Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-08 / 27. szám

csupán forradalmi kritikai szellemet kapnak az életre útravalóul? Mi lesz az "egyén üdvösségével, halhatatlanságra hívott lelkek fejlődésével, ha ez a tömegnevelés leszoktatja őket a keresztyén önvizsgálatról s penitencziatartásről, sőt beleülteti őket a világkritika kényelmes páholyába, hogy ott ne jusson eszébe az egyénnek az önnevelés kötelessége s joggal felejtse a maga belső hitványságát. Ne csodálkozzunk rajta, ha ebben a szellemi légkörben nevelődött ember a keresztyénséget végleg néhány jó öreg népiskolai katekizmussal azonosítja s egész létjogát csak abban látja, hogy a ravatalok mellett „magasröptű" beszédeket mondjon. Bizalomteljes testvéri szóval fordulunk a kálvinistakeresztyénség szellemi arisztokrácziájához, azokhoz is, a kik az ország legelőkelőbb tanácsában élénken éljeneztek egy nemes érzelmeket, hitet, bibliás erkölcsöt sürgető keresztyén gondolatnak, azokhoz is, a kiknek szellemi előkelősége más tereken ragyog: tegyék lehetővé hogy sajtót teremtsünk, a mely sorompóba száll régi és halhatatlan értékeli védelmében, a mely mindennap belezúgja a világba a kálvinista-keresztyénség örök-ifjú és örökké modern mondanivalóját, a mely be fog világítani azokba a titkos laboratoriumokba, a hol a jövő szerencsétlen emberének lelki táplálékát kotyvasztják. Sajtót, a mely ne politizáljon, de a jövő társadalom és világfölfogás szülőágya mellett döntő súllyal asszisztáljon. Hova fordulnánk e kéréssel, ha nem Önökhöz, legjobbjainkhoz, legyenek bár akármelyik politikai módszer hívei! Hittestvéreink három milliós táborához nem fordulhatunk, mert nagy tömegeinknek már csak akkor lesz módunk megmagyarázni ezeknek a létfeltételeknek halálos szükségességét, a mikor már kezünkben lesznek a sürgetett eszközök. Már a köztudat belenyugodott abba a megállapításba, hogy az egyházban a haladottabb kultúra elszáradt s a mai értelemben vett műveltség kihalt; s miután a kálvinizmus szellemi birodalmának leghivatottabb képviselői is — orgánumok híján — az ismeretlenség homályában kénytelenek várni egy boldog virradatot, csak a műhelyeinkhez legközelebb állók tudják, hogy papjaink és tanáraink sorából tekintélyes gárdát lehetne válogatni, a kik európai műveltség, látókör, magas intelligenczia és hivatott toll tekintetében akárkivel kiállanak a porondra, Archimedes az ismeretlen űrben keresett egy szilárd pontot, a melybe fogódzva kimozdítja sarkaiból a világot. Új Archimedesek már megtalálták ezt a pontot, csak redakcziókat és rotácziós gépeket kell rárakni. De ennek a pontnak fundamentuma: pénz . . . A Kálvin-Szövetség szorgosan toborozza és tömöríti a maga táborát a jövő feladataira s nem újság már, hogy egy országos jelentőségű nyomda-részvénytársaság alapítását tervezi, egyelőre egy folyóirat és néplap megindításával. Rövidesen elválik, és pedig a részvényjegyzésekből válik el: mit ér a kálvinista-keresztyén társadalom szemében a tulajdon világnézete? Tesz-e annak érdekében többet is annál, mint a mit az ország előkelő tanácsában tett, h hol tudniillik élénken éljenzett. Fiers Elek. BELFÖLD. Helyreigazítás. E lap multheti számában, e helyen megjelent és engem egyéni reputácziómban is súlyosan érintő „A kecskeméti -egyházmegyei értekezlet" czíniű czikkre, a következő helyreigazító megjegyzéseket teszem. En röviden a következőképen ismertettem a tényállást a f. évi június 21-én Szolnokon megtartott kecskeméti e. m. értekezleten : „Az egyházkor, tavaszi közgyűlése alkalmával a püspöki titkár szobájában, a titkár, Sógor Endre, valamint Nagy Ferencz nagyt. urak jelenlétében (még mások is voltak ott, de sajnos, már nem emlékezem rájuk határozottan) szóba került a főiskolák zsinati képviselete; megjegyzem, bár erre nagy súlyt nem helyezek, csak az igazság kedvéért említeni fel, hogy nem én hoztam szóba. Nagy Ferencz esperes úr azon a véleményen volt, hogy természetesen az az intézet nyerhet rendes képviseletet a három közül, a melyik sorrend szerint következik. Pontosan senki sem tudta a jelenvoltak közül, hogy a három első zsinaton az intézetek közül melyek s minő sorban nyertek már képviseletet. Tanácsukra lementem a Ráday-könyvtárba, a hol Hamar I. kolléga úrral a jegyzőkönyvekből megállapítottuk a következő sorrendet: az első zsinaton a theologia, a második zsinaton a theologia, a harmadik zsinaton a ref. tanítóképzőnek volt rendes zsinati képviselője. Közöltem természetesen Hamar kolléga úrral a titkár szobájában folyt megbeszélésünket, a mit a könyvtár másik szobájából a theologiai igazgató úr is hallott és megkértem Hamar kollégát, hogy a jegyzőkönyvekből kiderített és most említett tényállás igazolása czéljából szíveskedjék velem felfáradni a titkári szobába. 0 feljött s jelenlétében s tanúsítása mellett jelentettem ki, hogy milyen eredménnyel jártam a Ráday-könyvtárban. Határozottan emlékezem, hogy a fen, tebb említett urak még ekkor is ott tartózkodtak. Ekkor a titkár úrral együtt fölkerestem Püspök urat s bejelentettük neki, hogy a jogakadémia a soros-Sem többet, sem kevesebbet nem mondtam, mert az eddig elmondottak után egészen természetesnek találtam, hogy a jogakadémiai képviselethez többé szó sem férhet, annyival is inkább, mert hiszen a theol. tanári karból az igazgató s még egy tanár, hallva és tudva a történteket, szó nélkül hagyták, hogy jelentést tegyünk a titkárral Püspök úrnak, tehát hagyták, hogy folyjanak az események a maguk útján. Mielőtt még tovább mennék az események és az e. m. értekezleten előadottak felsorolásában, a titkári szobában történtekhez fűzök még valamit, azt .nevezete-