Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-25 / 12. szám

***** PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő '. Kováts István dr. Belső munkatársak • Marjíiy Károly, MuraWözy Gyula, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre • 4 kor 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona Hirdetési díjak . Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K. negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Az álom. Muraközy Gyula. — A zsinati tagok választása. K. I. — Tárcza: Templomi éneklésünk s az új énekeskönyv. V. Szinolc Zoltán. — Belföld: Az „egyke". I. Kiss Géza. Falusi levél. Balatoni István. — Irodalom. — Egyház — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az áloni. „Minden este meghalunk és minden reggel feltámadunk" — mondotta valaki. Valóban, ha az álom nem is egy a halállal, legalább is gyermeke neki. S ha nem is mord, hóhérarczú gyermeke, mint a gyötrődés, a bánat — mégis talán gyászbaöltözött tündérleánya, ki mint egy jóságos ápolónő minden este szeliden lefogja a szemünket és halk igéket susog a lelkünkbe az elmúlásról. Az áh mban is, mint a halálban, a test és a lélek, — ez a két összelánczolt gályarab a földi élet fekete hajóján — eltépik a kötelékeket. A test csöndesen pihen, mint a vasgép, a miből kikapcsolták a hajtó villamos áramot. Az emberi kéz pl. a lélek leghűségesebb szolgája : ha ébren vagyunk, simogat, ökölbe szorul, üt vagy sebet kötöz, a mint az akaratközpont parancsolja neki. I)e az alvó ember keze nem sokban különbözik a halottétól. Felemeljük, visszahull; megsimogatjuk, nem érzi; aranyat vagy alamizsnát helyezünk bele, kihull az ujjai közül. Ügy engedelmeskedik az anyag mindenható törvényeinek, akárcsak egy darab kő, mit az országúton találtunk. Az alvó lélek ellenben csodálatosan, titkosan, dévaj ötletességgel munkálkodik tovább. Arczokat, miket gyermekkorunkban láttunk, elhoz meleg szobákba, hol tegnap voltunk; el sem gondolt reményeket megvalósít és gyakran eltitkolt fájdalmaink miatt felsírunk álmunkban. Olyan a lelkünk, ha ébren vagyunk, mint egy hatalmas úr előszobája. Érzések, vágyak, ábrándok, harag, önérdek, mindenféle nép gyülekezik ott. De a mint az a hatalmas úr csak azokkal tárgyal, a kikhez érdeke, vagy rokonszenve fűzi, úgy mi is csak egynémely érzést engedünk öntudatunkba. Ha tanulunk, kizárunk minden más vágyat, ha bánatunk van, nem engedjük be az örömöt. Számtalan érzés vagy gondolat várakozik a lelkünk előszobájában, de mi mindig kiválogatjuk őket, csak egynémelyiket engedjük be abba a titkos szobába, mit úgy hívunk: öntudat. De mikor elalszunk, felfordul minden rend minálunk, tárva-uyitva állanak lelkünk ajtói. Idegen, soha nem látott érzések, melyek eddig homályos sarkokban húzódtak meg, egyszerre előbukkannak. A lelkünk egész tartalma kinyílik, titkok, a mikről magunk sem tudtunk, érzések, amiket soha be nem vallottunk volna: egyszerre napfényre kerülnek. Ha ébren vagyunk, valami táskához hasonlít a lelkünk, a miből ezt és azt tetszésünk szerint elővesszük; álomban azonban felborul az egész táska és meglátunk mindent, a mi benne volt. És ebben az értelemben érthető, hogy a bibliában úgy szerepel az álom, mint Isten figyelmeztető angyala. Az álom megmutatja, feltárja lelkünk mélységeit; felcsillantja vágyainkat, melyek talán holnap lesznek öntudatosak : szól hozzánk, mint Józsefhez az angyal, hogy, honnan, milyen oldalról, milyen érzésektől fenyegeti a lelkünket veszedelem. A jövőt — természetesen — emberi lélek sem ébren, sem alva soha előre nem láthatja. Hiú babonaság álomlátások árnyékát a holnapokra vetni. Bölcselkedő hiúság egy pár éjszakai képben a jövendőt meglátni. De ha azt nem is látjuk meg az álomban, milyen lesz, azt meglátjuk, hogy milyen most az életünk! Jákob álmában égi létrát látott: világossá lett a homályos sejtelem, hogy Isten közel van hozzá; Józsefet futni készti az álma: öntudatossá lett az eddig eltakart rettegés; Pál apostol látomása világossá tette kötelességérzetét, mely eddig elbújt lelkében : hogy a pogányoknak is hirdesse az evangéliumot. De nemcsak ez az álom és mindennapi életünkben nem csak ezt nevezzük álomnak. Álom, a mikor a lelkünk kibontja szárnyait, a mikor játszik a lelkünk, mint a kis gyermek az építőkoczkákkal és sima kövekből