Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-11 / 10. szám

A MI ÜGYÜNK. Szövetségünk választmánya folyó hó 4-én ülést tartott Petri Elek és Bernát István elnökletével. A választmányi gyűlés kegyelettel adózott egyházunk és szövetségünk váratlanul elhunyt, kiváló tagja: dr. Rátz István emlékezetének. Bernát István bejelentette, hogy a világi elnöki teendőket jelenlegi rendkívül nagy elfoglaltsága miatt nem láthatja el, ezért azok vitelére a háború tartamára, lelkészelnöktársával egyetértőleg, az idősebb világi alelnököt, id. Gonda Béla ny. min. tanácsost kérte föl, ki azt el is vállalta. Az új világi elnök a választmány előtt is kijelentette ebbéli készségét. Két irányban kíván leginkább tevékenységet kifejteni: új tagok toborzása és a Budapesten a háború végeztével felállítandó ref. nyomda előkészítése terén. A januári konferencziával kapcsolatos kiadványok megbeszélésére tértek ezután át. A választmány nagy sajnálattal állapította meg, hogy az egyre nehezedő nyomdai viszonyok lehetetlenné teszik a tavalyi konferenczia emlékkönyvéhez hasonló újabb emlékkönyv kiadását. E helyett különlenyomatban kiadja a konferenczia részletes leírásán kívül dr. Ravasz Lászlónak „Miért nincsenek igazi kálvinistáink?" és dr. Makkai Sándornak „A szekták keletkezésének okai" czímű előadását. Örömmel állapította meg a választmány, hogy a befolyt önkéntes adományok folytán lehetővé vált, miszerint az úrvacsorai kehely vitáját 3000 példányban kinyomassák és a Szövetség tagjain kívül minden ref. lelkészi hivatalnak, minden egyházkerületi és egyházmegyei világi tisztet viselőnek ingyenesen megküldjék. Azt is örömmel vette tudomásul, hogy Szinok Zoltán önmaga készíttet különlenyomatot az új próbaénekeskönyvről tartott nagyhatású előadásáról. Forgács Gyulát fölkérte a választmány, hogy írjon a Szövetség kiadásában megjelenő rövid útmutatót lelkészeink számára a baptistákkal való bánásmódról. A konferenczián kifejezésre juttatott kívánságokkal foglalkozott ezután a választmány s azok legnagyobb részét magáévá tette. A pozitív szellemű ref. dogmatika és a kálvinizmus alapelveit tárgyaló traktátusok kiadását a nyomda fölállítása után legelső teendői közé sorozza. Az apologetikának a theologiai oktatás keretébe való kötelező bevétele, hasonlóképen a ref. szellemű tanárképzés érdekében fölír az egyetemes tanügyi bizottsághoz. Megkeresi a konventet az iránt is, hogy a rendelkezésére álló alapokból létesítsen stipendiumokat az arra valóban méltó theologusok számára, hogy azok segítségével tel jesen ingyenesen végezhessék tanulmányaikat, úgyszintén, hogy a „Jézus Krisztus jó vitéze" czímű és a lelkipásztori pálya szépségeit föltáró könyvet juttassa el érvől-évre főgimnáziumaink érettségi előtt álló ref. növendékeihez. A ref. nyomda és az azzal kapcsolates ref. könyvkereskedés megvalósításának ügyét a választmány is Szövetségünk elodázhatatlan teendői közé sorozza és a részletes tervezet elkészítésével az elnököket és a titkárokat bízza meg. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" megszületésének háromnegyedszázados és újból való megindulásának hatvanéves jubileumát a t-.vaszi egyházkerületi közgyűlés napjának estéjén tartja meg. Örömmel vette tudomásul a választmány a február 16-iki templomi hangverseny szép erkölcsi és anyagi sikerét. Egyben elhatározta, hogy a Szövetség nagyobbarányú ref. csecsemővédelmi akcziója javára április havában gyermekhangversenyt rendez. * A Kálvin-Szövetség fasori Biblia köre mult vasárnap este 7 órakor a fasori református egyház tanácstermében sikerült vallásos estélyt rendezett a következő programm szerint: Ének: 37. dicséret 1. v. Ima. Bibliamagyarázatot tartott B. Pap István theol. tanár. Beethoven : Vezeklés. Szóló-ének, zongorakísérettel. Előadta: Laub Adolfné. Az őskeresztyénségről előadást tartott: Marton Lajos, theol. tanár. Beethoven : Románcz. Hegedűszóló. Előadta: Wanner Henrik. Zongorán kísérte : Wanner Dóra. Farkas Imre: A vén Ambrus fia. Szavalat. Előadta: Domsitz Eleonóra. Ének XC. zsoltár 1. v. IRODALOM. Szent Ágoston vallomásai. Fordította Fass József dr II. kötet. „Élet" kiadása. Ára : 6 kor. Augustinus vallomásainak tizenhárom könyve a középkor gazdag vallási irodalmának kiemelkedő nagy értékű műve. Kitörölhetetlenül élt mindig a keresztyén köztudatban, hogy kincseket rejteget magában a kegyelem nagy fiának, Augustinusnak ez az Istent dicsőítő himnusza. Tudtunk róla, emlegettük, de gyönyörködtünk-e áhítatos lélekkel örök szépségeiben? Hálát mondtunk az Augtistinusban adott isteni ajándékokért, de eddig még nem vállalkozott senki arra, hogy a Vallomásokat élvezhető magyar fordításban közkinccsé tette volna s így csak ..kevesen voltak, a kik meghallották a nagy egyházi atya szózatát: „És mit akarok? Azt, hogy magam is, meg a ki ezt elolvassa, az is elgondolkozzék azon, micsoda mélységekből kell és lehet hozzád kiáltani. Mert te meghallgatsz készségesen, csak a szív legyen töredelmes. Csak hit legyen az élet fundamentuma.'1

Augustinus nem igazodik a mohó kíváncsiság követelményeihez; nem szórakozást kereső nyájas olvasónak ír, hanem kegyelemmel bővelkedő életének megrendítő átéléseit, mélységes hittapasztalatait azoknak nyújtja drága ajándékul, akik szeretnek — elgondolkozni. Jellemző sajátsága a könyvnek, hogy vallomásszerű jellege a formában is kidomborul: közvetlenül beszél az Istenhez. Stílusának sajátos egyéni volta odavarázsolja lelkünkbe az Istennel való társalgás áhítatát, a léleknek azt a szent Csöndjét, a hol csak a szívnek dobogása beszél. Kézen fog bennünket, bevisz titkos kamrájába, hogy sorra megmutassa Krisztusban gazdag életének kincseit. A Vallomások könyvét a fordító bevezetése az emberi lélek vergődése örök dokumentumának nevezi. Augustinus lelkének vergődéseit az Isten örök rendelésének glóriája ragyogja be, ez az aranyfoglalat öleli át az önerő elégtelenségét beismerő alázatosság, az isteni irgalomért való hálaadás drágaköveit. Hogy szükség volt a Confessio-k magyar fordítására, mi sem bizonyítja inkább, mint a könyv nagy kelendősége. Kívánatos is, hogy jusson eL minden gondolkozni szerető keresztyén magyar ember kezébe. Nem veheti tőlünk senki rossz néven, ha a feletti csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy a Vallomások könyvének fordításáról a mi irodalmi társaságunk megfeledkezett De hát persze a mi nyomdánk még nem „él".