Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Murakőzy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor, 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, " negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Quasimodogeniti. p. — Vezérczikk: Jubileumi ünneplésünk, p. — Második ezikk: Az úrvacsoránál használt kehely kérdése. Kádár Gusztáv. — Harmadik czikk: Papok és tanítók a többtermelés szolgálatában. Dr. Gesztelyi Nagy László. — Tárcza: Ott, a Bethesda tavánál. II. Nyáry Ilona. — Irodalom: Ágoston Péter: A zsidók útja. Dr. Szeberényi Lajos Zs. A vallási ismeretelmélet. Dr. Molnár Jenő. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Quasimodogeniti. Mint a most született csecsemők a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (I. Péter 2.2

) Quasimodogeniti — mint most születettek — régóta ez a neve a húsvét utáni első vasárnapnak. Ettől az introitusul szolgáló igétől kapta nevét. Nevezték még fehérvasárnapnak is — Dominica alba —, mert a húsvét hajnalán megkereszteltek újjászületésük, megtisztulásuk jelképéül egy héten át a keresztszülőkkel együtt fehér ruhában jártak és ebben járultak mindennap az úrasztalához. Mint az újszülöttek — ilyenek voltak a tanítványok, az első keresztyének. A húsvét az újjászületés nagy ünnepe volt számukra. Hiszen olyanok voltak, mint az álmodozók, mint a halottak kétségbeesett reménytelenségükben, a melynek az emmausi tanítványok egyike adott oly találó kifejezést: mi azt reméltük, hogy ő az, a ki megváltja Izraelt (Luk. 24.2

1

); most már nem remélünk semmit. . . Úgy tünt fel a tanítványok előtt, mintha a csalódás, reménytelenség — megsemmisülés örvényébe sülyedt volna le minden, a mit Jézusban láttak és tőle hallottak. A feltámadott élő Jézusba vetett győzelmes hit volt az újjászült élet kezdete lelkükben. Mi, a kik beleszülettünk mindabba, a mit Isten a haldokló világnak Krisztusban felajánlott, sokszor hidegen és közönyösen megyünk el e szó mellett: újjászületés és nem tudjuk, vagy akarjuk méltányolni annak mélységes jelentőségét, nem értjük meg a szenvedéseket, vajúdásokat, a melyek az újjászületésnek szükségképeni előzményei. Szeretjük magunkat odaszámlálni az egyszersziiletettek boldog seregéhez és azzal áltatjuk magunkat, hogy nekünk nincs szükségünk arra, a mit Jézus Nikodémus előtt az Istenországában való részesedés elengedhetlen feltételéül jelentett ki (Ján. 3.3

). Az apostol az újjászületés szükségességére és megtörténtére nézve egy feltétlenül biztos próbát jelölt meg: a vágyakozást a tiszta, hamisítatlan tej után, a mely az újszülött életnek olyan szükséges és semmivel nem pótolható tápláléka, — Nincs vágyakozásod az Ige és mindaz után, a mit Isten az üdvösségben való növekedésedre rendelt, ügy lelkedben még nincs új élet, ott még az ó-ember él a tisztátalan, hamisított, bódító ételek és italok utáni éhségével és szomjúságával. Belenézünk ebbe a sötét, szomorú, szenvedéseiben vergődő világba és látjuk a vadul rohanó események forgatagában régiek elmúlását és az újulás utáni kiolthatlan vágyat. Abban a reményben vagyunk, hogy újjászületés, növekedés előjele a sok szenvedés, vergődés, a mi most az emberiség testét minden ízében megremegteti. Az a reménységünk, hogy újraszületett nemzetek és ezekben Isten békessége után vágyódó lelkek < zrei kelnek életre a nagy konvulziók után. Készülnie kell az egyháznak is, meg kell látnia az idők jeleit. Friss, duzzadó erővel kell osztogatnia a tiszta, hamisítatlan eledelt. A mostani nagy halál után új életek jönnek éhesen az után, a mi erőt, növekedést biztosít. Vizenyős savónak, emberi hitető beszédnek nincs értéke; Léleknek és erőnek kell lenni mindabban, a mit az egyház az új élet felé törő ember számára felkínál. Az egyháznak akarnia kell, hogy ez a világ újonnan szülöttekkel népesüljön be, akarnia kell. hogy a nagy deformácziók után legyen új, hatalmas, lelkeket átjáró reformáczió, hogy jöjjenek, szülessenek emberek a Lélektől, a ki a mi lelkünkkel egyben bizonyságot tesz örök üdvösségre növekedő istenfiúságunk mellett. PAdakozzunk a református sajtóalapra!!