Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-11 / 10. szám

Az árvák gondját is felvette az egylet. Diakonissza­intézetében nyolcz árva leánygyermeket nevel és egy kis hadiárvát, a kihez ő fensége Auguszta főherczegasszony útján jutottak. Két árvát vidéki családnál helyeztek el. Több dunántúli család jelentkezett örökbefogadásra. Milyen fontos dolog volna az magyar nemzeti és református egyházi szempontból, hogy ha földmívelő kál­vinista családjaink ezen a téren is megmozgathatok vol­nának. A leányok között végzi a legnagyobb munkát az egyesület. Hivatalnoknők, de különösen diáklányok szá­mára berendezett Otthona áremelés nélkül nyújtott ellá­tást a nehéz, háborús esztendőben is. A neve ennek a szép intézménynek, a félreértésre okot adható penzió elnevezés helyett, ezentúl: Lorántífy Zs.-Egylet Leány­kollégiuma. 17 szobában 30 leánynak nyújtott otthont a Leánykollégium. A kibővítése folyamatban van. Hetenkint egyszer bibliai tanulmányóra, naponkint áhítat van a bennlakók számára. A leányok lelkiéletét gazdagította az istenigéje, a melyet hetenkint öt csoportban tanulmányoztak a Leány­kör tagjai. Egyet a fasori ref. egyház tanácstermében Fröhlich Dóra, egyet az egyleti helyiségben Victor Er­zsébet, hármat a buzgó, sok munkát végző titkár: Sza­lay Teréz vezettek. Nem gyakorlatiatlan az igazi keresztyénség. Ingye­nes németnyelvi és szabászati tanfolyamot tartanak fenn leányok számára. Nemes szórakozásra tanítják őket, ki­rándulásokat rendeznek, sőt egy nyári leányüdülő-otthon megalapításáról tervezgetnek. 1700 koronájuk már van reá. Három nyilvános estélyt tartottak, 140—200 fiatal leány hallgatta a munkára hívó előadásokat. Vendégük volt egyik estélyükön Kuyper Henriette, a volt hollandi miniszterelnök leánya, a ki egyik elbeszélését olvasta fel nekik. A leányok érdekében végzett munkát a Pályaudvari missziója is az egyletnek, a mellyel kapcsolatos B.Z % át" utazók otthona", a mely az alkalmazás nélküli leányokon kívül 1916-ban sok erdélyi menekültnek nyújtott otthont. Az erdélyi menekült testvérek segítéséből is kivette a részét a Lorántffy-Egylet. 11 erdélyi menekültnek adott hosszabb ideig lakást, ellátást a penzióban. 500 intelli­gens családnak osztott ki ruhaneműt a ref. theologián. A főváros felszólítására és hozzájárulásával okt. 1-től nov. l-ig 200 menekült részére osztott ingyenebédet a fasori ref. egyház tanácstermében; majd kedvezményes jegyeket osztott ki az alkoholmentes étterembe. Decz. 22-én 250 menekült számára karácsonyfa-ünnepélyt tar­tott, a melyen ruhaneműeket, könyveket, a gyermekek jatékokat kaptak, ez utóbbiak a Baár-Madas ref. felsőbb leányiskola növendékeinek ajándékából. Ugyancsak az erdélyi menekültek részére bibliaóra volt hetenkint egy­szer. 30—50 volt a résztvevők száma. Erdélyi menekül­tek segélyezésére 22,812 K 22 f-t fordítottak. A szegénygondozást — a melyet a budapesti ref egy­ház megbízásából is teljesít az egylet — nagy körülte­kintéssel végezte részint titkára, részint egyik diakonisz­szája és önként vállalkozó egyleti tagok által. Kiosztásra került pénzsegélyben és természetben 3091 K 51 f. 130 család között 581 drb ruhaneműt, 25 pár czipőt osztottak ki, 62 családot pedig élelmiszerrel segítettek. A cselédek nevelése érdekében is fáradozik. A sza­bad vasárnap délutánja a városi cselédnek sokszor válik végzetessé a testre és lélekre egyaránt káros hatású szó­rakozási alkalmai miatt. Vasárnap délutánonkint megnyitotta előttük egyleti helyiségét, a hol teázás után vígan folyt a játék, majd egy-egy szép elbeszélés felolvasására figyeltek, végül valláserkölcsi és szocziális kérdések megbeszélése fejezte be az együttléteit. Ősszel akarnak ezen a téren nagyobb propagandát kifejteni. Az egyleti hölgyek számára a varróóra keretében — a melyen a szegények számára varrtak, kötöttek — voltak érdekes előadások, bibliamagyarázatok. Az országban több helyen működnek evangéliumi nőegyesületek, a melyek egymással szövetségre is léptek és 1916 február 20-tól 26-ig konferencziát is tartottak Budapesten. Az összetartozást ez a konferenczia is nagyban erősítette. Az összetartozás érzését fejleszti az egyesület lapja, az Olajág is, a melyet lelkészeink, olvasóink útján ajánlunk az egyház intelligens nőtagjai figyelmébe. „A szegényeknek az evangélium hirdettetik" — ezt is felvette Jézus nyomán munkái sorába a Lorántífy Zs.-Egyesület és lelkésze útján a külső-józsef- és ferencz­városi és tisztviselőtelepi lakósoknak — s nem csak reformátusoknak! — hirdetteti az evangéliumot vasárnap esténként, jelenleg egy fővárosi iskola alkalmas helyi­ségében, mivel az egylet szép evangelizáló termét még a háború elején kisegítő Vöröskereszt-hadikórháznak ren­dezte be. Két bibliakör működik a gyülekezet kebelében, az egyik csak nők számára. Az egyesület lelkésze a gyülekezet tagjait meglátogatja és a hol lehet, segíti dolgaikban. A család-utczai ev. teremben levő Vöröskereszt kisegítő hadikórházban hűséges, áldásos munkát végez­nek a diakonisszák id. Victor János vezetése mellett. Az első esztendőben az ápolási napok száma 12,794, az elmúlt évben 16,450 volt. A virrasztásban többen az egylet tagjai közül is résztvettek. Nagy munkát végzett dr. Papp Gyula főorvos, a kit a királyi kegy kir. tanácsosi czímmel tüntetett ki. Karácsonykor bensőséges ünnepélyt rendeztek a katonák számára, a kiket meg is ajándékoztak. Báró Radvánszky Gézáné, továbbá a Hadsegélyző Hivatal jóvoltából s a telefon-központnál alkalmazott hölgyek gyűjtéséből. Évközben is gyakran rendeztek a katonák számára szórakoztató estélyeket, mesedélutánokat. Bernát Gézáné úrnő szívessége lehetővé tette, hogy az Auguszta­hajón kirándulhattak, báró Diisztay Béla meghívása foly­tán pedig a városligetben részesültek nyári szórakozásban. Látogatásával megtisztelte a kórházat többször is

Next

/
Thumbnails
Contents