Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-10 / 23. szám

lezze a törvényhatóságokat, hogy egy kizárólagos r. kath. ünnepen, az Űrnapján, magukat a templomi istentiszteleten képviseltessék. Azonnal mentem az alispánhoz, előkértem a rendeletet, mely szóról szóra úgy szól, mint azt e lap 21-ik számában K. közölte volt. Tehát disztingváljunk! A belügyminisztérium nem szól új nemzeti ünnepekről, nem rendeli el, hogy azokon a hatóságok magukat képviseltessék, csak azt tudatja, hogy mely napokon fognak (a r. kath. templomokban) ünnepélyes istentiszteletek tartatni. Természetes, hogy e miniszteri tájékozás czélja az, hogy a hatóságok tudják, mely napokon vannak ú. n. hivatalos istentiszteletek, melyeken képviseltetik magukat, ha akarják, de kötelezésről, ismétlem, nincsen szó a miniszteri rendeletben. így a sérelem kisebb, mintha kötelezettségről lenne szó, de mégis meg van, mert a királyi felségeknek felekezeti különbség nélkül mindnyájunk által tiszteletben tartott emléknapjai s az országos törvény által dekretált nemzeti ünnep (ápr. 11) közé besoroz egy félig és egy egészen r. kath. ünnepnapot: Szent István napját és az Űrnapját. Szent István napjának egész története van már nálunk, e lap régebbi (1893 -94) évfolyamai bőségesen foglalkoznak vele; tény, hogy hosszas erőlködés és próbálkozás után sikérült a r. katholiczizmusnak Szent István napját, az ipari munka vasárnapi szünetéről szóló 189 L: XIV. törvényczikkben, nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Protestáns világi férfiaink nagy többsége aztán, bizonyos mentális rezerváczióval, hogy t. i. ők nem a r. kath. egyház szentjét, hanem az első koronás királyt tisztelik és ünneplik I. István királyban, megbékéltek ezzel az ünnepnappal, tehát mi se foglalkozzunk most tovább vele. Ha az a református főispán vagy luteránus alispán felölt! fényes díszruháját és a vármegye küldöttségének élén megjelenik a Szent Istvánnapi misén, bizonyára azt hiszi, hogy most hazafias ünnepen hazafiúi kötelességet teljesít; de — valljuk meg — arról is bizonyságot tesz, hogy igazi protestáns öntudat dolgában gazdagnak éppen nem mondható. Más dolog azonban az Űrnapja. Ez egy kizárólagos római katholikus ünnep, a transsubstantiatio dogmájának ünnepe, a Krisztus testévé átlényegült "ostya imádáeára (festum corporis Christi), melyhez a protestánsoknak, unitáriusoknak, görögkeletieknek és zsidóknak éppen semmi közük. A r. kath. egyház legnagyobb, tüntető pompájú, sőt azt mondhatom: velünk protestánsokkal szemben egyenesen aggresszív ünnepe ez, melyet már a legtudósabb jezsuita sem képes nemzetiszínű zománcczal bevonni! A tridenti zsinat (sessio 13. c 5. de SS. Euch. az Űrnapjáról ezeket mondja: „Deciarat s. synodus, pie et religiose admodum in Dei ecclesiam indűctum fuisse morém, ut singulis annis peculiari quodam et festő die praecelsum hoc sacramentum singulari veneratione ac solemnitate celebraretur, utque in processionibus reverenter et honorifice illud per viaset loca publica circumferretur... Atque sic quidem oportuit victricem veritatem de mendacio et haeresi triumphum agere, ut ejus adversarii in conspectu tanti splendoris et in tanta universae ecclesiae laetitia, vei debitilati et fracti tabescant, vei pudore aífecti et confusi aliquando resipiscaiit." Az Űrnapja tehát, különösen pedig a katonazenével, díszlövésekkel stb. ékesített ragyogó úrnapi körmenet „a hazugságon és eretnekségen győzedelmes igazság diadalmenete, oly czélból, hogy annak (t. i az igazságnak) ellenzői ily nagy pompa láttára és az egyetemes egyház ilyén nagy örömünnepén, vagy elcsüggedve és megtörve semmivé legyenek, vagy szegyenletükben és megdöbbenésükben valaha eszükre térjenek! De, eltekintve ettől, az Űrnapja a r. kath. egyház és vallás nálunk ma is kétségtelenül meglevő uralkodó voltának valóságos kinyomata és mutatója. Nézzük csak a mostani „országos" úrnapi ünnepélyességek program mját: „ Országos körmenet Űrnapján. Az országos úrnapi körmenetet ez idén Csernoch János dr. bíboros herczegprimás vezeti. A körmenet rendje a következő : A körmenetben résztvevő hivatalos személyek reggel 8 órakor a budavári koronázó főtemplomban jelennek meg, a hol Magyarország bíboros herczegprímása ünnepi nagymisét mond, melynek végén az oltáriszentséget a főoltáron elhelyezik s az előírt imákat elmondják. Ezek után elindul a körmenet a következő sorrendben: Legelői mennek a vallásos társulatok, egyesületek és intézmények. Ezeket követik tanáraik vezetésével a különféle iskolák növendékei, a fővárosban lévő szerzetesrendek tagjai, a kerületi plébániák, kik egyházi zászlóik alatt vonulnak fel. Az oltáriszen'tséget vivő bíboros herczegprimás előtt megy a papi asszfeztenczia, melyet még a kirendelt cs. és kir. katonai díszszázad és zenekar előz meg. A baldachin mellett mennek az egyetem Rektor Magnifikusza és dékánjai, a székesfőváros polgármestere ós tanácsosai. Két oldalt, e menetrészt befoglalólag, a magyar királyi koronaőrség alabárdos tagjai haladnak. Közvetlenül az oltáriszentséget vivő biboros herczegprimás után megy az udvar és annak kísérete, majd a kormány tagjai : a miniszterelnök és a miniszterek, az ország föméltóságai, zászlósurak, a főrendiház és képviselőház elnökei és alelnökei, a m. kir. Curia és a felsőbb bíróságok elnökségei, a belső titkos tanácsosok, a tábornoki kar és törzstisztek, a hatóságok képviselői. A menetet bezárja a kivezényelt cs. ós kir. díszszázad. A körmenet a koronázó főtemplomból a Szentháromság-utczán, az Úri-utczán, a Dísz-téren és a Tárnok-utczán áthaladva tér vissza a templomba. Ezen az úton a világ négy tája felé felállított négy oltárnál az oltáriszentséggel a bíboros herczegprimás áldást ad. Az első oltár a budai régi városháznál. a második az Úri-utczában, a harmadik a Tárnokutczában és a negyedik a Szentháromság-szobornál lesz. Úgy a fővárosi, mint a vidéki bejelentések legkésőbb június 2-ig történhetnek meg az Országos Katolikus