Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-21 / 3. szám

PROTESTÁNS ! il '.'ÍSLiSH* ÖÜEE53ÍS EGYHÁZI esISKOLAI LA1 Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal • IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak ' Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. -4—t Előfizetési ára : Egész évre' 18 kor., félévre: 9 koroi] negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 k<j Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 Az Élet Körevéből. Mi az eredmény? Gal. 4.9—11. v. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Mi az eredmény? m. k. — Vezérezikk: Szövetségünk munkája. Bernát István dr. $iíp£i megnyitó beszéde. — Második czikk: Kálvin-téri építkezésünk. Dr. Iíiss Károly. — Tárcza: Farkas JÖzsef emlékezete. XVIII. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: A ságvári ünnepély, y. — A mi ügyünk. — Irodalom, Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. I o istentagadók, sőt itt-ott czégéres bűnökben szenvedők, a vezető állásokat foglalják el az Isten anyaszentegyházában a gyülekezet tagjainak akaratából, vagy nemtörődömségéből, a mi egyre megy. Adminisztráczióban és a kisebb-nagyobb czivakodásokban és az anyagi ügyek letárgyalásában merül ki sok helyt a gyülekezetek egész élete. Hanem — igaza van Pálnak — azért „megtartják a napokat". Minden nap d. e. és d. u. könyörgés van, hetenként hétköznap is bibliamagyarázat, vasárnap és ünnepnap kétszer igehirdetés. Rendes időben megvannak tartva a presbiteri gyűlések. Jókarban van templom és iskolák epülete.' „Megtartják a hónapokat." Rendes és pontos időben elkészül a költségvetés, évvégi számadás. Megjelenik ,a maga idején a cononica visitatio. „Megtartják az időket." Márcz. 15, okt. 6, király koronázása stb. az összes ünnepek, úrvacsorázás, böjtben, új kenyér, új bor stb. . . . mind megtartatnak, ilyenkor zsúfolásig telve a templom. Evenként ezrével úrvacsoráznak. Kereszteléstől nem vonják el gyermekeiket, temetésen igét hirdet a lelkipásztor, a tagok bőséges könnyeket ontva sírnak, majd megvigasztaltatnak. A házas életbe lépéskor az anyaszentegyházban esküvel is kötelezik magukat a kölcsönös hűségre. „Megtartják az esztendőket." Szóval látszólag mindenek ékesen és jó renddel vannak az eklézsiában. Újra mondjuk látszólag. Ideírjuk, hogy a pásztor önzetlenül Istent és embereket szeretve, élő hittel, csodás talentumok birtokában sáfárkodik. Őrálló, pásztor és igehirdető a szó igaz értelmében. Mélyen hasogatja az igét, nem a levegő egét vagdossa a kardjával. Békességet szerető lélek. Tiszta az egyéni és fedhetetlen a családi élete. Es mégis, a mikor harminczévi munkájára visszatekint és zárlatot csinál s megkérdi, mi az eredmény: nem mondhat mást, csak a mit Pál írt: „Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülöttetek." Ha emberi szempontok által vezérelteti magát: „mindenek ékesen és..." Ha krisztusi szempontok szerint ítél és mér: „. . . hiába fáradoztam ..." Erzi, látja, tudja, hogy harminczéves fáradságos, verej-Láttuk Pál apostol eljárását. Mérlegkészítésének szomorú eredményét is. Tegyük föl, hogy Jézus Krisztus szemével vizsgálva a multat s főleg a jelent: mi is készítünk egy ilyen mérleget a gyülekezetünkben. Akármi lesz is az eredmény, csak használhat — a jövendőben. % * Nagyjában annyit mi is elmondhatunk, mint Pál a patákra vonatkozólag. A mi gyülekezetünk tagjai szálfiára megadatott a mód, idő és alkalom arra, hogy megismerjék Istent. Szegények vagyunk, szegények lehetünk, de bőkezűen, két kézzel szórtuk az Ige kincseit lelkükbe, szívükbe. Ha az összes vasárnapokat, ünnepeket s egyéb igehirdetési alkalmakat mind-mind számításba vesszük, elmondhatjuk, alkalmas és alkalmatlan időben szóltuk az örvendetes üzenetet. Ha színből, ha szívből, de a Krisztust prédikáljuk és pedig azt, A ki megfeszíttetett. A pazarlásig —ne essen e szó zokon senkinek! — sok alkalommal és gazdagon tálaltatott fel a gyülekezet elé — a lelki eledel. A vérzivataros idők soha nem tapasztalt csodás lelki élményekkel segítették elő igehirdetésünket. És mi az eredmény? A mit Pál is fölpanaszol. Hiveink visszatérnek újra és újra az erőtelen és gyarló elemekhez, melyeknek megint újból szolgálni akarnak. Hiába tettük ki á lelkünket. Paráznaság, iszákosság, vadházasság, Istenkáromlás, emberszólás. szeretetlenség, hitetlenség, gyűlölség, széthúzás, Isten igéjének, parancsolatainak semmibevevése, és egyéb ... el sem sorolható „gyarló elemek", a melyek uralkodnának akkor is rajtunk, ha Istenről soha sem hallottak volna is, a melyek évszázadokkal ezelőtt, pogányságuk idején már uralkodtak rajtuk. Tisztelet adassék a maroknyi kivételnek, a mely, hisszük, mindenütt feltalálható. Emberek közül is újból hajlandók a gyarló elemeknek szolgálni. Templomkerülő, nyilvános "í E tt E £ o <fj O *4D G5