Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-25 / 12. szám

EGYHÁZ, Márczius 20. A nagy háborúban sem feledkezhettünk meg erről a dátumról. A Kossuth Lajos halálának évfordulóján a Deák-téri evangélikus templomban volt az emlékistentisztelet, a melyen Duszik Lajos, az új miskolczi lelkész mondott beszédet. Sokan mentek ki és vittek koszorút, virágot a nagy halott mauzóleumához. A tiszántúli ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése május 9-én kezdődik. Akkor iktatják be a világi főjegyzői tisztségbe dr. Kun Béla egyetemi tanárt, dr. Baksa Lajos utódaként. 795 szavazatból 789 esett reá. Ritka megnyilvánulása a közbizalomnak. Az aljegyzői tisztségben dr. Tóth Lajos egyetemi tanár lesz utóda. —< Adja Isten, hogy a debreczeni egyetemen mindig sok olyan tanár legyen, a kik rászolgálnak az ilyen kitüntető bizalomra és a kik szívesen, szeretettel szolgálnak az egyháznak ! A foelsösoniogyi egyházmegye közgyűlést tartott márczius 6-án. A közgyűlés érdekesebb tárgyai voltak: dr. Vida Károly gimnáziumi igazgató nyug.iíjazás iránti kérvénye 1918. évi január hó l-re, melyet a közgyűlés elfogadott, továbbá a jubileumi ünnepségek rendjének és az ünnepi közgyűlés mikéntjének meghatározása, Őfelségének feliratilag történt üdvözlése, stb. A nagybányai ref. egyház mult évi állapotáról szóló jelentés, a melyet Soltész Elemér lelkész szerkesztett, hű képet ad arról a jó munkáról, a mely ott abban az egyházban a buzgó lelkész vezetése mellett folyik. A füzet végén a lelkésznek I. Ferencz József király temetésekor mondott szép imája olvasható. — Minden népesebb egyházban meg kellene jelennie évről évre ilyen évkönyvnek, jelentésnek; a költség anyagiakban és szellemiekben búsásan megtérülne! Ottó hadiárvaház. A király megengedte, hogy a Debreczenbeu felállítandó kerületi árvaház „Ottó hadiárvaház" nevet viselje. A külön kehely kérdése tárgyalásánál Takaró Géza lapunk 9-ik számában Lukácsy Imrének a L. E -ben megjelent czikkére válaszolva felhozta, hogy Dunavecsén is három kelyhet használnak, a melyek közül az egyikből csak a lelkészek és a lelkész neje isznak. Most erre vonatkozólag úgy Jávor János dunavecsei hitoktató lelkész, a ki most a harcztéren teljesít szolgálatot és a ki itthon, szolgálati helyén az úrvacsorai bort osztotta, mind Paál Dezső, a mostani dunavecsei s.-lelkész, levelet írtak. Ezeknek tartalmát összefoglalva a következőkben adjuk: Téves informáczión alapulónak jelzik Takaró Gézának állítását, mert, mint írják, a harmadik kehelyből nemcsak a nevezettek isznak, mert a kiosztás így folyik le: a két kisebb kehelyből isznak a férfiak és mikor a nőkre kerül a sor, ezeket a kiszolgáló lelkész az egyházfinak adja át és míg a két kehelynek törlése és megtöltése folyik, addig a lelkész a tartalékban lévő nagy kelyhet adja a nőknek (először a lelkész nejének). A nagy kehely kiürülése után ismét a kisebbeket veszik elő és félreteszik a nagyot. Végül a lelkész ek újból a nagy kelyhet nyújtják egymásnak. Mindketten megjegyzik, hogy e szerint a dunavecsei úriasszonyoknak nincs okuk a bosszúságra. Papi nyomor. Most nem a protestánsokéról van szó. A katholikusok is panaszkodnak. Az Alkotmányban is mindúntalan jelennek meg lamentáló közlemények. A mult héten fenti czímen egy estilapban jelent meg czikk erről a témáról. Egy plébános leveléből is közöl a lap következő részletet: „Szerencsére van befőtt gyümölcsöm, aszalt szilvám, körtém, burgonyám és kenyerem, különben koplalnék." A czikkíró rámutat a forrásra, a melyből a papi nyomoron könnyen lehetne segíteni. A nagyjavadalmasok 1.600,000 hold föld jövedelmét és háromszázmillió tőkének jövedelmét élvezik. Százmilliót jegyeztek liadikölcsönre, ebből kétmillióval van több kamatjövedelmük. Ha csak ezt adnák is oda, hány „nyomorgón" lehetne segíteni. — Azt is olvastuk, hogy a csanádi egyházmegyében az eddigi nyolcz mellé két új kanonoki stallumot állítanak fel, úgy hogy az előbbiek jövedelme csorbulást nem szenvedhet. Nem tudjuk, miért van ott olyan sürgősen szükség ezekre, de az bizonyos, hogy a kanonoki stallum prebendájából (miből fedezik ?) sok nyomorgó papon lehetne segíteni. Nagy hagyomány. Gróf Wass Ottilia, egy erdélyi főúri családnak f. hó 5-én elhunyt buzgó kálvinista sarja, körülbelül félmilliót érő vagyonát, kisebb hagyományoktól eltekintve, két részre osztotta s egyik felét (kolozsvári főtéri házát) az „Erdélyi Múzeumegyletnek", másik felét (érszőllősi 250 holdas birtokát) az erdélyi ref. egyházkerületnek hagyományozta a Szeretetházzal kapcsolatos leánynevelő-intézetre. Tekintélyes hagyomány jut magának a Szeretetháznak is s az érszőllősi ref. egyházközségnek is. Áldott legyen emlékezete! Vegyesházasság megkötése protestáns templomban. Ilyen czímen jelent meg egy közlemény a Katii. Egyházi Közlönyben ennek „Gyakorlati esetek" czímű rovatában. Minden kommentár nélkül adjuk e czikket mindnyájunk okulására és éberségünk, vigyázásunk fokozására: „Egy katholikus férfi jelenti plébánosának, hogy protestáns leánnyal fog esküdni a protestáns pásztor előtt. A gyermekek is mind az asszony vallását fogják követni. Az intés már semmit sem használ. Hogy fest ez az eset? — Köztudomás szerint az Anyaszentegyház nem szívesen látja a vegyesházasságot. Csak nagyon fontos, kényszerítő okok alapján tartja XIV. Benedek pápa megengedhetőnek. (De syn. dioec. VI. V. 5- n. 4.) Természetesen ezenfelül még megfelelő biztosítékokra is szükség van: a katholikus fél iparkodik élettársát megtéríteni, szabadon gyakorolhatja a katholikus fél saját vallási kötelességeit, akatholikus pásztor élőit utólagosan sem jelennek meg áldás végett és főleg biztosítják, hogy minden születendő gyermeket a katholikus vallásban fognak nevelni. E feltételek nélkül emberi hatalom a vegyesházasságot nem engedheti meg. (S. Offic. Instruct. 12. decz. 1888. n. 5.) Az engedelem megszerzése után pedig tilos, sőt szentségtörés a consensus-nak az akatholikus pásztor előtti kinyilvánítása akár a vegyesházasság megkötése előtt, akár az után. A ki a katholikus templomban köti meg a házasságot, az in foro externo exkommunikálva van ; in foro interno csak akkor, ha az ehhez szükséges feltételek megvannak. (S. Off. 17. Febr. 1864.) Az említett katholikus férfi tehát a kiközösítés büntetésébe esett. (S. Off. 12. Decz. 1888. n. 8.) Szentségekhez nem járulhat. Előbb a poena excommunicationis alól fel kell őt oldozni. Felhatalmazást erre csakis a püspök adhat. Ehhez azonban nem elégséges a bűnbánat. Teljesítenie kell még a három előbb említett föltételt is, a mennyire még lehetséges. Ez az illető lelkipásztor bölcs belátásától függ. A gyónásban erre vonatkozólag megfelelő tanáccsal kell őt felvilágosítani. Szeme elé kell tárni a súlyos vétket, ha gyermekei megmaradnak az eretnekségben. Komolyan meg kell ígérnie, hogy atyai hatalmával rajta lesz, hogy kath. módon nevelteti őket és mihelyt a törvényes rendelkezések megenge/ lik, visszatérnek majd az Egyházba. Az ellenkező megegyezés különben is semmis, mert sérti az igazságosságot. Ha pedig a nő katholikus, az akatholikus férfi pedig nem