Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

ne legyen zsidókérdés s ezt megszüntetni igyekszik a hatalmában álló eszközzel: az agyonhallgatással. De zsidókérdés tényleg Európa minden államában van. Bennünket a dolog politikai oldala nem érdekel, hanem igen annak társadalmi és vallási része. Magyarországon protestáns városokban látjuk, hogy a protestáns intelligenczia háttérbe szorul s minden téren visszaszorítja azt egy rohamosan emelkedő és szaporodó zsidó intelligenczia. Iskoláink nagyrészt előmozdítják ezen nem keresztyén intelligenczia elszaporodását, megerősödését. A róm. kath. városok, daczára a bennük uralkodó nagyobb vallási fanatizmusnak, nincsenek jobb helyzetben. Régi püspöki székhelyek ezen nein keresztyén intelligenczia metropoliszai. A protestáns közvéleményben sokfelé az a tévnézet uralkodik, hogy az ultramontánizmus elleni harczban segítőtársaink a zsidók, legalább is a zsidók szabadelvű része. De a ki Ágoston könyvét figyelemmel elolvassa, az csakhamar meggyőződhetik arról, hogy mily téves utakon jár az, a ki egy keresztyén ügy győzelme érdekében a zsidó táborban keres segítő csapatokat. A tisztán protestáns államokban alig van zsidókérdés, oda nem is tódul a zsidóság. A protestántizmusban magában van valami erős ellenszer a zsidósággal szemben. Ágoston könyve azért is értékes mű, mivel őt nem a gyűlölet, nem vallási elfogultság vezeti, sőt bizonyos szimpátia az általa elnevezett „nem zsidó zsidókkal" szemben, a kik már kissé beolvadtak az őket befogadó nemzetbe. Ennek daczára rendkívül nehéz lesz helyzete; mert teljesen igazak ezek'a szavai: „A magyar zsidónak is szabad minden veszély nélkül a magyarság hibáiról szólani, de senkinek sem szabad a zsidóság hibáiról szólni". A zsidókérdésről nem régen írtaW. Sombart „Die Juden und das Wirtschaftsleben" (Leipzig, 1911.) czímű művét s az ezen műben foglalt állításokkal Ágoston szembe száll. Megczáfolja Sombart azon állítását, hogy a mely országból a zsidót kiüldözték, ott a gazdasági élet hanyatlásnak indult. Szerinte az igazi gazdasági életet a zsidók egy országban sem mozdítják elő. A zsidókérdés nem faj kérdés, a mint azt sok érvvel Ágoston megállapítja, hanem a vallásos- naczionálizmus kérdése. A zsidó vallás egyoldalú nemzeti vallás s így a keresztyénség alatt áll. A zsidó, még ha nemzetének nyelvét teljesen el is hagyta s más nemzetbe olvad be nyelvileg, zsidó naczionálista marad érzelmileg, vallásilag. A talmud titkos elvei, melyekről két évtized előtt oly sok szó volt, nem lényegesek e kérdésben, a mint azt Ágoston helyesen kiemeli. Elég a mindenki által hozzáférhető ótestamentom, hogy abból az újtestamentom nélkül is azzal ellentétben kifejlődhessen a legexkluzívabb és legsötétebb és legellenszenvesebb zsidó naczionálizmus. A zsidóüldözések sötét korának és abban elszenvedett mártirium elszenvedésének emlegetése kedvencz témája a modern zsidóirodalomnak. Ágoston művében igen helyesen kifejti, hogy ezen üldözésüket a zsidók nem annyira meggyőződésükért, mint egyoldalú uzsorás életmódjukért szenvedték. A mikor e nép egész Európában a legsötétebb jobbágyság alatt szenvedett, a zsidók az elnyomókkal tartottak. A vallásüldözések korszakában is a főurak és főpapok inkább eltűrték a zsidót, mint az eretneket. A mohamedán betörés alatt is, ők korántsem szenvedtek annyit, mint a keresztyének. Több nyelvű országokban, rendesen az uralkodó nemzethez csatlakoznak és segédkeznek a kisebb nyelvcsaládok elnyomásában. Nem a tisztán nemzeti államban szeretnek megtelepedni, hanem lehetőleg a több nemzetiségű országokban. Nézetem szerint nem állhat meg Ágoston azon állítása, hogy minél demokratikusabb egy állam, annál kedvezőtlenebb a talaj a zsidóságra nézve és annál kevesebb benne a zsidó. Például felhozza a Skandinávállamokat, Angliát, Francziaországot. Ezzel szemben felhozhatjuk a legdemokratikusabb Északamerikai Egyesült Államokat, melyre nézve Sombart azt állítja, hogy egészen elzsidósodott állam. Azon államokban nem erősödhetett meg a zsidóság, mert míg a nép fejletlen és tudatlan volt, a zsidóság ki volt azon országokból zárva — és csak akkor nyert ott szabadságot, a mikor nem állott többé tudatlan néppel szemben. A szigorúan vallásos zsidó más néppel szemben a legelfogultabb naczionális vakbuzgóság álláspontján áll, — megférhetetlen. Vele egy fedél alatt békében és egyetértésben más nép meg nem élhet, mert ő minden mást gojimnak, tisztátalannak tart. Szerinte ez a pájeszes, igazhitű zsidó csoport a világ legkulturátlanabb eleme. Ágoston szerint daczára annak, hogy nincs közöttük analfabéta, mégis a legnagyobb lelki sötétség veszi körül. Itt tehát akaratlanul is megállapítja azt az igazságot, hogy a betű ismerete még nem ad lelki világosságot. Ágoston fejtegetésének végeredményében oda jut, hogy merészen kifejezi, miszerint nincs más megoldása a zsidó kérdésnek, mint az, hogy a már nem-zsidó zsidók szakítsanak végleg vallásukkal, mert míg ezt meg nem teszik, nem olvadhatnak be az őket vendégként befogadó nemzetbe. Lelkészeknek, tanároknak, prot. társadalmunknak melegen ajánljuk e mű gondos olvasását és tanulmányozását. Dr. Szeberényi Lajos Zs. A vallási ismeretelmélet. írta: Fass Vincze. Theol. magántanári vizsgálatra. 172 1. Komárom 1915. Vass Vincze figyelemreméltó erudiczióval kezeli kérdéseit. Munkájának első két fejezete (7—105 1.) a vallásfilozófiai irodalom kritikai áttekintése. Talán nem is szolgál munkája előnyére, hogy ily nagy figyelmet fordít másokra. Szívesebben láttam volna, ha Vass Vincze a különböző irányokat csak eredményeikben, vagy típusaiban ismertette vona, talán jobban sikerült volna neki azokat a gyémántszálakat így észrevenni, a melyek egymáshoz kapcsolják a szellemi élet bajnokait. A megértést