Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-20 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal • IX., Ráday -utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak • Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre- 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérezikk: A püspöki jelentésből. — Második czikk: Református napilap. II. Marjay Károly. — Harmadik czikk: Az úrvacsora. Hetessy Viktor. — Tárcza: Döllinger Lutherképe. Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld: A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. Tudósító. A vakok. M. Gy. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázatok. — Hirdetések. A PÜSPÖKI JELENTESBOL. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Mélyen érezzük mindnyájan, hogy nagyjelentőségű történeti időket élünk. Nemzedékünket olyan események rázkódtatják meg, a melyek próbára teszik az embernek hitét, lelki és testi energiáit egyaránt, Jövendő századok nemzeti fejlődésének a csiráit hordják magukban a szerte dúló harezok. Hogy milyen eredménye lesz ezeknek a harczoknak, hogyan fog kialakulni azok után hazánknak ee,

vbá/wriknak helyzete : lesz-e még számunkra, egy jobb kor? Mindez az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akaratától függ. Egyet azonban érzünk mindnyájan, hogy az emberiség meggyötört szíve béke után sóvárog. Olyan béke után, a mely nem is emberi szó, nem is emberi fogalom, Krisztus bölcsőjénél angyalok zengették: „békesség a földön és az emberekhez jóakarat /" Ereznünk kell, hogy a béke vágya kikél a szívekből, nemcsak nálunk, hanem mindenütt, hol a világháború vérzivatara dúl és hogy az a béke, a mely jönni fog, az igazi béke lesz. Annak kell lennie. A töméntelen vér, a mely kiontatott, elég drága ár, hogy az ember megszerezze rajta azt a békét, a melynek nyomában jár az emberekhez való jóakarat is. Még hallani ugyan itt-ott nyugtalanító hangokat, még nem szűnt meg, sőt nyugaton még fokozódott az ágyúdörej, de nekem úgy tetszik, mintha ellenségeink táborából is immár szelídebb hangok szállanának felénk, a melyek töbWé nem a megátalkodott ember hangjai, hanem a szomorú, gyászoló, megtört szívű emberé. Mi békülékeny szívvel várjuk a szomorú ember szavát és bízunk benne, hogy mindnyájunk szomorúságából megszületik végre az igazi béke. Addig is azonban, míg a béke áldott napja reánk virrad, legyünk erősek és rendületlenek, nemcsak odakinn a véres harezok tüzében, hanem idehaza a vértelen küzdelmeknek, nélkülözésnek, szenvedésnek és fájdalomnak gyötrelmei között is. Ha elviseltük ez ideig a megpróbáltatásokat, a gyászt és fájdalmakat, tartsunk ki továbbra is s buzdítsuk erre híveinket is az isteni gondviselés szerető bölcseségébe vetett hitben, szemünk előtt tartva a nagy apostol bátorító szavait: „mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk". (2. Kor. 4., 8., 9.) REFORMÁTUS NAPILAP. II. Szerintünk politikával is kell foglalkoznia. Miért ? Mert nincsen a világon sehol olyan napisajtó (újabban már a szépirodalmi lapok is, pl. a Nyugat s a revük: „Huszadik század", Magyar Figyelő stb. mind foglalkoznak politikával), a melyik ne képviselne valamilyen politikát. Képtelenség is volna! Hiszen a politika ma mást jelent, mint a múltban. Hiába finnyáskodunk, hiába húzódozunk még a politika szótól is: a politika ma élő valóság! „A politika benne lüktet ma a nemzeti élet összes véredényeiben, ez szövi folytonosan a társadalmi élet szövetét, ez formálja a gazdasági alakulást, készíti a jövőt, látható és láthatatlan karjaival átfog mindent, emeli, vagy ki is emeli sarkaiból a világot, melyben élünk, mozgunk, járunk." Ez a politika, sőt még ennél is több! Való igaz, hogy „ma mindenkinek annyi joga van, a mennyit magának biztosítani tud s ez a jogbiztosítás a politikában történik". A harmadfélezer református pap keservesen érzi most, hogy szava sincs a hatalmasok előtt. Mi vagyunk a magyar állam mostohái. Igen, a magyar kálvinizmusnak annyi joga lesz, a menynyit a politika révén leköt és megszerez magának. Ez nem jelenti, hogy a politikát bevigyük az egyház közigazgatásába, életébe. Nem, csak azt, hogy sajtóban, emberekben méltó képviselete legyen a politikai arénában a harmadfél milliónyi magyar kálvinizmusnak. Gondoljunk arra, hogy Németországban milyen hatalmas politikai tényező a katholiczizmus a czentrumpárt révén, Ausztriában a keresztyén szocziálisták jól szervezett Adakozzunk a református sajtóalapra!