az eddigi 1ív helyett 1 ív terjedelemben jelen meg. így most azután még inkább figyelembe kell vennünk a „kevésben sokat" jelszót és kérjük lapunk munkatársait és tudósítóit, hogy lapunk korlátolt terjedelmére való tekintettel írják czikkeiket. A horribilis áremelésre való tekintettel csak azoknak küldhetjük lapunkat, a kik vele szemben fizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tesznek. Újból azzal a kéréssel fordulunk tehát lapunk olvasóihoz, mindazokhoz, a kiknek czímére lapunk jár, hogy a már megküldött utalványokra az 1917. év végéig járó díjakat legkésőbb augusztus 15-ig beküldjék. Az előfizetési díjakat a nagy áremelés daczára sem emeltük, de abban a reményben vagyunk, hogy lapunk olvasói és ügyünk barátai közül sokan támogatnak bennünket adományaikkal, előfizetési díjaik önkéntes emelesével, hogy így 75 évvel ezelőtt alapított lapunk a nehéz, válságos helyzetben is fennmaradhasson. „Megfelelő alaptöke hiányában ..." A Dunántúli Prot. Lapból olvassuk a tatai ref. lelkészértekezletről szóló tudósításnak e minket közelebbről érdeklő részét: „Az egyházi hivatalnokok betegsegélgzö intézményének tervezete tárgyában úgy határoztunk, hogy bár nagyon üdvösnek tartjuk is a dr. Kováts István által készített tervezetet, de a mostani nehéz viszonyok közt sem az egyházak, sem azok hivatalnokai e czímen újabb terhekkel megróhatok nem lévén: megfelelő kész alaptöke létesítéséig azt kivihetetlennek tartjuk." Nem teszünk kifogást e hitünk szerint is jóakaratban fogant határozat ellen, sőt annyival inkább megnyugszunk benne, mert hozzá kellett szoknunk: meghatottság nélkül menni el ama sokszor látott szomorú jelenet mellett, a mikor közszükségleti intézmények kriptájára ráteszik a „Nem volt rá pénzünk" felírású fedőlapot, A magunk ellenvetése helyett ideiktatunk egy hozzánk érkezett levelet, a mely e tárgyban nem egyetlen: „. . . Olvasva egyházi lapunkban .,50 korona egy napra" cz. kis közleményt, önkénytelenül veszem a tollat, megírni a magam nem mindennapi esetét: kis fiam orrában kis daganat támadt, mit egy nem ' épen híres pécsi orvos vett kezelés alá s mindjárt az első kezelésen meg is operált. Alig 10 perczig tartott a műtét s nem kevesebbet, mint 200 — azaz kettő-száz koronát kért s fizettetett azonnal velem. A rossz összeköttetés melletti utazás, a rém drága fuvar, szállodai költség megint 100 koronánál többe került. Két ilyen uzsorás kiadás telik-ó egy szegény kongruás pap fizetéséből ? Oh bizony sokan kévdezzük aggódva: „egyházhivatalnokok betegsegélyzője" — mikor jössz már el hozzánk s hol késel az éji homályban ? . . ." így beszél a levél. A mi szerepünk csak a jóakaratú közvetítés: összetalálkoztatni a segítségért jajgató életet azokkal, a kiké a döntés joga. Intézzék el egymással a maguk dolgát, F. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IX. ker., Rádayutcza 28. szám).