Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-15 / 28. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. S?'rkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN, Társszerkesztő : Kováts István dr. Helső munkatársak : , Marjay Károly, Muráközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre • 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K. negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A keresztyén „aszketizmus". V. T. — Vezérczikk: Miből rendezhetnők a lelkészek javadalmát? K. — Második czikk: A biblia a főrendiházban. II. Fiers Elek. — Belföld: Egyesüljünk!... Dr. Kerékgyártó Elek. — Megjegyzések. 0 — Külföld. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A keresztyén „aszketizinus". Máté 16.24-26. Egy 'multkorában megjelent s már e lap hasábjain is letárgyalt röpirat megtámadott bizonyos keresztyén mozgalmat — többek közt — az aszketizmusa miatt. Hogy abban a mozgalomban van-e ilyen vonás, erről nem akarok ítéletet mondani. Arra a mélyebb kérdésre szeretném egy pillanatra rávetni az Ige fényszóróját: igazán ellentétben van-e az aszketiznms a Krisztus szellemével, vagy nem? Ezt, azt hiszem, nagy felületesség volna a kánai mennyegző példájával eldönteni, elfeledkezve a megkísértetés pusztájáról, a G-ecsemánéróI, meg a Golgotáról, szóval a Jézust nemcsak úgy véletlenül utóiért, hanem az általa elvállalt szenvedésekről. Egy alapos, minden mozzanatot figyelembe vevő evangélium-tanulmányra lenne itt szükség. Tér és idő hiányában azonban engedtessék meg nekem, hogy e nagy kérdésre nézve csak a fölülírt pár bibliai vers alapján állítsak föl két egyszerű tételt. Azzal az előrelátott ellenvetéssel szemben, hogy ez épen olyan föliiletesség lesz, mint egyoldalúan a kánai mennyegzőre hivatkozni, csak azt jegyzem meg, hogy az én impresszióm sz sek a versek gyönyörűé]! konczentrálva adják a Jézusnak az „aszketiznms"-ra vonatkozó, másutt Btével, szavaival kifejezett tanítását. 1. Ha az aszketizmusí ént magunkra vett szenvedést, lemondást értünk ődig alapjában véve mi egyebet érthetnénk?— akk< az a Jézus tanításától nein idegen. Semmiféle exegeziss 1 ki nem rostálhatjuk textusunkból azokat a kemény, darabos, félreérthetlen felszólításokat, a melyek a magunk tetszésének, akaratának, „életének" a föláldozására vonatkoznak. Tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét (a gyalázat és fájdalom jelképe!), a ki elveszti az ő életét én érettem ... Nem hunyhatunk szemet az előtt sem, hogy Jézus e világot minden kincsével együtt csak relatív értékűnek tartja. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is ? 2. De a Jézus aszkétizmusa bölcs, észszerű aszketizmus. S ezt nem úgy értem, a hogy általában értik. Mert a közfelfogás ilyenféleképen okoskodik: persze, hogy jó a lemondás, önmegtartóztatás, bölcsen, mértékkel. Ne markolj sokat, hogy annál többet szoríthass. Szomjazzál egy kicsit, hogy annál jobb ízűt ihassál utána. A ki Jézus működését úgy értelmezi, hogy ő a túlzott aszketiznmssal, mondjuk a keresztelő Jánoséval szemben, a „bölcs mérsékletet", az olyan Horatius-féle aurea mediocritas-t képviseli, az teljesen helytelen szempontból nézi a dolgot. Jézus egészen belevetette magát a sok, mérhetetlen szenvedéssel járó küzdelembe s ha nem viselt is teveszőrcsuhát, ki merné mondani, hogy a magára vett terhekben elmaradt előfutárja mögött? Jézus bölcsesége abban állt, hogy ő a szenvedést sohse tekintette czélnak, de sohse riadt vissza tőle, ha egy magasabb czél úgy kívánta. A szenvedés rossz, de van, a mi még rosszabb : vétkezni vagy mennyei czélunktól elmaradni... S ha választani kell, lehet-e kétséges, mit választ az igazán bölcs ? íme. Jézus egy szóval se dicsőíti az önmegtagadást s a kereszthordozást, hanem úgy állítja ezeket tanítványai elé, mint súlyos árat, melyet meg kell fizetni annak, — a ki 0 utána akar menni! Itt a nagy czél, ezen van a hangsúly! A kit ez a nagy czél: követni Jézusnak a mennyei dicsőségbe vezető pályáját — meg nem ragad, az ám élje a maga önző, kereszttől irtóz ') életet, Jézusnak nincs szava ellene. Eletének odaadását csak attól kívánja, a ki epedve vágyik arra, hogy megtalálja életének igazi hivatását, rendeltetését, megtalálja önmagát. A kinek elég az, hogy a bölcsőtől a sírig a mindennapi élet öröme-gondja ki- s beszűrődjék a lelkén s hogy végre se tudjon feleletet adni a kérdésre: miért éltem ? Adakozzunk a református sajtóalapra