Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

teíett összegnek mielőbbi szíves beküldését, hogy terhes nyomdai kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. A Kálvin-Szövetség tagjai sorába újabban beléptek alapító-tagnak: Bánffy György gróf, v. b. t, t., Gerenday Béla szobrász, síremlékgyáros, Harsányi Frigyes mérnök, Visolyi Ákos földbirtokos, Wanner Antal építész 150—150 K tagdíjjal. Rendes tagnak beléptek: Szentgyörgyi Lajos honvédelmi miniszteri tanácsos és Sziillö Árpádné. A Kálvin-Szövetség- fasori biblia-köre a mult csütörtökön igen jól sikerült kirándulást rendezett a budai hegyek közé. A résztvevők bizalmas és vonzó testvéri együttlétben töltötték el a napot, a mi egészen természetes azok között, a kik egy közös forráshoz járnak a lélek italáért. A megbeszélések főtárgya a jövő év program inja volt. IRODALOM. f Mikulik József: -t gömöri ág. h. ev. esperesség története 1520—1740. Sajtó alá rendezte Kovács Sándor. A „Magyar prot. tört. emlékek" II. kötete. Pozsony (Wigand), 1917. Ara 5 K. A bold. eml. szerzőnek (f 1886) sikerült arczképével is ellátott és díszesen kiállított műve az eperjesi kollégium tulajdonát képező eredeti kéziratból való és körülbelül felében Frenyó Lajos főgimn. tanár simításaival az Ev. Egyház és Iskola és Lapunk hasábjain s teljes egészében a Theol. Szaklap utóbbi évfolyamaiban látott napvilágot s így utóbbinak egyszerű lenyomata. Boldogult nagybátyámnak kétségtelenül legsikerültebb történeti műve, a melyből nagy történetírói hivatottsága, erős művelődéstörténeti érzéke és ritka türelmes szabadelvű álláspontja tűnik ki. Legismertebb műve az 1885-ben kiadott „Magyar kisvárosi élet 1526—1715" cz. műve, mely a hazai történetírók figyelmét is fölhívta a sajnos, oly korán elhunyt jeles szerzőre. Kovács Sándor pozsonyi tanártársunk jó dolgot végzett, a midőn a művet a szerző vonzó életrajzával és irodalmi munkásságának eléggé pontos jegyzékével látta el. Többi kéziratos műveit a rozsnyói múzeum és szülővárosának: Dobsinának városi levéltára őrzi. Hálásak lehetünk Kovácsnak a jelen mű közzétételéért, a melynek tiszta jövedelmét a szerző Dobsinán lakó özvegyének, a nagyhírű Páckh Mihály unokájának ajánlotta fel. Kiadó „a munkát az eredeti kézirat szerint adja minden átdolgozás és kihagyás nélkül". Az kár volt, mert ma már tárgyilag ós szerkezetileg is simítást igényelt volna, a mi csak előnyére szolgált volna a jeles műnek. Vele együtt mi is reméljük, hogy „akad Gömörben az értékes műnek folytatója". Tudtunkkal a nemrég elhunyt Hazslinszky Rezső rozsnyói ev. főgimn. törtenettanár foglalkozott vele. Annak kéziratát kellene a gömöri esperességnek, mely a jelzett időszakban oly nagy szerepet játszott, kutatnia ós hozzá értő írónak kiadnia. Mi nem értünk hozzá. „Hisz Gömör jelentősége nagyobb egy esperességnél;. önálló élete volt s II. Rákóczi Ferenoz koráig közelebbről a dobsinai koaliczióig szinte külön szuperintendenczia súlyával és tekintélyével bírt." A mű egy hosszabb „művelődéstörténeti korrajz" után ismerteti az ev. egyház meghonosítását, majd fraternítássá szervezkedését, aztán hanyatlását és virágkorát s végül az üldözés és újbóli megalakulás korát és küzdelmét Grömörben kilencz fejezetben, hogy aztán egy „visszapillantás"-ban összefoglalja meggyőző fejtegetéseinek eredményét. Reméljük, hogy nagy kelendősége lesz a szép műnek a gömöri esperességben és várva várjuk és kérjük Terray Gy. esperes révén folytatását Melegen ajánljuk gömöri ev. lelkésztársaink szíves támogatásába. Dr. Szlávik Mátyás. Előfizetési felhívás „Der Anfstand lloeskajs und der Wiener Friede" czím alatt pár nap multán jelenik meg egy 187a éves német munkám. A könyv a reformáczió jubileumi ünnepére készült, de több esztendő kutatásait foglalja magában részben levéltári, fel nem használt adatok alapján. Bárha czélja első nagy vallásszabadsági törvényünk létrejövetelét külföldön is ismeretessé tenni, számít ezek szerint szakkörök és érdeklődők figyelmére. Van benne 20 kép is. A tartalom előzetesen tájékoztat a XVI. századi magyar reformáczióról. I. főrész szól a felkelést megelőző ellenreformáczióról és pedig: a katholiczizmus reorganizácziójáról Magyarországon, a jezsuita politika győzelméről Erdélyben s végre az 1603—4. évi vallásreformáczióról. A II. főrész magát a felkelést tárgyalja és pedig: Bocskay felkelését a lelkiismereti szabadság érdekében, az 1605 telén történt eseményeket, a felkelés diadalát, első békekísérleteket és ellentörekvéseket. A III. főrész a béketárgyalások és pedig: a korponai országgyűlés, az első bécsi tárgyalások, az első kiegyezés az udvarnál és Bocskay előtt, kassai országgyűlés. IV. főrész a bécsi béke. Szól az 1906 június 23-iki kiegyezésről, annak további sorsáról, Prágában, Bocskaynál és a szeptemberi konferenczián Bécsben, Bocskay utolsó deczeniberi országgyűléséről, végre Bocskay haláláról és a bécsi béke történelmi méltatásáról. A függelék a hajdúk történetével ismertet meg röviden. Előzetes megrendelésre 10 K-ért bárkinek megküldöm. Bolti ára valamivel magasabb lesz. Debreczen, 1917 július. Dr. Lencz Géza egyetemi tanár. A véleménymondáshoz való természetes jogunkat senki nem vonhatja kétségbe, különösen, ha testvéri jóakarat vezet. A Vasárnap czímű képes heti néplapot, a melynek legutóbbi száma előttünk fekszik, bölcs és modern szándék teremtette abból a czélból, hogy a kálvinista népöntudatot vasárnap délutáni szendergéséből fölébressze. Miután lelkesen azonosítjuk magunkat e szándékkal, épen ezért nem tartjuk helyesnek, hogy kevés tér jut benne annak a törekvésnek, a mely a népet közelebb vezetné az anyaszentegyház mai életműködésének, harczának, egzisztencziális problémáinak ismeretéhez. A háború, a kül- és belpolitika fölött szemlélődő heti krónikája csak abban az esetben volna jogosult, ha a kálvinista-keresztyén fölfogás nézőpontja szerint állítaná be az eseményeket; ezt, így, a hogy most van, a mienkkel ellentétes czélt szolgáló lapokból is olvassa a nép. Másfelől örömmel állapítjuk meg, hogy pl. „A zsugori harangja" czímű elbeszélésnek utat kellett találnia a nép szívéhez, mert a keresztyén pedagógia öntudata lüktet szavai mögött. F. Az Út legújabb számában a „Csendes óra" a lelkipásztor teherhordozásáról elmélkedik s arra a megállapításra jut, hogy „a lelkipásztorok terhét csak a lelki-