Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-03 / 22. szám

Élet van bennünk. Sohasem vagyunk ugyanazok, tegnap vagy jobbak vagy rosszabbak voltunk mint ma; folyton növekedünk vagy hervadunk. Es ha növünk, mindig szebb, diadalmasabb magasságokba érhetünk. Mindig több lehet bennünk a jóság, több a hit, több a békesség, több a részvét, több az örökkévalóság és felérünk a megfeszített Jézus magasságáig. De élő kövelc vagyunk! A kő a szilárdság, a földi örökkévalóság. Mellette erdők pusztulnak el, az élet elömlik és újra éled, de a szikla, mint egy mozdulatlan komor arcz belebámul a századokba, melyek tovasuhannak mellette. Nemcsak elomló falevelek vagyunk, nemcsak elégő fűszálak, — kősziklák vagyunk, erősek és ha az élet ostromol bennünket, mint a tenger a sziklát, mint a futó patak a kavicsot: el nem mozdít, csak mindig fényesebbé, tisztábbá tesz. Az élet formája mindig elomló, puha, hervadó, liliom vagy emberi test... mind csak egy pár futó évre elég, hogy az élet drága gyöngyeit magába zárja. A krisztusi élet formája a lcöszilda! A keresztyén ember szilárd, biztos, állandó! Nap süt vagy vihar zúg; szellő kéz simogatja vagy orkán üt rá villámostorával, neki mindegy ... Pompéjiben, mikor a lávahamut eltakarították, ezer évek múlva egy katona holttestére akadtak, a ki mereven, feszesen ott állt a ház előtt, a hová állították. Mindenki futott akkor, a testek rémült vak futás közben merevedtek meg, a mint az izzó láva belepte őket, A katona nyugodtan, feszesen állt a helyén ... Ezé?o kő volt... Előképe a keresztyén embernek. A keresztyén ember ott áll, azon a helyen, a hová Isten rendelte őt. Körülötte emberek, rémült lelkek mentik a boldogságuk romjait, futnak a tűzesőben. 0 áll, élő kő szobra a kötelességnek, a hitnek, a keresztyén lélek diadalmas erejének és a századok romjai között is áll szilárdan, biztosan, mint a hogy Jézus keresztje áll diadalmasan a multak hiú elomlott. semmivé lett emlékei között. Muraközy Gyula. AZ ORSZÁGOS HADIGONDOZÓ TANÁCS FELHÍVÁSA. A királyné fővédnöksége alatt alakult „Országos Hadigondozó Tanács", a melynek főgondnokunk is egyik elnöke, a hadirokkantakról, özvegyekről és árvákról való tervszerű nagy gondozás érdekében kibocsátott felhívását egyházkerületünknek is megküldte. Legutóbbi közgyűlésünk Vargha Nagy István egyházkerületi tanácsbirónak és a patronázs-ügy lelkes vezető munkásának előadásában tárgyalta és elhatározta, hogy a felhívás lapunkban egész terjedelmében megjelenjen, valamint azt is, hogy a felhívást kiadja az espereseknek azzal a kéréssel, hogy a sikeres megoldás érdekében elnöktársaikkal karöltve, minden lehetőt elkövessenek arra nézve, hogy a hadigondozói tiszt elvállalásában ne csak a lelkészi és tanítói kart, hanem hitbuzgó híveinket is megnyerjék és gondoskodjanak arról is, hogy az egyházmegyei közgyűlések alkalmából a patronázs-kérdés szakszerű előadásában nyerjen ismertetést .és a történt intézkedéseket az egyházkerületi elnökségnek bejelentsék. A felhívás a következő: Zita királyné 0 császári és királyi Felségének a hadigondozás iránt tanúsított különös érdeklődése gyönyörűen hozta kifejezésre, hogy a magyar nemzet egyik legszebb kötelessége, hogy a háború legfőbb károsultjairól, a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról gondoskodjék. Ennek a gondoskodásnak két főága van. Az egyik az, hogy az állam 'olyan anyagi ellátásban részesítse a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, a mely a legszerényebben vett létminimumot biztosítja mindenkinek, továbbá, hogy az állam és a közjótókonvság egészségügyi, tanügyi és gazdasági intézményeket létesítsen boldogulásuk elősegítésére. A gondoskodás másik főága pedig az a patronázsszerű tevékenység, a melylyel a magyar nemzetnek szellemileg és anyagilag magasabban álló tagjai állandó egyéni munkával, tettel és tanáccsal odaállnak minden egyes hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva mellé. A törvényhozás a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátását ideiglenes segélyek nyújtásával 1915-ben már javította és a kormány az ideiglenes segély emelése iránt legközelebb újabb javaslatot terjeszt az országgyűlés elé. A hadigondozás terén szükséges intézmények közül pedig maga az állam elsősorban azokat szervezte, melyeknek munkájukat túlnyomókig még a háború folyamán el kell végezniök. A rn. kár. Rokkantügyi Hivatal a sérülések és a belső betegségek következtében a megrokkanás veszedelmének kitett katonák számára utókezelő gyógyintézeteket és különleges kórházakat létesített, melyekből igen számosan visszatértek a katonai szolgálatba, még számosabban pedig legalább polgári keresetképességüket nyerték vissza. A Rokkantügyi Hivatal továbbá gondoskodott az amputáltaknak művégtaggal való ellátásáról, valamint a korábbi keresetüket folytatni nem tudó rokkantak gyakorlati oktatásáról. Ezekben a nagy állami intézetekben több mint 18,000 ágy áll rendelkezésre és a művégtag-műhelyek eddig 13,650 protézist és más ortopédiai segédeszközt állítottak elő. Minthogy ezeknek a tovább már alig fejleszthető intézményeknek fenntartása az évi 30.000,000 K-t meghaladja, azért természetes, hogy ezt az óriási anyagi megterheléssel járó munkát magának az államnak kellett végeznie. Anyagi ellátás nyújtásával, valamint a gyógyító, tanító és művégtaggal ellátó akczióval azonban a rokkantügyet korántsem oldottuk meg és az intézmények egész sorára van még szükség, hogy a hadirokkantakról,. a hadiözvegyekről és hadiárvákról méltóképen gondoskodjunk. Ezen a téren azonban az államnak, a hadigondozás ellátására létesített külön államszervnek, az Országos Hadigondozó Hivatalnak, melybe a Rokkantügyi Hivatal beleolvadt, főleg csak az irányítás, felügyelet és